Hamisított Szerelem /Befejezett/

Találkozás

- Most egyszerre vagyok hálas és mérges, ugye tudod?- kérdeztem tőle, mikor kiléptünk az üzletből.

- Tudom, legalábbis sejtem- mosolygott- ahogy azt is, hogy most haza akarsz menni.

- Miért, te nem?- bámultam el.

- Elmehetnénk valahová. Ha szeretnéd- vakarta meg a tarkóját.

Legszívesebben rávágtam volna, hogy nem, de láttam rajta, hogy milyen elszántan próbálkozik, hogy kimozdítson engem a csigaházamból, és megsajnáltam.

- Jó, menjünk- egyeztem bele, majd mikor megláttam felderült arcát, tudtam, hogy jól döntöttem.

- Ezt betesszük a kocsiba, és mehetünk- ragadta meg a kezem, majd szinte szaladtunk a parkoló felé.

- Most izgatott vagy?- néztem rá, mikor már lepakoltunk.

- Igen. Örülök, hogy belementél! Nem fogod megbánni- biztosított csillogó szemekkel.

- Tudom- mosolyogtam rá- sétálunk?

- Sétáljunk. Majd közben kitaláljul, hogy mit csináljunk- bólogatott.

Elindultunk a nyüzsgő utcán, én pedig szorosan Todorokihoz simulva hagytam, hogy irányítson.

A nyakamat tekergetve próbáltam befogadni azt a rengeteg óriási, színes, vibráló és mozgó objektumot, ami körülvett. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem nyűgözött le.

- Az egy kocsma?- kérdeztem egy épületre mutatva.

- Komolyan piálni akarsz?- nézett rám elkerekedett szemekkel.

- Nem, dehogy. Úgysem ihatok legálisan. Csak kérdeztem.

- Igazából az egy sztriptízbár- magyarázta nekem- tudod, hogy az micsoda?

- Azért nem a Marsról jöttem- nevettem fel a kérdés hallatán.

Ekkor hirtelen egy nő ütközött belénk. Vagyis inkább Todorokinak, akinek erre a kapucnija alól egy csomó haja kiszabadult.

Halálra váltan néztem a nőre, aki épphogy feltápaszkodott, majd a mellettem állóra emelte a tekintetét.

- Ha le meri buktatni, megfojtom- gondoltam harciasan, de amit mondott, megdöbbentett.

- Todoroki, szia! Rég találkoztunk- mosolygott a férfira.

Mindketten dermedten meredtünk rá, majd Shoto-nak sikerült előbb összeszednie magát.

- Yaoyorozu- biccentett a nőnek, majd visszatűrte haját a kapucnija alá.

- Mondtam már ezerszer, hogy hívj Momo-nak!- nevetett a nő.

Yaoyorozu. Yaoyorozu Momo. Ez az a nő akivel Todoroki... ki tudja, miket csinált?! Miatta követtem el azt, aminek következtében most itt lehetek. Miatta hamisítottam meg a szerelmem érzelmeit.

Hirtelen elöntött a harag, és a féltékenység.

- Engem észre se vett ez a ribanc, csak Todorokival foglalkozik!- gondoltam mérgesen. Ebben a pillanatban rám emelte szürke szemeit, és megszólalt.

- Ő is veled van?- címezte szavait Todorokinak.

- Igen. Ő itt a barátnőm, Miyako. Miyako, ő Yaoyorozu, egy régi barátom- mutatott be minket egymásnak a férfi, kicsit megkésve.

- Nagyon örvendek- hajoltam meg egy kicsit a meglepetten hápogó nő előtt.

- Mióta van neked barátnőd? Mert legutóbb, mikor nálam jártál, nem említetted- villant meg a szeme.

- Semmi közöd hozzá. Egyébként pedig én is itt vagyok, megtisztelnél, ha nem csak Todorokihoz beszélnél- támadtam neki.

- Értem. Engem már meguntál, most őt kúrogatod. Hát, sok szerencsét hozzá- mosolyodott el hidegen, majd kikerült minket, és eltűnt.

- Kurva- sziszegtem dühösen, majd elengedve Todoroki kezét, gondolkodás nélkül léptem be a mellettünk elhelyezkedő bár ajtaján.

Az ajtóban állva megtorpantam egy pillanatra, ami pont elég volt ahhoz, hogy Todoroki beérjen.

- Miyako, mégis mit- kezdte, de nem vártam meg, míg befejezi. Helyette megindultam a pult felé, ami mögött a csapos törölgetett egy poharat. Hallottam, hogy folyamatosan jön mögöttem.

- Jó napot- köszöntem a pult mögött állónak.

- Elmúltál már egyáltalán tizennyolc? Ez a hely nem kislányoknak való- vonta fel a szemöldökét a férfi, amint meglátott.

- Vettem észre- forgattam meg a szemem- már a belépésem pillanatában szembetaláltam magam vagy tíz pár csöccsel.

- Nagyon menő vagy kisanyám, de most inkább húzz el, jó?- röhögött a csapos.

- Velem van- Todoroki ezt a pillanatot választotta önmaga leleplezéséhez. Természetesen neki már nem mert beszólni, ezért önelégülten vigyoroghattam a képébe, míg a felemás szemű hős egy félreesőbb asztal felé terelgetett.