FINISHED STORY!
"-Jimin, én is megbántam valamit, amiért minden nap megszakad a szívem.
Jimin rám emelte a tekintetét, és fennebb ült, hogy jobban a szemembe tudjon nézni.
-Mi az? Te is megbántad a csókot igaz?-kérdezte szomorún
-Nem Jimin-shi. Én a...
Gyorsan eltelt ez a pár nap. Jungkookkal ezalatt sikerült mindent átbeszélnünk, és most végre bátran nézek tükörbe.
Jungkook tegnap kapott egy üzenetet, miszerint ma délelőtt érkezik a sofőrünk, aki ideadja a repjegyeket, és kivisz a repülőtérre.
Őszintén megvallva hiányozni fog Korea. Nagyon szerettem itt élni, de bízom benne hogy egyszer majd a sors visszasodor miket Szöulba.
-Szerelmem, azt hiszem megjött a taxisunk.-jött be a konyhába Jungkook
-Várjuk meg, amíg feljön. Nem is biztos hogy ő az.-válaszoltam
-Rendben.-leült mellém az asztalhoz.- Hiányozni fog Korea.
-Hm, nekem is. Japán szép meg minden, csak mi itt nőttünk fel.
-De veled jobb lesz, mitha egyedül mennék.-simított végig a kezemen.
-Alig várom, hogy végre a saját házunkban élhessünk. Ugye majd örökbe fogadunk egy kutyát?
-Persze. De csak akkor ha lehet a neve Bora.
-Lehet.-mosolyogtam.
Kopogtak az ajtón.
-Menjünk.-mosolyogtunk egymásra
Elindultam az ágyhoz, mert ott voltak a bőröndjeink. Megfogtam a sajátomat és felemeltem
-Hagyd csak Kicsim, majd én viszem.-mondta Jungkook és elvette tőlem a bőröndöt.
-Gyere, kinyitom neked az ajtót.-mondtam.
Odamentem az ajtóhóz, és kinyitottam. Ekkor olyan dolgot láttam meg, amire álmomban sem gondoltam volna. Bárcsak Jungkook nyitotta volna ki az ajtót. Kezemet a számra tapasztom meglepettségemben.
-Istenem!-suttogom, majd ráborulok Jungkook szüleire.-Annyira örülök nektek!-sírtam el magam.
-Szerelmem...-jött utánam Jungkook. Elengedtem a szüleit és ránéztem. Mosolyogtam de közben folytak a könnyeim.
Jungkook kezéből kiestek a bőröndök és szinte leütötte a szüleit, olyan gyorsan megölelte őket.
-Anya! Apa!-szipogta
-Fiam!-mondta meghatva Hyunwoo.
Ez a drámai találkozás eltüntette a lelkiismeretfurdalásomat. Annyira örülök hogy itt vannak.
-Jungkookom.-mondta az anyukája és jobban magához ölelte.
Hyunwoo kibontakozott az ölelő karok körül és engem is megölelt.
-Hogy vagy? Fáj valamid?
-Mostmár semmim. Hála nektek elmúlott a lelkiismeretfurdalásom. Jó hogy itt vagytok. Köszönöm hogy eljöttetek.-öleltem szorosan.
Közben, Hyunwoo válla felett átnézve láttam hogy Ari Jungkook könnyeit törölgeti, és Jungkook valamiért szaporán bólogat.
Hyunwooközben elengedett, így most Ari ölelt magához.
-Jimin, ugye jól vagy?
-Igen. Mostmár hogy itt vagytok jobban.-bújtam bele a vállába.
Pár perc múlva mikor sikerült kibőgnünk magunkat Jungkookkal, bemetünk a nappaliba. Én óvatos, lassú léptekkel odasétáltam Jungkookhoz és megöleltem.
-Szeretlek.-jelentettem ki
-Én is szeretlek.-suttogta majd megcsókolt
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mikor tényleg összeszedtük magunkat akkor betettük a kocsiba a cuccokat, és már indultunk volna ,de.....
-JIMIN!-hallottam meg egy ismerős hangot a hátam mögül, mire Jungkook egyre szorosabban kezdte szorítani a kezem. De persze nem annyira hogy bepisiljek.-Jimin, nem mehetsz sehova!
-De mehetek....apa!-fordultam meg, és magabiztosabb voltam mindennél
-Vigyázz a hangodra!-fenyegetett meg, és közelebb lépett hozzám, mire Jungkook elém állt és egész testével védett.
-Oh, itt van a kis hős szerelmes lovagja is?-nevetett apám, mire kibújtam Jungkook háta mögül és felpofoztam. A saját apám....mondjuk ő is megerőszakolt és ütött meg nagyon sokszor.
-Te kis!-esett volna nekem, de Hyunwoo lefogta, és Ari elénk állt.
-Nem fogod bántani őket!-jelentette ki magabiztosan Ari.
-Ő az én fiam! Nem viheted el tőlem! Feljelentelek!-ordított apa.
- 18 vagyok! Azt csinálok amit akarok! És nekem kellene feljelentenem téged mert megerőszakoltál!-vágtam vissza.
-Velem nem beszélsz így!-indult volna el, ha Hyunwoo nem akadályozza meg.
-Gyerekek szálljatok be a kocsiba!-mondta Hyunwoo
Engedelmeskedtünk és beszálltunk hátulra. Amilyen szorosan tudtam Jungkookhoz bújtam.
-Nincs semmi baj. Nyugodj meg. -simított combomra.
-Nem vagyok ideges.-mondtam nyugottan.- Nem ér annyit ez az ember hogy idegeskedjek miatta.
-Igazad van.
Közben Ari és Hyunwoo beültek és Hyunwoo elindította az autót.
-Sajnálom Jimin hogy látnod kellett. Biztosan követett minket idáig.
-Nincs semmi baj, hyung.
-Akkor jó.-fújtatott egyet.-Mit szólnátok ha segítenénk berendezni az új házatokat.
-Örülnénk neki.
-Ti is jöttök Japánba?-kérdeztem
-Úgy döntöttem hogy nem Japánba, hanem Busanba viszlek.
-De miért?
-Úgy gondoltuk hogy jobb lesz nektek ha az országban maradtok. Ott legalább befejezitek ezt a pár hónapit amit még nem jártatok ki. Megszereztem az egész leckét, csak meg kell tanulnotok, és az értségire pedig mehettek az egyik busani iskolában.-mondta Ari.
