Venom társa ✔️[EDDIE BROCK]

11.fejezet

༆New York༆

ＬＩＬＩＴＨ ＷＩＬＬＩＡＭＳ

Évekig dolgoztam Drake-kel, de úgy látszik sosem bízott bennem annyira, mint amennyire elhitette velem. Ezt bizonyítja a cella is amiben éppen a hideg falnak döntöm a hátam míg a vágások nyomait próbálom bekötözni a pólómból levágott anyagdarabokkal amiket a zsebkés segítségével vágtam le.

Na igen. Megfogalmazódik a kérdés honnan van késem... Hát pofon egyszerű és el is magyarázom. Emlékeztek Treece-re és Jordan-re amikor a laborban hármanman voltunk?

— Tudod Kubában meleg van, és döglesztőek a pasik. — rántottam vállatt. — Bár emlékszem rád is Treece, ne aggódj. — mosolyogtam negédesen annak ellenére, hogy tudtam mit fogok kapni.

Pofont, ami miatt a földre kerülök. És nekem ez kellett.

Ismertem annyira Treece-t, hogy tudjam milyen fegyverek vannak nála. Még ennyi idő után is... Katonaként mindig kell egy extra fegyver. Ő pedig mindig a bokatartójában tartott egy kisebb kést. És a szerencsém az volt, hogy tudtam róla.

Mikor körbe néztem nem láttam sok esélyt arra, hogy kijussak innen. Bár az Élet Alapítvány nevére legyen írva, ezeket a cellákat ne úgy képzeld el mint a filmekben. Nem volt olyan retkes és normális ágy szerűség is volt benne, kamerával az egyik sarokban.

Mikor a vállammal kész voltam csak hátravetettem a fejem és hagytam, hogy a gondolatok amitől szabadulni próbáltam a hatalmukba kerítsenek. Nem tudom hány órája lehetek itt, de azokban a percekben amikor Drake minden féle dologgal kínzott, inkább éveknek tűnt. Észre sem vettem, hogy elaludtam csak akkor amikor valami csattanásra nem riadtam fel.

— Lilith... — suttogta valaki, miközben a hátamat a hideg falnak préseltem. — Venom hol van, Lilith? — hallottam meg az ismerős hangot, mire felsóhajtottam.

— Eddie? — kérdeztem és odaléptem az ajtóhoz.

— Szia. — mosolygott, mire az én arcomra is egy apró mosoly szökött.

— Ki tudod nyitni? — kérdeztem, mire elkezdte tanulmányozni az ajtót.

— Mindjárt megtudjuk... — motyogta az orra alatt, majd ököllel az üvegbe ütött ami ugyanúgy állt a helyén. — Áú... Áú... — fogta az öklét.

— Jól vagy? — kérdeztem.

— Aha... Csak az önbecsülésem. — nyögte ki. — Venom szedd ki az ajtót a helyéről és húzzunk innen. — mondta, mire azonnal az ismerős parazita állt előttem.

— Menny hátrébb csajszi, ez húzós lesz. — intett a nagy kezével majd elkezdte ütni az üveget ami miatt megszólalt a riasztó.

— Venom... — figyelmeztettem, de ő csak folytatta az üveg ütését ami miatt már repedések keletkeztek. Már léptem volna közelebb az üveghez, mire a szimbióta a fejét rázta majd ütött még egyet ami miatt az ajtó nagy robajjal tört össze.

Elmosolyodtam amikor kilépten a cellámból, majd a visszaváltozott Eddie nyakába vetettem magam aki nevetve karolta át a derekam.

— Jól vagy, Lilith? — kérdezte, mire bólintottam és elhúzódtam tőle.

Legnagyobb meglepetésemre azonban ő nem engedett hanem a nagy tenyerei közé fogta az arcomat majd lassan közelített, és forró ajkai az enyémekhez értek.

Csókolóztam én már, de ez valahogy mégis más volt. Sokkal intenzívebb, sokkal érzelemtelibb. Egyszerűen a fellegekig emelt de gyorsan visszatértem. Óvatosan váltam el tőle. de csak annyira engedett, hogy a homlokaink összeérjenek.

— Hol van Raven? — kérdeztem, mire értetlenül nézett rám.

— Kiről beszélsz, Lilith? — kérdezte értetlenül.

— Miért hívsz Lilith-nek? — kérdeztem félrebillentett fejjel.

— Mert ez a neved. — mosolyodott el és egy csókot adott a számra.

— De nem a szeretteimnek... — mormogtam az orrom alatt, majd egy szúrást éreztem a nyakamon.

Azonnal kipattantak a szemeim és nyúltam volna a fejemhez de nem tudtam mivel le voltam szíjazva. A légzésemez is próbáltam lelassítani és mikor sikerült körbe néztem.

— Hogy van, Ms. Williams? — nézett rám egy doktor akit nem ismertem fel.

— Mi a francot csinált velem? — kezdtem el rángatni a kezem.

— Csak egy kis gyógyszer ami hallucinációt okozhat. — magyarázta, mire visszadobtam a fejem az asztalra.

— Magyarul drog... — morogtam magam elé.