𝙶𝚎𝚗𝚜𝚑𝚒𝚗 𝙸𝚖𝚙𝚊𝚌𝚝 - 𝙾𝚗𝚎𝚜𝚑𝚘𝚝𝚜 || 𝚑𝚞𝚗𝚐𝚊𝚛𝚒𝚊𝚗 ||

➪𝙺𝚊𝚎𝚍𝚎𝚑𝚊𝚛𝚊 𝙺𝚊𝚣𝚞𝚑𝚊

♪𝒮ℴ𝓂ℯ𝓉𝒾𝓂ℯ𝓈 𝒶𝓁𝓁 ℐ 𝓉𝒽𝒾𝓃𝓀 𝒶𝒷ℴ𝓊𝓉 𝒾𝓈 𝓎ℴ𝓊...

Beidou és legénysége épp Liyue kikötőjében hagyta hajóját, és a fedélzet ideiglenes tagjával, Kazuhával nézelődtek a híres vásáron. Rengeteget harcoltak, így egy kis pihenés rájuk fért. Ám de ezen a vásáron nem csak egyszerű könyvecskéket, papírsárkányokat, lámpásokat vagy egyéb ékszereket lehetett venni... habár kevesen ismerik, de Liyue egyik borásza csinálja a legjobb italokat a vidéken, melyek persze a Dawn Winery borait még mindig nem előzik meg, de a kereskedelem városának ezek tökéletesnek számítanak.

- Nahát, Kazuha - ivott egy kortyot a borból Beidou - hiszen ez nem is olyan rossz!
- Melyik borra mondtad volna eddig, hogy rossz lenne? - kérdezte monoton hangon Kazuha
- Igaz... - törődött bele - Dehát nem tehetek róla, ha már ilyen jó buli!
- Nem kéne ennyit innod. Aztán meg én ráncigállak mindenhova, mert leiszod magad.
- Jajh Kazuha! - kortyolt bele megint a kis pohárkába - Néha te is kipróbálhatnád, milyen is igazán kikapcsolódni! Ha nem lennél ilyen, már rég felszedtél volna egy barátnőt.

Kazuhának e válaszra nem volt semmi mondandója, így meg se szólalt, csak bele törődött, hogy a kapitánnyal már nem tud sok mindent kezdeni. A fiúnak ugyanis egy szerelme volt életében: egy viszonzatlan szerelem ( amire igaz, csak ő hitte azt, hogy viszonzatlan) .

Az évek alatt a legénységen megismert egy lányt, Y/N volt a neve. Röviden a történet az lenne, hogy a lánynak fontosabb dolga volt Liyue Harborban, így a hajót elhagyta és szerencsét kezdett próbálni a helyen. Kazuha szinte csak képzelte, hogy viszonzatlan szerelem volt, viszont valójában mind a ketten éltek-haltak egymásért, csak mind a ketten nyuszik voltak bevallani egymásnak az érzéseiket. A fiú nem ismerte az ehhez hasonló érzéseket: igaz, mivel ő egy született költő, már ismerte a szerelem, a szeretet fogalmát, de ezt még nem élte át. Y/N adta neki az erőt, akár rossz napja volt, akár jó. Ha a hajón meglátta a lányt, az már csak egy izgalmas nap lehetett, mert ott van Ő.

Az ilyen érzései is most amiatt voltak számára izgalmasak, hogy jelenleg Liyue városában van, hiszen szerelme még nem múlt el a lány iránt.

Ahogy lassan sétálgattak az sátrak között, Beidout érdekelni kezdte egy ásványos bolt kirakata, így Kazuha is képtelen volt odamenni.

-Y/N! - Hangzik fel a név - Hozd ide a vizet, vészhelyzet van!

Erre a mondatra a fiú odakapja a fejét: egy sátor. A sátorban speciális tofukat árulnak, és a nagy főzések-sütések közepette lángra égtek az élelmek. A hosszú, lámpásokkal díszített úton pedig egy (hajhossz), (hajszín) hajú lány fut, két nagy vödörrel a kezében. Kazuha persze a lány személyében egyből felismeri Y/N-t, egyből odafut és a tüzet egy szempillantás alatt eloltja.

