𝙶𝚎𝚗𝚜𝚑𝚒𝚗 𝙸𝚖𝚙𝚊𝚌𝚝 - 𝙾𝚗𝚎𝚜𝚑𝚘𝚝𝚜 || 𝚑𝚞𝚗𝚐𝚊𝚛𝚒𝚊𝚗 ||

➪𝚅𝚎𝚗𝚝𝚒

♪𝒪𝓃ℯ 𝓂ℴ𝓇ℯ 𝓃𝒾ℊ𝒽𝓉

Már 6 órája, 32 perce és 28 másodperce van, hogy a páromat, Ventit kiküldtem az ajtón. Azóta nézem azt a bejáratot, hátha egyszer csak besétál... de ez nem történik meg.

A szokásos veszekedéseink egyikén vagyunk túl, csak most már nálam tényleg betelt az a bizonyos pohár. Minden harmadik nap más sem történik: Venti részegen tér haza. Teljesen leissza magát. És én erről képes voltam vele ennyire összeveszni, mert ez neki egyáltalán nem tesz jót. Függőséget is okoz ( aminek a figyelmeztetésével mondjuk már lehet, hogy elkéstem nála ). Szeretem őt és nem akarom, hogy bármi baja essen, még ha valójában ő Barbados.

Előveszem a telefonomat és elkezdem a képeimet nézegetni, hogy Ventiről eltereljem a saját figyelmemet. Még a galériámban sem hagy nyugton ez a fiú: a sok vakációs, bulizós, vagy csak egy kicsit unatkoztunk és ezek a "csináljunk valamit" képek sorba jöttek fel a készülékemben. Minél többet néztem, annál jobban kezdtek a könnyek gyűlni szemeimben, és annál inkább kezdett hiányozni.

Majd miután eltettem a telefonomat, gondolkodtam: mit csináljak? Majd végül csakúgy elkezdtem a dolgaim között kutakodni. Na vajon miket találtam? Természetesen egy rakat ajándékot, vagy olyan tárgyakat, dolgokat, miket Ventivel közösen vettünk. Rengeteg ilyen közös dolgunk van/volt. Viszont ahogy elkezdtem ezeket is nézegetni, vagy a kezembe akadtak, egyre jobban kezdett hiányozni ez a fiú. A nevetése, a beszédei, a játékai, vagy csak egyáltalán a jelenléte. Mindigis valamiért teljesen oda-vissza voltam Ventiért.

Majd bekapcsoltam a hangszórónkat, ami hiba volt. Tele volt Venti játékai felvételeivel, benne a nevetéseinkkel, vagy még a fiú bókjai is hallatszottak néha számomra, ami miatt már a sírás kerülgetett. Nincs mégegy ilyen borzasztó ember, mint én. Egy ilyen csodálatos személyt, mint Őt, elküldtem innen.

Gyorsan zsebre vágtam a telefonomat, és már futottam le a régimódi, mondstadti lakásunkból. Már nagyon jól tudom, hogy hol van: a Dawn wineryben. Remélem Diluc figyelt rá. Habár Ventire sosem lehet teljesen odafigyelni: bármikor, bármit csinálhat.

Ahogy már futva, kicsit az anemo víziómmal rásegítve siettem a helyhez, éppen láttam, ahogy Diluc viszi ki a full részeg Ventit az épület mellé... gondolom, mert rosszul van. Tipikus.

Odafutottam.
-Nahát itt van Y/N is! - mondja boldogan Diluc - Nekem be kell mennem, mert sürgős dolgaim vannak. - direkt csinálja.

Venti a falnál ült. Szerintem kb amit látott az a nagy semmi volt. Vagy a szédültség... de azt inkább érezni lehet. Szörnyen nézett ki. - ezt akartam elkerülni. Dehát senki sem tökéletes.

-Kicsim... - próbáltam szólni.

Venti lassan rám nézett zöld, fáradt szemeivel.

-Y/N... - mondta erőtlenül

Majd mintha villám csapott volna belé, felpattant.

-Y/N, annyira sajnálom! - mondta már szinte sírva - Igérem, soha többé nem iszok! - tért a lényegre - Csak kérlek, maradj velem!

-Venti...

-Számomra csakis te maradtál! Te vagy a mindenem! Sőt... még annál is több. Te a fény vagy. Egy angyal! Igen! Angyalom, kérlek, ne menj el!!

Ez tényleg sokat ivott.

-Venti... már nem vagyok mérges. N-e-m v-a-gy-o-k d-ü-h-ö-s.

-Csak te maradtál! Ígérem, soha többé nem iszok! - kiáltotta

-Kis butus... de hisz most is ittál. - mondtam már szinte nevetve.

Majd Ventit vezetve elindultunk együtt az otthonunk felé. Otthon kénytelen voltam megfürdetni, az alkohol szagától. Majd pizsamában magam mellé fektettem.

~másnap reggel~

Reggel természetesen Venti előtt keltem. A legjobbb érzés volt számomra, hogy visszakaptam. De hisz már elég jól ismerem ahhoz, hogy tudjam: amikor felkel, salyogni fog a feje. Szóval kisétáltam a konyhába fájdalomcsillapítóért és vízért, majd letettem az éjjeli szekrényére.

Visszafeküdtem a helyemre, és csak néztem ki a fejemből.

Majd később Venti is felkelt, és csodálkozott, hogy puha paplanban kelt fel, mellettem. Mikor észrevettem, meglepett, fáradt arcát láttam. A szokásos másnaposság, de én kedvesen rámosolyogtam, már nem érdekel. Senki sem tökéletes. Hiszen csak ez az egy hibája van.

-Y/N... - szólalt meg fájdalmasan, de megbánóan.

-A fájdalomcsillapító ott van az éjjeli szekrényeden - mondtam neki.

Venti a gyógyszerért és a vízért nyúlt. Bevette majd visszafeküdt, velem szemben.

-Sajnálom.

Csend.

-Én is... Hogy olyan gonosz voltam veled.

-Megérdemeltem.

Ez a válasza meglepett. Még sosem hallottam Ventiről, vagy tőle, hogy bevallotta vagy megbánta-e valaha tetteit.

-Mindig miattam kellett aggódnod. - mondta halkan.

-Mert hogy én kikültelek az ajtón, az normális volt? Nem. Abszolút nem érdemelted meg.

Még egy csend. De ez most kétszer olyan hosszú. Mindenki átgondolja a dolgokat, amit a másiknak mondott, vagy mondott a másik neki.

-Soha többé nem fogok inni. - Mondta ki magabiztosan.

Erre elnevettem magam.

-Ezt már tegnap is mondtad. - mondtam msolyogva, mire csak kérdőn nézett rám.

-Tegnap, miután kikültelek, megbántam azokat, amiket mondtam és a tetteimet - elkezdtél eszméletlenül hiányozni.- Majd a Dawn wineryhez mentem és Diluc épp cipelt ki az épület mellé mert rosszul voltál. Én odamentem, Diluc bement mert "dolga volt", és akkor mondtad ugyanezt.

Mire regélésemet befejeztem, Venti elkezdett hangosan nevetni úgy, hogy szerintem még a másnaposság is kiment szemeiből. Majd szeretetteljesen rám nézett.

-Hajj... de jót nevettem. - mondta, örömkönnyeit törölgetve. - Y/N... szeretlek. - mondta hirtelen, mire kicsit bepirultam.

-Én is.

Majd Venti lassan közelebb húzódott hozzám, és megcsókolt.

@JayeB03