RUN AWAY | JIKOOK

2. évad 9. rész

Jungkook szemszöge

Ez a két nap, számomra hihetetlen volt! Megszületett a kisfiam, és ami a legjobb az egészben, Jimin is és a fiam is tök egészséges. Annyira boldog vagyok!

Éppen haza fele tartunk. Anyuék már otthon várnak mindket. Jimin a hátsó ülésen tartja a kezében Jungjaet, aki bekésen alszik.

-Mondtam, hogy nyugodt gyerek.-néztem Jiminre a visszapillantó tüköből, mire ő is belenézett.

-Igazad volt.-mosolygott.-Alig várom, hogy a szüleid láthassák őt.-suttogta.

-Készülj fel, hogy anya nem fogja békén hagyni. Szerintem olyan sokat fog Busanba jönni, hogy olyan lesz mintha már nálunk lakna.

-Nem baj az, legalább megtanít minket valamire, hiszen ne felejts el, hogy mindketten először töltünk 4 óránál többet egy ilyen kis csöppség közelében

-Szerintem a gyereknevelés benne vagy a zsigereidben. Mindig is jól bántál a kicsikkel.-nyugtattam.

-De ez más. Ő az én kicsi fiam, nem akarom, hogy valamit rosszul csináljak, és baja essen.

-Nem lesz baja. Értem, hogy félted, de ennyire nem szabad.

-Csak olyan védtelen.-Szomorodik el Jimin.-Már most félek, hogy mi lesz vele ha felnő.

-Kicsim, túl előre gondolsz. Gondolj csak a mára.-parkoltam be a garázsba.

-Olyan izgatott vagyok!- suttog

Kiszállok az autóból, majd kinyitom Jiminnek is, majd elveszem tőle a picit, amíg lassan, óvatosan kiszál. Vigyáznia kell a hasán levő varrásra, még nagyon friss. Egyébként a doki azt mondta, hogy pár hónapon belül teljesen eltűnik a heg helye, hiszen a krém amit felírt az éppen erre való, hogy eltüntesse. Nem mintha zavarna engem, de Jimint biztos elbizonytalanítaná az együttlétekkel kapcsolatban.

-Majd én viszem.-ajánlotta fel.

Odaadtam neki a csöppséget, mert tudom, hogy úgy akar majd bemenni a házba, hogy a gyerek a kezében van.

Óvatosan benyitottunk, és egy, a konyhából kiszaladó anyut, láttunk meg, aki egyenesen Jimin felé rohant.

-Édes Istenem! Olyan kicsi!-suttogta sírása közben.-Megfoghatom?-nézett Jiminre.

-Persze.-Adta át anyunak Jaet, majd hozzám bújt, és ő is elkezdett pityeregni.

-Mi a baj?-kérdeztem.

-Tudod, hogy nem bírom nézni ahogy mások sírnak, és amúgy is amióta terhes lettem, sokkal érzékenyebb vagyok.-bújik bele a mellkosomba.

-Csttt.-simogatom a hátát.-Nyugodj meg, kedvesem. Ne sírj, most boldognak kell lenned.

-Próbálok.-pityergett.

-Kis unokám.-puszilta meg anya Jungjae homlokát.-Pont olyan, mint Jungkook baba korában. Kiköpött Jungkook!-mosolygott Jiminre.

-Ugye? Mondtam én is neki.-sétált oda anyu mellé, és megsimogatta Jae fejecskéjét.

-Üljünk le, neked amúgy sem jó most ha sokat álldogálsz. Pihenned kell.-aggodalmaskodott Anyu.

-Apu hol van?-kérdeztem meg anyut miután helyet foglaltunk a kanapén.

-Apádra bíztam a meglepetéseteket.-kacsintott rám anya

-Jajj, nem kell semmiféle meglepetés.-szerénykedett szerelmem.-Úgy csináltok, mintha Jungkook felesége szült volna. Én csak egy fiú vagyok, akinek megadatott a terhesség. Nem kellenek ajándékok.-mondta Jimin végig anyu szemébe nézve.

-Ezt úgy érted, hogy küldjem vissza a félúton lévő ajándékot?-vágott amolyan "ez most komoly?" Fejet anyu, kezében a fiunkkal.

-Nem anyu, Jimin nem úgy értette.-próbáltam menteni a menthetőt.

-Csitt Jungkook, nem, téged kérdeztelek.-mordult rám anyám, és nézett vissza Jiminiere.

-Ha már félúton van...akkor ne, csak...gondoltam, hogy azért jobb ha elmondom...-sütötte le a fejét szégyenkezve Jimin.

-Figyelj ide, te buta fiú!-emelte fel anya Jimin állát a mutató ujjával.-Te vagy ennek a családnak a közepe, és hidd el, hogy nélküled senki sem lenne ilyen boldog. Jungkook magányos lenne, mi pedig halálra unnánk magunkat, szóval ne szerénykedj itt nekem.-szidta le játékosan Jimin.

-Jól van.-mosolygott Jimin, majd fejét a vállamra tette.

-Itt a meglepetés!-kiáltotta el magát apu, mire anyám kezei közt szundikáló csöppség hangos sírásba kezdett.

-Barom!-nézett anyu szúrós szemekkel apura.

Mind a hárman aput kémleltük, aki a babánk sírása ellenére mosolygott.

Majd...egy nő sétált ki mögüle...egy sötétbarna, derekáig érő hajjal rendelkező fekete farmernadrágban és egy csíkos pántos pólóban lévő nő.

Mind a hárman felálltunk a kanapéról. Én nem, de Jimin egyből felismerte a nőt.

-A-anyu!-sírta el magát, majd elkezdett a nő felé szaladni, aki ugyan ezt tette.

Mikor egymás elé értek, szorosan egymás karjaiba zárták egymást. Mindketten sírtak.

-Anyaaa!-zokogta.-Anya! Édesanya!-szorította magához.

Jiwoo is elkezdett sírni, és a gyerek is, és én is, és mindenki, kivéve aput. Ő tartotta magát.

Elvettem Jungjaet anyutól, és mellkasomhoz fogatam, ott aztán lassan megnyugodt de nem aludt el. Szerintem érzi, hogy az apukája boldog és bezsongott az én kicsi fiam.

-Jimin! Kisfiam!-sírt Jiwoo.

Annyi már biztos, hogy ez a nap elképesztő. Még egy dolog hiányzik, és tökéletes lesz. És én teszek arról az egy dologról. Nem most, majd később.