RUN AWAY | JIKOOK

1. évad 1. rész

Jungkook szemszöge

Reggel az ébresztőm idegesítő hangjára ébredtem. Utálom ezt a vacakot, de nélküle sajnos mindig elkésnék abból a rohadt iskolából.

Gyorsan felkaptam egy fekete melegítőt és egy fehér pólót, rá pedig egy fekete pulcsit.

Ma lesz tesim és kurvára nincs kedvem átöltözni, mivel utolsó óra.

Megmostam a fogamat és az arcomat, majd felkaptam a táskámat és leszaladtam a lépcsőn.

-Jó reggelt anya!-köszöntem anyukámnak, aki a konyhában éppen a reggelimen ügyködött.

-Neked is fiam.-anyu elmosolyodott majd folytatta a kaja melegítését. Tegnapi ramen. Imádom.

-Apu már elment?-ültem le az asztalhoz

-Igen. Korán kellett ma mennie. Így sajnos ma nem tud elvinni.-mondta anyu, miközben elém tette a kaját.

-Nem baj. Ma amúgy is Jiminnel megyek. Tegnap megigértem neki, hogy ma segítek felszedni neki egy csajt.-Anyára néztem és sóhajtottam egy nagyot. Félek hogy elveszítem Jimint.

-Miért segítessz neki ha nem akarod hogy rajtad kívűl mást ölelgessen?

-Azért anya, mert világosan megmondta, hogy nem érdekli hogy biszex és a fiúk is vonzák, ő lánnyal szeretne kapcsolatot.

-De mi van ha idővel rájön hogy a szerelmet nem lehet irányítani.

-Nem fog rájönni. Túl elszánt. Neki csaj kell és kész.-mondtam majd elkezdtem enni.

-Akárhogyan fiam, a remény hal meg utoljára.-Mondta kedvesen anyu, majd felállt és megsimogatta a fejem.

-Életem végéig reménykedni fogok.-Néztem fel rá már-már könnyekban ázó szemekkel.

-Szép is a szerelem. Remélem hogy egyszer majd boldog leszel valakivel.

-Jiminnel. Vele leszek csak boldog.

-Azt csakis te tudod eldönteni hogy kivel.-mosolygott rám anyu, amit annyira szeretek-Jólvan, megyek átöltözöm. Még van pár elintézni valóm a városban.-ezzel elment.

Miután megettem mindent amit anyu kitett nekem a tányérra, betettem a tálat a mosogatóba és táskámat a hátamra kapva elindultam suliba.

Jiminnel tegnap megbeszéltem hogy átmegyek hozzá, és onnan indulunk el.

Gyorsan szedtem a lábam, nem akartam elkésni, és alig vártam hogy láthassan a szőke hajú szépséget, aki miatt olyan hevesen ver az én kicsi szívem.

Kopogok az ajtón, majd várok hogy valaki ajtót nyisson, ami pár 7 másodperc múlva meg is történik.

-Szia.-mosolyog a szőke, mire majdnem kiugrik a szívem.

-7 másodperc.-vigyorogtam.

-Ez rekord!-Újongott

-Jössz? Mindjárt elkésünk.

-Máris jövök.-beszaladt a házba, majd egy kis idő múlva vissza is tért a táskájával a hátán.-Mehetünk.

-Gyerünk.-elindultunk az iskola területére ami kb. 10 perc Jiminék házától.

-Izgatott vagyok.-ugra-bugrált.

-Mert?-néztem mosolyogva

-Ma fogom randira hívni Yirent!-újjongott, de én úgy éreztem hogy szívemből kitörik egy kis darab. Nagyon sokszor éreztem már ezt.

-Az nagyon jó. Remélem sikerül.-Dehogy remélem!Istenem, miért olyan nehéz elengedni?

-Köszi.

-És.....ha tetszik neked vagy ilyesmi akkor beszélgettetek már?