Venom társa ✔️[EDDIE BROCK]

21.fejezet

༆New York༆

ＬＩＬＩＴＨ ＷＩＬＬＩＡＭＳ

— Befejeztétek már? — kérdeztem csípőre tett kézzel, miközben Eddie felé néztem aki mintha csak most vett volna észre, úgy nézett vissza rám.

— Gracie? — csúszott fel pár oktával a hangja a mellettem álló férfinek.

— Nem apám... — morogtam az orrom alatt, majd az előttünk elterülő alapítványra néztem. — Kész vagy?

— Itt vagy. — nézett rám tágra nyílt szemekkel, mire értetlenül néztem vissza rá.

— És itt voltam fél órával ezelőtt is. — biccentettem. — Mehetünk? — kérdeztem, majd meg sem várva a válaszát léptem előre miközben a kis emberi méretemből hirtelen egy két méteres szörny lett.

Leugrottam a domb oldaláról és egyenesen a rakétakilövő felé vettem az utamat. Hallottam, hogy Eddie valamit kiabál utánam, de elhallgatott és Venom formájában ő is öblös léptekkel igyekezett utolérni engem.

— Atya ég! El tudod intézni a fickót ugye? — kiabált Eddie miközben Drake elindult ugyan oda ahová mi terveztünk.

Káosz tényleg fejlettebb volt minden értelemben. Nagyobb volt, gyorsabb, és félelmetesebb. Egy szóval örülnék ha túlélnénk.

— Ez olyanokat tud, hogy beszarsz, öregem! — morogta Venom.

— Hogy értsem ezt? Mennyi az esélyünk? — idegeskedett Eddie.

— Hm. Naggyából nulla. — biccentett Venom.

— Óh, baszki! — kiáltotta Eddie. majd pár perc után újra megszólalt. — Na mentsük meg a világot! — mondta, mire Venom rámpillantott.

— Ne nézz így rám! Nem fogok visszafordulni! — mondtam és próbáltam nyugodt maradni.

— Nem is miattad aggódom! — morogta, majd elugrott mellőlem és egyenesen Káosz után indult.

— Indítás 4 perc múlva! Navigációs rendszer aktiválása! — hallottam meg a bemondó hangját.

Ekkor gyorsabban kezdtem el futni így a hídon ami a rakétáig vezetett felugrottam és Káosz elé érkeztem aki megállt majd megfordult, amikor Venom pedig mögé ugrott. Mondanám, hogy megnyugodtam, hogy nem támad azonnal, de akkor hazudnék...

— Venom, Raven! Szálljatok be a rakétába! — mutatott ránk Káosz. mire összenéztem Venom-mal.

— Nem! — morogtuk egyszerre.

— Nem haggyuk, hogy elpusztísd ezt a világot! — folytatta Venom.

— Akkor meghaltok! — mondta ki kegyetlenül Káosz és a karjai helyén különböző éles fegyverek keletkeztek.

"— Aki Drake-kel van az Káosz. Ő amolyan csapatvezető. Ritka változatos fegyvertára van. Mennünk kell! — mondta Venom miközben az elétett ételt dézsmálta Raven-nel egyetemben."

Csengtek a fülemben Venom mondatai, még akkorból amikor Kubán tartózkodtunk. És milyen igaza volt, te jóságos Isten.

Káosz kezében először egy korbács volt amit felém lendített, de még időben hátraugrottam így nem talált el. A másik keze egy éles kés szerűséggé alakult és pont Eddie-ék feje mellett suhintott vele egyet.

— Beszarok! — kiabált Eddie.

— Mondtam! — válaszolt a társa, majd tovább harcoltak.

Káosz a különböző korlátokat és vas lemezeket dobálta ránk, míg mi Venom-mal mindent megtettünk azért, hogy hárítani tudjunk. Venom-nak valahogy sikerült a földre löknie Káoszt én pedig a nagy lábammal hátrébb rúgtam, így reptetve őt jópár méterrel visszább.

— Jó erős a gazdatestetek! — nézett ránk a földről. mire Venom kinyújtotta a hosszú nyelvét egy hangos mély üvöltéssel. — De nem elég erős! aa fejezte be Káosz, miközben felállt és a karjait a föld felé nyújtotta amiből az az anyag kúszott ki ami bevonta a tesünket és egyenesen felénk jött, mire ilyedten néztem össze Venom-mal.

Azonnal hátrafele kezdtünk futni a rakéta felé, miközben ugráltunk is, mert Káosz mindent megtett azért, hogy megöljön minket. Én éppen leugrottam a hídról és a másik oldalon visszaugrottam megütve Káoszt aki csak megragadta a vállamat és nekivágott a mellettünk lévő oszlopba, mire hátralöktem őt és a hátához álltam.

Karjaimat a nyaka köré fontam, míg egy ideig vergődött, majd lenyugodott. Már majdnem felkiáltottam, hogy megöltem amikor mérhetetlen fájdalmat éreztem az egész testemben. Káosz könnyű szerrel lelökött magáról én pedig miközben a folyóba zuhantam láttam, hogy a hátából vagy harminc darab tüske áll ki.

Éreztem ahogy a hátam a vízbe csapódott és ekkor csak Káosz elismerő biccentését láttam, majd elnyelt a sötétség...