Igen, itt van egy újabb Genshin Impact Oneshoot, de úgy gondolom, hogy ezekből sosem elég^^ Nyugodtan kérhettek kis, egy részes storykat, viszont lehetőleg karakter x reader legyen, a többit ti szablyátok meg ꈍᴗꈍ
A zenéket ( melyeket a részekhez csa...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
♪ℬ𝒾𝓉𝓉ℯ𝓇𝓈𝓌ℯℯ𝓉 𝓈𝓎𝓂𝓅𝒽ℴ𝓃𝓎
Ma reggel is egy átlagos nap vette kezdetét. De hisz így a jó az élet, nem? Ha csak egy átlagos ember vagy. Valamikor még én voltam maga Rex Lapis, de már visszavonultam. Már emberként akarok élni és igyekszem így is tenni.
A reggelem szokásosan indult: felébredtem, majd elindultam sétálgatni Liyue Harbor lámpásokkal díszített utcáin. Megkívántam a teát, szóval meglátogattam a helyi leghíresebb éttermet, ugyanis jókat hallottam róla.
Egyedül helyet foglaltam és vártam, míg ki nem jön hozzám egy velszolgáló. Addig elgondolkodtam magamban: az étteremben minden asztalnál volt ember. Nem is egy, mindenki hívott magával legalább egy vendéget. Senki sem volt magányos, vagy boldogtalan. Én voltam az egyedüli, ki mellett nem ül egy ember sem.
- Jó reggelt!... vagy vagyis már dél van öhm... - hallottam meg egyszer csak egy lány hangját. Mit ne mondjak, szerencsétlennek látszott. De mégis volt benne valami... különleges...
- Elnézést... Hozhatok-e magának valamit? - kérdezte elszégyelten.
- Egy teát kérnék.
- Rendben, egy tea rendel!
Majd később a lány hozta is büszkén a teát. Szedegette egymás után lábait, kezében a forró teával. Látszik rajta, hogy újonc. Majd egyszer csak látom rajta, amint saját lábában megbotlik...
- Vigyázz magadra. - mondtam, ahogyan villámgyorsan megfogtam két karját tartásként, hogy ne dőljön el, de a lánynak még így is sikerült ráöntenie egy kicsi teát a ruhámra.
- Hadd tegyek cserébe valamit! - szakította félbe mondanivalómat.
- Y/N!! Mit csináltál már megint?! - hallatszódott a konyhából az ideges férfihang, mitől az egész étterem megrezzent.
- Mindjárt jövök apa!! - majd megfogta a kezem és gyorsan kiszaladt velem együtt az épületből.
Nem tudom miért, de valahogy megbíztam benne. Végülis csak adni akar cserébe valamit, hogy leöntötte a ruhámat. Amúgy egy nagyon életvidám, aktív lány. Ahogy futottunk Liyue Harboron keresztül, mindenki jól megnézett minket. Előre nézve csak a finom illatú, ( hajszín) színű hajtincseit láttam fel-fel szállingózni a levegőben. Számomra az egész egy lassított felvételnek tűnt. Valami különlegeset vettem észre ebben a lányban. Valami olyat, amit nem vesz észre akárki, és egyből elkezdtem más szemmel tekinteni rá...
- Megjöttünk. - jelentette ki magabiztosan a lány.
Majd elkezdett felvezetni egy több emeletes házba, míg nem egy apró lakásba sétáltunk. Hihetetlen, hogy most "ismertem" meg a lányt, de már a lakásában vagyok...
- Most jut eszembe, milyen udvariatlan vagyok! A nevem Y/N, az étteremben, melyben jártunk dolgozom pincérnőként. - nyújtotta felém a kezét.
- Zhongli. - Kezet fogtunk.
- És most add a pólódat. - jelentette ki, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
- Öhm... Rendben...
Majd a fürdőben levettem a pólómat, és mivel Y/N semmit sem mondott nekem, kimentem úgy...
- Zhongli, hallom kijöttél. - viszont mikor meglátott a szája elé emelte kezét, arca pedig a vörös összes árnyalatában virítani kezdett. Azt hiszem, nem gondolta végig, hogy mit kért, de azért eléggé látványosan végigmért, mire azt hiszem, én is kivirultam...
- Hát akkor azt add ide, én meg kimosom, mindjárt keresek neked addig egy másikat. Addig le tudsz ülni a kanapéra.- utasítgatott.
Majd gondosan helyemet foglaltam a kanapén. Akaratomon kívül is, de végig figyeltem, ahogy sertepertél a kis lakásban. Egyik pillanatban a pólómat rakta be a mosógépbe, majd gyorsan szaladt helyette keresni nekem egy ruhadarabot. Visszaszaladt hozzám, majd a ruhát amit hozott nekem, felvettem. Majd még utána valamit munkálkodott a konyhában is. Tényleg mennyi energiája van ennek a lánynak...
- Hoztam neked egy kis bögre sütit. - mosolygott - Most készítettem.
- Köszönöm szépen! - mosolyogtam én is.
- Mi a kedvenc zenéd? - kérdezte, miközben laptop-ján kezdett válogatni különféle zenék között.
- Szeretem a régebbi zenéket, a Bittersweet Symphony az egyik kedvencem.
Majd berakta ezt a zenét. Az eleje, mikor a hegedűszólamok, majd a többi vonós hangszer becsatlakozik a játékba... majd ahogy az énekes. Egyszerűen hibátlan ez a zene még mindig. Akárhányszor meg tudom hallgatni.
- Szeretem ezt zenét. - mondta Y/N mosolyogva.
- Igen? Miért?
- Egyszerűen... hibátlan.
Majd magamon is meglepődtem de felálltam, és a kezemet nyújtottam felé.
- Szabad... egy táncra?
Majd a lány meglepődve, de elfogadta felkérésemet. Együtt táncoltunk a szoba közepén, nevettünk és beszélgettünk, hogy miket szeretünk, mik a hobbijaink, stb.. egyszóval: megsimertük egymást.
- Y/N... tudom, hogy korai még kijelenteni, de azt hiszem, hogy... tetszel nekem... - mondtam ki bizonytalanul e szavakat.
