Medicopter 117-Egy karácsonyi történet /Befejezett/

3. rész - Együtt, tűzön-vízen át

Martin és az öccse, Hans épp egy bevetésről tartottak hazafelé. A két Gruber ugyanis civilben önkéntes hegyi mentő volt. A vezetői székben az idősebb testvér ült, miközben fivére a mobilját nyomkodta. Gruber doktornak egy ideje már feltűnt öccse különös viselkedése, de mivel nem akarta firtatni a dolgokat, megvárta, amíg az önszántából vallotta be az igazságot. Hans csak nehezen ismerte el, hogy házas ember létére egy ideje titkos viszonyt folytatott.

-Jól értettem, az asszisztensnőm és te szeretők vagytok? Susanne tud már róla?-kerekedett ki Martin szeme

-Susanne és én már jó ideje eltávolodtunk egymástól. Linnel minden egyszerűbb és szebb. Ráadásul osztozik a birtok iránti szenvedélyemben. Egy ilyen nő, mint Linn bármelyik férfit lángra lobbantja.-jegyezte meg Hans egy idétlen vigyorral az arcán

-És mint tudjuk te meglehetősen lobbanékony vagy.-rázta a fejét Martin, egyebekben viszont nem szeretett volna öccse magánügyeibe folyni

-Még jó, hogy lángra lobbant. Hisz amikor egy férfi megnősül, a pap nem vakítja meg a vőlegényt az oltár előtt.-hangzott a válasz egy bárgyú mosoly kíséretében. Gruber doktor vetett egy gyors pillantást öccsére és meg kellett állapítania, hogy a férfit Susanne mellett még sosem látta ennyire boldognak. A kocsival épp egy szerpentinen haladtak, mikor a kanyarban Martin egy ájult férfira bukkant. Csak az utolsó percben sikerült elkerülnie, hogy át ne hajtsanak rajta. Gruber doktor leparkolt, ezt követően a két testvér közelebb ment a sérülthöz. Miközben Martin megkezdte a férfi vizsgálatát, öccse a mentők számát tárcsázta.

Ezzel egy időben a Medicopter támaszpontján a "B" csapat volt szolgálatban. Clara és Florian kihasználva a szokatlanul kellemes időjárást, az udvaron röplabdáztak. Karin pedig a döntőbíró szerepét töltötte be. Bergmeister pilótanő egy jót nevetett, hiszen jelen állás szerint ő állt nyerésre. Lenz szanitéc szeretett volna egyenlíteni, erre azonban már nem volt lehetősége, hiszen a nap első bevetése is megérkezett. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, mialatt a háromfős társaság minden tagja a helikopterhez futott. Miután az összes ajtó becsukódott, Clara megkezdte a műszerek felkapcsolását. A kellő fordulatszám elérésekor a gép a levegőbe emelkedett. 

-Medicopter 117 a központnak. Kérem a bevetéssel kapcsolatos további információkat.-szólt bele a pilótanő a rádióba

-Központ a Medicopter 117-nek. Eszméletlen személyre bukkantak a Söllt és Ellmaut összekötő úton, egy kanyarban. A férfira Martin és Hans Gruber találtak rá. Az elsősegély megtörtént. Az önök feladata a páciens elszállítása.-hangzott a válasz. A beszélgetés végeztével a pilótanő bontotta a vonalat, majd feltette napszemüvegét és azon keresztül gyönyörködött a tájban. A bevetésre tartó út nyugodtan telt. Miközben Florian a mellette ülő pilótát navigálta, addig Karin előkészítette a gyógyszeres táskát. Hála Clara gyorsaságának, alig negyed órával később már a szóban forgó útszakaszon landoltak. A leszállásra alkalmas terepet Hans jelezte. Miután a gép földet ért, Thaler doktornő és Lenz szanitéc a két zsákkal együtt szaladtak a pácienshez. Martin ismertette a részleteket, ezután mindenki hozzálátott a feladatához. 

-Az öcsém versenyautó nyomaira bukkant a friss hóban. Szerintem a sérültet kidobták egy kocsiból. A fején van egy nyílt seb. Légzés és pulzus szabálytalan. Jó, hogy ilyen gyorsan ideértek kolléganő.-mondta kedvesen Gruber doktor. Mivel a páciens ellátása élvezett prioritást, Thaler doktornő mindössze egy halvány mosollyal reagált Martin szavaira. Időközben Clara és Hans meghozták a hordágyat. Látva, hogy jelenlétük csak zavart volna, a két fél okosabbnak találta magukra hagyni a mentősöket. Mind a ketten megálltak a helikopter előtt és onnan figyelték a heroikus küzdelmet.