Venom társa ✔️[EDDIE BROCK]

8.fejezet

༆New York༆

ＬＩＬＩＴＨ ＷＩＬＬＩＡＭＳ

— Áh! — sikongattam, miközben az Alapítvány épülete mellett lévő erdőben rohantam a golyók elől. — Azt mondtad tiszta a levegő! — kiabáltam, miközben átugrottam egy farönköt.

— Tiszta is volt. — morgott Raven.

— Jó, csak... Juttas minket ki innen. Most! — kiabáltam, mire Raven mégjobban rákapcsolt, majd a következő pillanatban úgy éreztem repülök. Hirtlen egy fa tetején voltunk, ahol minden erőmmel azon voltam, hogy kapaszkodni tudjak. — Raven... szólj Eddie-nek, és küld el a fotókat. — suttogtam, majd lenéztem a minket kereső emberekre amikor meghallottam egy ismerős hangot.

— Uram! Ez Dr. Williams volt! — mondta Treece a rádióba, mire összeszorítottam a szemem.

— Dr. Williams? — kérdezett vissza Drake, mire lefagytam.

— Igen, most az erdőben vagyunk. Őt keressük. — válaszolt Treece és körülnézett, de szerencsére egyszersem nézett felfele.

— Bármi áron, de kapják őt el. Élve! — kiabált a rádióba Drake, mire Treece morogva tette a zsebébe a készüléket.

— Valami? — kiabált mire a többi ember a fejüket rázta. — Hülye ribanc... — nevette el magát. majd elkezdett futni valamerre.

A kezem már kezdett csúszni és már kezdtem unni, hogy csüngök egy fán, mint valami majom.

— Raven, ha elkapnak gyere ki belőlem. —suttogtam magam elé. — Hallod?

— Mit akarsz csinálni? — kérdezett vissza azonnal a kedves kis parazitám.

— Elmenni. Már egy ideje itt csücsülünk és kezd befagyni a seggem... — morogtam az orrom alatt. — Ha elkapnak, akkor gyere ki belőlem. Nem adom meg Drake-nek az örömöt, hogyha még el is kapna te is velem legyél. — mondtam.

— Kijuttatlak. — mondta, mire megforgattam a szemem.

— Ha nem sikerül elmenekülnünk, te kijössz belőlem és megkered Eddie-t. Rendben? — kérdeztem idegesen.

— Legyen... — morogta, mire elmosolyodtam.

Ahogy átmásztam az egyik vastagabb ágra ráültem, majd nagy levegőt véve dőltem hátra. A lábammal tartottam magam miközben fejjel lefele lógtam. Mikor meggyőződtem, hogy nincs senki a közelbe Raven karjai megfogták a faágat én pedig leugrottam és mielőtt a földre érhettem volna megtartott, majd szépen halkan tettem le a lábaimat egészen addig amíg valaki kiabálását meg nem hallottam.

— Te Tim, miért kell ennyire az a nő? — kérdezte egy katona, mire az egyik fa mögé bújtam.

— Elvileg ellopott valamit Drake-től. — magyarázta egy másik katona aki valószínű Tim volt.

— Az szép. Tudhat valamit ha ennyi év után még mindig életben van. — mondta a katona, majd két lövést hallottam és minden elhalkult. Óvatosan kidugtam a fejem a fa mögül, ahol Roland-ot láttam meg a két katonára fegyvert fogva akik a földön feküdtek.

— Túl sok a kérdés. — morogta Treece, majd felemelte a pisztolyát és fejbelőtte az egyiket, majd fordult volna a másikhoz, de én gyorsan megfogtam egy követ és nekidobtam az egyik fának. Treece azonnal odakapta a fejét, majd sóhajtva tette el a pisztoját. — Úgy is hamarosan elvérzel, nekem meg el kell kapnom azt a kurvát. — mondta, majd elkezdett futni.

Én gyorsan odarohantam a katonához akinek a gyomra környékén volt a golyó. Amikor meglátott fél kezével a sebét szorította a másikkal pedig fegyvert fogott rám, mire felemeltem a kezem.

— Nyugalom! Nem fogom bántani. Segíteni akarok! — mondtam és a remegő kezére néztem. — Segítek! Nincs nálam fegyver. Orvos vagyok. — mondtam és feltoltam a pólóm és körbefordultam úgy, hogy láthassa a derekamat. Ő lassan bólintott, majd leejtette a kezét amiben a pisztoly volt. — Oké! Első ránézésre nem vészes! Nem talált el fontos szervet, szerintem... — motyogtam magam elé, majd a kabátjából levágtam a késével egy darabot és a sebére szorítottam. — Nézzen rám! Hé! Ne csukja be a szemét! — kiabáltam neki suttogva, miközben kezdtem pánikba esni. Nagyon régen csináltam ilyet.  — Mi a neve? — kérdeztem.

— A... Andrew. — suttogta fájdalmasan, mire bólintottam.

— Maradjon ébren, Andrew. — mondta és megfogtam az egyik kezét amin megláttam egy gyűrűt. — Házas? — kérdeztem és elmosolyodtam.

Ő bólintott majd kábán rámnézett. — Tizenöt év... É-és három gyerek. — mondta nehezen, mire bólintottam. Muszáj túlélnie...

— Raven, segíts rajta. — mondtam fejben, majd lépéseket hallottam. — Ne most, ne ne. — kezdtem pánikba esni, miközben a fejemmel körbe-körbe fordultam.

— Lil mennünk kell! — szólt rám Raven, mire lehajtottam a fejem.

— Mentsd meg őt! — mondtam, mire előjött a hátamból a feje és rámnézett.

— Nem hagylak itt. Együtt vagy sehogy. — mondta, mire idegesen néztem rá.

— Mentsd meg! — sziszegtem a fogaim között és a véres kezeimre néztem. — Most! — hajoltam oda hozzá és egyenesen a fehér szemeibe néztem. Egyszercsak a mellkasomban szorító érzést éreztem, majd láttam ahogy Raven lassan átmászik Andrew testébe. — Kérlek fogadd be... — suttogtam a vérben ázott férfinak akinek hirtelen kinyílt a szeme. — Nincs baj, de el kell tűnnie innen. Ami most magában van, fogja megmenteni, úgyhogy ne harcoljon ellene. — mondtam Andrew-nak, aki értetlenül bólintott. — Raven! — hívtam hű társam, mire megvillantotta a szemeit. — Tűnjetek el! — mondtam, mire bólintott és azonnal elindult.

Én ott álltam mígnem szinte lassított felvételben láttam, hogy a mellettem lévő fa mögül kilép egy katona és a fegyverét rámszegezve lőtt egyet. Ezután már csak a saras földet éreztem, majd elnyelt a sötétség.