RUN AWAY | JIKOOK

2. évad 8. rész

Jimin szemszöge

Pár hónappal később

-Jungkook, ugye mindvégig ott leszel, és fogod a kezem? Áhh.-nyögtem el magam, amikor újjabb fájdalom hasított hasamba. A kis Jungjae már nagyon ki akar bújni, ezzel fájdalmat okozva szeretett apukájának.

-Persze hogy melletted leszek, végig fogni fogom a kezeidet édesem.-idegesen előzte ki az előttünk levőket, akik ránk dudáltak, de ez nem érdekelt egyikünket sem. Van nagyobb bajom is mint már haragjával foglalkozni. Mindjárt megszülök!

-Áhh! Jungkookh!-sipítottam. Egyre erősebben érzem a nyomást a hasamban. Ha így folytatjuk itt fogok meghalni a kocsiban.

-Jimin! Bírd ki még egy kicsit, mindjárt ott vagyunk!-ijedten nézett hátra rám, majd vissza az útra.

-Nagyon félek!-kezdtem el halkan pityeregni, ami egyáltalán nem volt jó, hiszen így jobban fájt a hasam is.-Mivan ha valamelyikünk belehal?

-Nem fog egyikötök sem belehalni. Mindketten baromira erősek vagytok! Túl fogjátok élni, és pár nap múlva majd babázgatunk a kisfiúnkkal.

-Úgy legyen Jungkook! Áhh! Mikor érünk már be? Szétszakad a hasam!-sírok. Nem bírom ezt a fájdalmat hosszútávon.

-Nyugodj meg, vegyél mély levegőt, majd fújd ki!-mondta lassan, és mintha magának szánta volna vett egy nagy levegőt és kifújta.

-Jungkook én szülök meg mindjárt ebben a baszott kocsiban nem te! Áhh! Legközelebb ha gyerekünk lesz valahogy áttetetem beléd!-szenvedve, nehezen ejtem ki a szavakat. Elkezdem simogatni a pocimat, hátha segít valamennyit, de nem ér semmit.

-Attól, hogy te szülsz, én is lehetek ideges! Aggódom érted mert a szerelmem vagy és aggódok a kis Jungjaeért, mert ő a gyerekem.-gyorsan leparkolt a kórház épülete előtt, majd kiáltott egyet, hogy segítsenek. Kisegített a kocsiból, és feltett egy hordágyra amit az orvosok sietősen kitoltak.

Ekkorra már minden bajom volt. Szédültem, izzadtam, és nagyon fájt a pocim. Óh, Istenem csak megérhessem hogy kiszedjék belőlem ez a gyereket! Esküszöm, többet soha az életben nem hagyom Jungkooknak hogy belémrakja azt az átokverte faszát! Na jó ez kicsit túlzás.

Ha megszülöm ezt a gyereket, többet be sem teszem ide a lábamat! Gyűlölöm a kórházat, és gyűlölöm az orvosokat.

Kook nem engedte el egy pillanatra sem a kezem. Egy széken ült mellettem, beöltözve és nézte ahogy kiemelik a fiúnkat a testemból, majd egy törölközőbe tekerik, és ideadják nekem.

Könnyezve veszettem át a kis lurkót, aki megannyi fájdalmam forrása. De hiába a sok fájdalom, érzem hogy teljes szívemből szeretem. Ő a szerelmünk gyümölcse. Egy darab belőlem és Jungkookból. Egy darab belőlünk.

Jungkook, kezét a pici fejecskéjére teszi és lágyan megsimogatja. Egyszerre nézünk egymás szemébe.

Mosolyogtunk, miközben könnyeink záporoztak.

-Fiam...-szólította meg Jungkook a fiát.

-Odaadjam?

-Uhum.-törölte le a könnyeit.

Óvatosan átadtam neki a pici Jungjaet.

-Kicsi fiam. Üdvözöllek téged. Mi vagyunk a szüleid.-mondta a kis csöppségnek, miközben a könnyei csak új folytak.

-El kell vinnünk megfürdetni.-ment oda hozzá egy ápoló

-Rendben.-óvatosan átadta a fiunkat a nőnek, aki kivitte a karjaiban.

Jobb is hogy másik terembe viszik át. Nem bírnám végighallgatni ahogy sír. Már most látom előre, hogyha sírni fog, és is sírni fogok.

-Nagyon ügyes voltál.-dicsért meg párom.

-Köszönöm. Azt hiszem hogy miattad volt. Itt voltál mellettem végig, és fogtad a kezeimet. Nagyon szeretlek.-végig simítottam Jungkook arcán, amin végigszaladtak a könnyek.

-Büszke vagyok rád.-csókol meg.

Miután összvarták a hasam, átvittek egy kórterembe, ahol ideadták Jaet. Megetettem a tápszerrel, amit behoztunk, majd Jungkook beletette az ágyam melletti bölcsőbe.

-Nem látszik nyűgösnek.-suttog párom

-Várjuk ki a végét.-mosolygok

-Hidd el nekem, hogy kis Jae nem lesz nyűgös.

-Remélem.-sóhajtottam.

-Mi a baj? Nem érzed jól magad?-aggodótt Jungkook, és közelebb jött a székével az ágyamhoz.

-Jól vagyok, csak olyan hihetetlen, hogy fiú létemre szültem egy kisfiút.

-Számomra ez egy égi jel, hogy minket egymásnak termtettek.-fogta meg a kezem.