Medicopter 117-Egy karácsonyi történet /Befejezett/

10. rész - Egy újabb karácsony (Évadzáró)

Kedves olvasók!

Eredetileg ezzel véget ért volna ez a kis karácsonyi regény. Azonban a sok komment, a szavazások, meg a listázások kedvet csináltak ahhoz, hogy még egy évaddal megtoldjam ezt a könyvet. Természetesen a második évad is karácsonyi, illetőleg szilveszteri témájú lesz. 🙂

***

Végeláthatatlan hegyek és hófödte csúcsok. Ellmauban fehér volt a karácsony. Mint minden évben idén is megrendezésre került a karácsonyi síverseny, melyre idén először Karin is benevezett. A résztvevők többsége már elfoglalta helyét, azonban voltak, akik még csak most vették magukra a felszerelésüket. Thaler doktornő egy rég nem látott iskolai barátnőjével állt a rajtvonal mögé. A sípszót követően a futam megindult. A sílécen lévők élet-halál küzdelmet folytattak a győzelemért. Karin arcán egy széles mosoly jelent meg, hiszen mindössze négy embert kellett megelőznie az első helyért. Miközben a megmérettetés javában folyt, az egyik fa mögött egy férfi jelent meg. Távcsöves puskával a kezében guggolt le a földre és csak arra várt, hogy a megcélzott személyt célba vehesse. Thaler doktornő és régi kedves barátnője, Silvia sikerrel hagyták le a vetélytársaikat. Ez idő alatt az erdőben rejtőző személy megcélozta Karint, de végül mégiscsak Silviára irányította fegyverét. A lövés eldördült, a sportolók és a nézők pedig egy emberként vetették magukat földre. Thaler doktornő a meglőtt barátnőjéhez kúszott, miközben szemébe könnyek szöktek.

-Tarts ki Silvia. Engem akartak lelőni, ebben biztos vagyok. Nem szabad meghalnod.-emelte fel a földről a sérült barátnője fejét az orvosnő. Karin végül keserves sírásban tört ki, ezért mentőt a verseny szervezői hívtak.

Ezzel egy időben a Medicopter támaszpontján az "A" csapat volt szolgálatban. Szentestéig még volt két nap, de az előkészületek már javában zajlottak. A műszakban lévő kollégákhoz Clara és Florian is csatlakoztak és mindenki kivette a maga részét az előttük álló feladatokból. Az ételekért Kollmann doktornő és Bergmeister pilótanő voltak a felelősek. A fenyőfát Max és Höppler úr állították bele a tartóba, a díszítés viszont Berger szanitéc, Köster pilóta és Lenz szanitéc feladata volt.

-Remélem Karin megnyeri nekünk az első díjat. Azt ígérte, hogy a trófeát a társalgóba fogja kiállítani. Milyen szépen mutatna az asztalon.-vigyorgott Jens lelkesen

-Ezt úgy mondtad, mintha te magad is részt vennél azon a versenyen. Ha rajtad múlna soha nem állna trófea a társalgó asztalán.-veregette vállba társát Clara, miközben egy hatalmas vigyort eresztett meg feléje

-Szurkolunk Karinnak. Azért az sem kis feladat.-húzta ki magát büszkén Peter, mire a mellette álló Florian és Jens is helyeslően bólintottak. A pilótanő legyintett egyet, ezt követően folytatta munkáját. Az előkészületeket a diszpécser szakította félbe. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, a társaság tagjai pedig egy emberként néztek össze, mikor meghallották, hogy Karin bajba került. Az "A" csapat minden tagja a helikopterhez futott és percekkel később már úton voltak a bevetés helyszínére.

-Központ a Medicopter 117-nek. Mondom a részleteket. Az ellmaui síverseny egyik résztvevőjét meglőtték. A munkatársuk, Dr. Karin Thaler már a helyszínen van. Információink szerint a munkatársuk nem sérült meg.-szólt bele a diszpécser a rádióba. Köster pilóta nyugtázta a kapott információkat, majd bontotta a vonalat. Hála a gyorsaságnak, alig negyed órával később megkezdték a landolást. Azt, hogy már nem volt mit tenni a sérültért, már a magasból lehetett érzékelni. A rendőrök kocsija mellett egy temetkezési szolgálat autója parkolt le. Karin a mentőkocsiban ült egy takaróval a hátán és üres szemmel nézett maga elé. Földet érést követően Gabriele és Peter a két zsákkal együtt szaladtak kolléganőjükhöz. Kollmann doktornő óvatosan ült le barátnője mellé.