- Fiatalember! Köszönjük szépen a segítségedet. Ez a sütés-főzés egy nehéz munka, plusz még ha ilyen különleges étkeket árul az ember. - törölt le egy izzadságcseppet az árus a homlokáról - Mit adhatunk hálánk jeléül? - mosolygott Kazuhára
- Igazán nem kell jutalom. - de a fiú alig figyelt oda, mikor ezt a mondatot kimondta, mert szemei csakis Y/N-n vándoroltak, viszont mikor már a lány is odafordult, tekintét már csak az árus felé fordította. Szerencsére ( vagy balszerencsére ) a tanonc odament segíteni a hálálkodásban.
- De hisz mi nem engedünk el így embert, aki az életünket mentette meg! Mondja, mit kér? - kérdezte Y/N Kazuhától

Kazuha meglepetten szemlélte a lányt. Tán nem ismerné őt fel? Igaz is...rengeteg idő telt el utolsó találkozásuk óta.

- Rendben. Akkor én csak egy sima tofu pudingot kérek. - mosolygott Kazuha akarata nélkül is, hiszen még ha szerelme nem is ismeri fel, ő örül annak, hogy tudott vele találkozni, és tudja, hogy jól van.

- Okés! Majd hozom! - mosolygott az életvidám lány.

Kazuha nyugodtan leült egy asztalhoz és csak gondolkodott. Gondolkodott, hogy vajon hogy felejtette őt így el a lány. A legénységen nem is voltak minden pillanatban együtt, de amikor beszélgettek is, a fiú számára rettentő gyorsan telt az idő. Végre volt valaki, aki boldoggá tudta tenni. Aki el tudta vele felejtettni a barátját, mégha csak 1-2 órára is. Akit ugyanúgy tudott szeretni, sőt: szerelmes is lett. Viszont ez a személy úgy kilépett az életéből, mintha csak egy ajtón keresztül egyszerűen kisétált volna. A lány elfelejtette, viszont a fiú egy kicsit sem. Sőt: eszméletlenül hiányzik neki.

Viszont egy ilyen egyszerű étel, amit a fiú kért, gyorsan elkészül: hozta is Y/N a forró ételt. Mosolyogva hozta kezében a finom pudingot. Mikor odaért az asztalhoz, a tofuból készült finomságot letette, és olyan erősen ölelte meg a fiút, mint akit 1000 éve nem látott ( ami valljuk be, számukra kb annyi idő volt ).

- Hiányoztál. - mondta ki szipogva a lány e szavakat.

Kazuha meglepődve, fel nem fogva a történéseket csak lassan felállt, majd viszonozta a lány ölelését. A szíve olyan erősen dobogott, hogy valószínűleg a lány is érezte.

- Gondoltad, hogy el tudtalak volna téged felejteni? - törölte le a könnyeket a szeméből, egy erőltetett nevetéssel Y/N.

- Ezért aggódtam. - mondta megkönnyebülten a fiú.

- Tudom.- mosolygott a lány.

Majd csend. De ez az a szünet, amikor átgondolja az ember a dolgokat. Jelen esetben mindkét fiatal csak egymásra tudott gondolni. A lány se és a fiú se tudta kiverni a másikat a fejéből eddig. Pedig Y/N-nek még a barátnői is próbáltak valaki más férfit keresni, csak hogy ne szenvedjen ennyire. De mind hiába! Ő neki csak Kazuha. Csak Ő és senki más.

- Kazuha, én... öhm...

- Én is. - mosolygott a fiú, mint aki csak a fejébe tudna olvasni Y/N-nek.

Majd Kazuha gyengéden megfogta Y/N arcát, lassan maga felé kezdte húzni, majd ráérősen megcsókolta.

<3

Sziasztok! Szóval itt lennék egy Kazuha résszel, de nem is az utolsóval! :) Fogalmam sincs, hogy ennek a könyvnek hány olvasója lesz, de én írni fogok részeket, amikor ráérek. Megpróbálok hetente kétszer-egyszer posztolni.
Igazándiból ennyit szerettem volna, sok sikert a sulihoz!
@JayeB03