Másnap reggel ismét a napsugarak keltettek, szinte kiégetve a szemeim, mikor felnyitottam őket.
Siszegve ültem fel az ágyamon arcomat dörzsölgetve, majd bevillant, hogy miért is különleges nap a mai.
- Ma minden megváltozik.
Furcsa módon, mentálisan egyszerre törtem ki örömujjongásban, és kezdtem tartani a vele való találkozástól. Hiszen nem tudhattam, hogy fog velem viselkedni. A reakciója nem volt kőbe vésve.
De történhetett akármi, nekem fel kellett kelnem, hogy elvégezhessem a munkáim. Sóhajtva kászálódtam ki az ágyból.
Egy pillanatig sem vacilláltam a két szoknyám között, hanem rögtön a rövidet húztam magamra. Ha megint olyan élményben lehet részem miatta, mint amilyen a tegnapi volt... de azért jó lenne, ha be is fejeznénk, amit elkezdtünk.
Kivonultam a szobámból, kiszellőztettem, és kitakarítottam. A reggelivel nem kellett túl sokat foglalkoznom, maradt elég használható elem tegnapról.
A reggel lassan délelőtté alakult, de Todoroki még nagyban húzta a lóbőrt. Örültem, hogy kipiheni magát, de már kezdtem túlsagosan is izgatottá válni. Egymást kergették a kérdések a fejemben. De a legfontosabb az volt: Vajon mi fog most történni?
Nem akartam idegbetegen fogadni ébredése után, ezért kimentem a ház elé, hogy megnyugodjak. Napoztattam az arcomat, közben élvezve azt a leheletnyi szelet, ami mindig felfrissített.
Már kezdtem teljesen békés állapotba kerülni, mikor két kar fonódott a derekam köré.
A meglepetéstől szemeim kipattantak, addigi áldott nyugalmam tovaszállt, helyette a szívem teljesen megőrült.
- Csak nem meg akarsz szökni?- kérdezte Todoroki rekedtes hangon, a nyakamhoz közel hajolva.
- Dehogyis! Csak már nem volt mit csinálnom, e-ezért kijöttem levegőzni- sípoltam ijedten.
- A szívrohamot hoztad rám- fúrta bele hirtelen arcát nyakam hajlatába. Azon sem lepődtem meg, ha ott helyben meghalok a boldogságtól. És a vágyakozástól.
- Sajnálom, ha megijesztettelek. De ne aggódj, Todoroki-sama, nem akarlak elhagyni téged- buktak ki belőlem hirtelen a szavak, szenvedélyesebben, mint ahogy mondani akartam volna.
- Akkor jó- engedett el, én pedig végre felé fordulhattam. Úgy tűnt, mondani akar valamit, de ekkor a telefonja zizegése fojtotta belé a szót.
Összehúzott szemöldökkel nézte meg a kijelzőt, majd elmotyogott valami olyasmit, hogy mennie kell, és elviharzott.
- Hivatalosan is gyűlölöm azt a szart- gondoltam mérgesen az egyébként méregdrága kütyüre, majd visszabaktattam a házba, és megreggeliztem. Kénytelen voktam sokat enni, ha nem akartam, hogy megromoljon egy csomó étel.
Sajnos a zabálásom után annyira tele volt a hasam, hogy képtelen voltam nekiállni dolgozni, ezért egy pillanatra lefeküdtem a kanapéra, hogy szegény, megterhelt gyomrom békében emészthessen.
- Mmmm, még a kanapénak is Todoroki-illata van!- szívtam be mélyen a szövet illatát, idiótán mosolyogva.
Fetrengtem még egy kicsit ott, és furcsa módon nem éreztem úgy, hogy szentségtörést követnék el. Talán a tegnap bennem is megváltoztatott egy-két dolgot...
ESTÁS LEYENDO
Hamisított Szerelem /Befejezett/
Fanfic,,A nevem Sasaki Miyako. És jelenleg cselédként dolgozom. Bár jobban szeretek bejárónőként gondolni magamra. Még nem töltöttem be a tizennyolcat, de már munkám van. Ezt azért nem sok korombeli mondhatja el magáról. Mégis, az én helyzetem más. Nem en...
