Venom társa ✔️[EDDIE BROCK]

20.fejezet

༆New York༆

ＬＩＬＩＴＨ ＷＩＬＬＩＡＭＳ

Nem voltam igazán boldog amikor abban az erdőben kellett megint sétálgatnom amiben Drake elfogott, és ahol utoljára tudtam ki is vagyok valójában. De ez van. Eddie-nek segítség kell, és nem érdekel, hogy merre de én megyek.

Anne mögöttem jött és még mindig sokkos állapotban volt, mert leharapott egy kutyának a fejét, vagy mi. Nem igazán figyeltem a nyavajgására inkább csak le akartam már ezt az egészet rendezni, és végre meglátogatni apáékat. Aztán visszahúzni Kubába vagy valami más jó messzi helyre innen.

— Mi az elképzelés? Halálra gyalogoltatsz? — hallottam meg Eddie hangját, mire azonnal Anne-re kaptam a fejem és az ujjamat a szám elé tettem, hogy maradjon csöndbe, mire bólintott egyet.

— Fogd be. — válaszolt azonnal Roland, mire megforgattam a szemem.

— Basszus. — suttogta Eddie még mindig feltartott kezekkel.

— A haverod nélkül nem keménykedsz mi? Vagy Gracie nélkül? Tüzes egy csaj. — biccentett Treece, mire Eddie felé fordult.

— Mivan dobott téged? — nevette el magát, majd megpróbálta elvenni Treece fegyverét, de ő szimplán a földre lökte Eddie-t. — A rohadt életbe. — morgott Eddie amikor Roland gyomron rúgta.

— Ez rosszfiú, hiszen bántja Eddie-t. — morgott mellettem halkan Venom, mire bólintottam.

— De az enyém. — morogtam vissza, mert azok után amik történtek én akartam megölni Roland-ot a saját kezemmel.

— Látom bejön az örző-védő buisness. — nézett végig a maga előtt álló embereken Eddie. Hárman voltak Treece-el együtt, úgyhogy pik-pakk legyőzhetjük őket. — Figyelj. Tök mindegy, hogy kinyírsz-e mert egy sokkal nagyobb erő pusztít a világon mint te vagy én. — tárta szét a karjait Eddie. — Nálam sokkal nagyobb. — mondta, mire hirtelen az egyik katona elrepült előle. — És nálad is... Sokkal nagyobb. — nézett utána Eddie, majd a másik katona is eltűnt, így már csak Teeece volt ott. — A sors megszivat. — mosolygott Eddie miközben vállat rántott.

— Én nem hiszek a sorsban. — válaszolt gúnyosan Roland, mire mögé léptem és magam felé fordítottam.

— Pedig kéne. — biccentettem oldalra a fejem, majd egy egyszerű kézmozdulattal eltörtem a nyakát.

— Óh! Óh! — kiáltozott Eddie.

Épp már odaléptem volna, hogy felsegítsem amikor Anne rohant el mellettem, majd Eddie karjaiba vetette magát. Mostmár tényleg csak haza akarok menni... Vagyis mindegy hova, csak... Innen el! Tőlük... Miközben Anne Eddie-t ölelte láttam, hogy Venom visszamegy az igazi gazdájába amit Eddie furcsán fogadott, de ez van. Ekkor Anne elhúzódott tőle majd hátrafordult és rámnézett.

— Jaj Istenem! Leharaptam a szegény fejüket. — nézett a két katona felé. mire vállat rántottam.

— Megesik. — mondtam unottan.

— Igen, bizony. Tudom milyen érzés, nem buli. — biccentett Eddie.

— Mennünk kell. — hívtam fel magamra a figyelmet.

— Akkor énis megyek veletek. — mondta Anne, mire hevesen rázni kezdtem a fejem. Ennyi elég volt belőle egy életre köszönöm.

— Nem. Ez nagyon durva lesz. — morogta Venom, mire megforgattam a szemem.

— Nyugi ő is tud durva lenni. — nézett az exére Eddie.

— Bizony, de mennyire. — lépett előre Anne, mire másodpercekkel később már Venom állt előttünk és nem Eddie.

— Te nem jöhetsz! — morgott Anne arcába Venom. — Te jössz velünk! Te hasznos vagy! — nézett rám Venom és valami vigyor félét próbált mutatni mire kínosan elmosolyodtam és pillanatokkal később már Raven testében álltam előtte.

— Ez szemétség! — kiabált Anne mikor mind a ketten elindultunk az alapítvány felé.

Nemsokkal később Eddie hirtelen visszaváltozott és elkezdett veszekedni Venom-mal míg én csak csöndbe sétáltam mögötte. Nem tudom mit vártam, de azért egy sziának örültem volna...