✨ANIME ONE SHOTS ✨ (Kérések Zárva)

Norman x reader

Normannal már rég óta ismerjük egymást. Most vagyunk mind a ketten 16 évesek , és el mondhatom, hogy már elég jól ismerem!
Általánosban ismerkedtem meg vele! Hatodikban jött a mi iskolánkba, két egyidős testvérével. Ray és Emma nagyon kedvesek, bár Ray a legtöbbször csak velük lógott, vagy egyedül.

Mind a hárman be tudtak gyorsan illeszkedni és ezért nagyon is csodáltam őket! Én is könnyedén szerettem volna be illeszkedni, de valamiért úgy éreztem nem közéjük tartozom. Ennek eredménye pedig az lett,hogy nap mint nap piszkáltak.

Norman volt az egyedüli aki ki állt értem és segített. Ekkor volt az a pillanat amikor belé szerettem. Egy gimnáziumba kerültünk és azt hittem innentől minden sima ügy lesz.. csak hogy más osztályba kerültünk.
Sokszor szóltunk találkozni a folyosón,de az természetesen nem ugyanaz. Egyre jobban távolodtunk el egymástól, amikor egyszer csak:

Kedden fizika óra után a szekrémyembe pakoltam amikor a fehér hajú srác hajólt oda hozzám.
-Szia! Zavarlak?

Hírtelen el vörösödtem majd elfordultam. Nem gondoltam volna,hogy hozzám fog szólni még úgy is,hogy nem vagyunk osztálytársak.

-N-Nem dehogy i-is!

-Ennek örülök!- mosolygott oda a fiú hozzám. -Nem lenne kedved el jönni velem az új étterembe?

Abban a pillanatban,nem tudtam hogy érezzek. Nem tudtam mit mondani, és nem tudtam gondolkodni sem. Egyszerűen csak kicsúszott a számból a mondat és mire fel fogtam mit mondtam már mindegy volt.
-Nem értem, nem is szoktunk beszélgetni.

A fiú természetes fejet vágott és még a meglepődésnek kis jele se látszódott az arcán.
-Tudom. Biztos furának tartasz, de..nagyon hiányoztak a beszélgetések és sajnálom,hogy nem kerestelek előbb.

A pillangók a hasamban repkedtek és probáltam,nem el pirulni.

-Rendben! Ott találkozunk! -mosolyogtam rá és gyorsan el sétáltam, nehogy meglássa a vörös arcomat.

Azt mondta hiányolja a közös beszélgetéseket? Ez aranyos,de miért nem keresett előbb meg? - ezek a gondolatok jártam végig a fejembe. Miközben készülődtem.

Futva rohantam az étterem elé, nehogy elkéssek!
-Jézusom [Név] nem fázol?
A fiú gyorsan levette kabátját és rám rakta.
-Miért jöttél szoknyába? Nagyon hideg van!
Bevezettet az étterembe és leültünk a helyünkre.

Elég kínosan éreztem magamat. Nem nagyon tudtunk megszólalni. Sok mindenről akartunk egymásnak mesélni, de éppen abban a pillanatban nem jutott semelyikőjünknek.
-Miért titkoloztatok elöttem?
Norman az asztalra néz, majd tekintetét rám helyezi.
-Nagyon hosszú lenne elmesélni-

-Van időm!

Megvarkarja a fejét és rám mosolyog.
-Hát rendben.

- Legrövidebben próbálom elmondani neked [Név]. Amikor általános iskolába jártunk, ugye csak hatodikba ismerkedtünk meg. Akkor jártam elsőnek igazi iskolában.

-Hogy mi?..

-Igen, én, Emma és Ray a farmrol jöttünk! És még rengeteg tesvérem!

Az asztalnál teljesen lefagytam. Nem tudtam mit mondhatok.
-T-Ti voltatok akik megszöktek?

-Igen.

Abban a pillanatabn felálltam. Norman is ugyan ezt követte.
Oda sétáltam hozzá és megöleltem.
-Bármikor elmondhattad volna!

-Igen, tudom. Sajnálom.

Az arcára nézek és adok egy puszit a homlokára. Majd a vállára döntöm a fejemet.
-Ugye mostmár együtt maradunk?

-Együtt!

Helloka!

Hát, igen. Már vagy egy hónapja nem írtam:((
Nagyon sajnálom, és tényleg igyekszem megcsinálni amit kértek! Most a Januárra nagyon oda kell figyelnem, mert 22-ikén már felvételi..
De közben nyugodtan, lehet írni Anime karaktereket és én addig gondolkodok rajta és a vele lévő storyval. </33
Remélem neked is tetszett Adrienn228 ,aki ugye kérte Normant. :))
Sayonara!