Igen, itt van egy újabb Genshin Impact Oneshoot, de úgy gondolom, hogy ezekből sosem elég^^ Nyugodtan kérhettek kis, egy részes storykat, viszont lehetőleg karakter x reader legyen, a többit ti szablyátok meg ꈍᴗꈍ
A zenéket ( melyeket a részekhez csa...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
♪𝒮𝒽ℯ'𝓈 𝒶 𝓀𝒾𝓁𝓁ℯ𝓇 𝓆𝓊ℯℯ𝓃...
Igen, a Fatui elő hírnökeinek egyik tagjának vagyok a barátnője. Tartaglia Childenak. Mit ne mondjak... nem könnyű így az élet.
Az öccsét, Teucert mindig rám adja, hogy vigyázzak rá, míg neki dolga van a "játék vásárlókkal".
És hát ma is egy ilyen nap van, hogy bébiszittert játszok. Már azon is elgondolkodtam, hogy ezért megéri-e. Egyáltalán miért is vállalom el, mikor semmit sem ad cserébe? Magam sem tudom... talán mert túlságosan szeretem őt. Amúgy ma van a születésnapom, és nem a legkedvesebb dolog tőle, hogy még ezen a napon is rám adja az öccsét.
- Y/N-chan~! - szólít a kisfiú - Menjünk a bátyámhoz! - Mondja hangosan.
- Jaj Teucer tudod, hogy éppen a játékvásáron van. A bátyádnak rengeteg játé-
- De most menjünk! - szakította félbe a mondanivalómat.
Teucer most eléggé határozottnak tűnt, a szokásosnál is jobban, szóval úgy voltam vele, hogy menjünk. Elindultunk, de a kisfiú jobban tudta az utat, mint az életét itt leélő öreg néni.
- Teucer, minden rendben? Honnan tudod, hogy merre kell menni?
- Majd megtudoood~... - szereti húzni az agyam, akárcsak a bátyja.
- Olyan vagy, mint a bátyád. - említettem meg, ugyanis szereti, amikor Childe-hoz hasonlítják az emberek. Igazi példaképe.
Tovább sétáltunk. Teucer úgy ismerte az utat, mint a saját tenyerét, szóval követtem őt, pedig még nem is járt olyan sokat Liyueben. Ahogy sétáltunk, mindenki furcsán nézett minket az utcákon: mikor megláttak, egyből fogták a telefonjukat, és valamit pötyögtek rajta. Volt, aki még le is fotózott, de én most azzal nem foglalkoztam. Végül egy kávézóba értünk, és megálltunk előtte.
- Öhm...Teucer, miért jöttünk egy kávézóhoz? - kérdeztem a kisfiút
- Y/N-chan, ne lődd le a poéént~ - és befutott a nagy ajtón.
Még egy pár percet állhattam az ajtó előtt, míg nem egy nagy levegővétellel benyitottam.
- Boldog szülinapot Y/N! - kiáltották a barátaim.
Arcomon meglepettség tűnt fel, majd lassan elkezdtem bekönnyezni, és örömkönnyeim hullottak le egyenesen a padlóra. Szokásom szerint vörös is voltam. Könnyeimet törölgetve próbáltam nézni a többieket: itt voltak jó barátnőim: Kequing és Ganyu. Természetesen Yanfei se maradhatott ki a buliból. Yun Jin éppen a színpadon volt, Xinyan adta a zenét. Baizhu is beköszönt Qiqivel, ki éppen Hu Tao elől futott... ijesztő egy jelenet, de mégis vicces. Itt volt Beidou és Kazuha is. Ningguang éppen itta a kávéját, mikor Beidou visszaült folytatni az alkohol fogyasztást. Chongyun és Xingqiu mosolyogva még néztek, ugyanis a szülinap-köszöntés megzavarta a beszélgetésüket. Zhongli a szokásos teáját itta, mellette Xiao ült...várjunk... itt van Xiao is? Viszont Childe-ot sehol sem látom...
- Boldog születésnapot az én drága hercegnőmnek! - sétált be egy tortával a kezében Xianglinggal és Teucerrel az oldalán Childe.
- Szóval te is itt vagy. - mosolyogtam rá az egyre vörösödő arcommal.
- Ki nem hagynám~ - majd lassan megcsókolt, mire mindenki tapsolni kezdett. Esküszöm mint valami esküvő...
- Gratulálunk az új házaspárnak! - kiabálta be egyszer csak egy random ember, ki éppen kávézgatott, mire mindenki elnevette magát.
- Hmm... majd meglátjuk. - súgta fülembe Childe, majd kacsintott egyet.
Első dolgunk volt, hogy leültünk tortát enni. Természetesen nem is mi lennénk, ha nem történt volna semmi szerencsétlenség. Mikor Xingqui megkapta torta szeletét, és sétált volna a helyére, magam sem tudom hogyan, de Chongyun megcsúszott a padlón, és egyenesen barátjára esett, mire ketten feküdtek a padlón. Persze egyből elővettem a telefonomat, és lefotóztam, ugyanis Childe és az én kedvenc shippünk megvalósult! Legnagyobb szülinapi ajándék. De mikor Hu Tao vitte az italát, és ráborította Zhonglira, az se volt semmi... Majd még beszélgettünk és játszottunk társasokat is. Igazándiból csak Activityt találtunk, szóval csak azt játszottunk, amit kicsit nehéz egy olyan emberrel játszani, aki olyan széles tudású, mint Zhongli.
- Szóval ez egy olyan állat, amiről én még sosem hallottam, de a Wikipédia szerint ez egy igen ritka állatfaj, amely akár két méter hosszúra is képes megnőni, súlya pedig elérheti az 50 kilogrammot is. - kezdte el mondani Beidou
- Fogalmam sincs, hogy miről beszél. - mondta ki Xinyan.
- Nekem sincs - mondták utána a többiek.
- Ne is mondd tovább, ez a Cantor lágyhéjú teknős. - jelentette nemes egyszerűséggel Zhongli.
- Honnan ismersz ilyeneket? - kérdezte meglepődve Hu Tao.
- És tényleg van ilyen! - mutatta a könyvében Yanfei
Vagy mikor Ganyu körülírása jött...
- Szóval ez egy vöröses, gömb alakú gyümölcs...
Senki sem tudta rá a választ.
- Y/N kedvenc gyümölcse! - rögtönözte legjobb barátnőm
- Cseresznye! - Kiáltotta be Childe. Hihetetlen, ilyen gyorsan még én sem tudtam volna a választ.
Majd már szinte éjszaka volt, mikor ránéztem az időre. Ilyenkor csak a zene ordított, és mindenki táncolt, vagy beszélgetett, nevetgélt, esetleg éppen evett, ivott. Én csak egy széken ültem, és nézem ki a fejemből szokásom szerint. Ezt mind Childe szervezte nekem? Csakis nekem?
- Szia! - jött ide hozzám Childe.
- Szia~ - köszöntem neki, majd adott nekem egy puszit.
- Hogy tetszik? - kérdezte.
- Nagyon jól érzem magam! Végre nem Teucer gondozásával telik el a napom.
- Kérlek, most ezt megtennéd értem? Nem szeretném a sötét részeket mutatni az öcsémnek, és ezt mindet a családomért és érted teszem. Nem akarom, hogy bajotok essen...
Láttam rajta, hogy tényleg aggódik. Ha rajta múlna, még most is a tagokat irányítaná, de csakis értem itt maradt, és ő maga megszervezte ezt az egészet. Igazán szerencsém van vele.
- Mondtam már, milyen szerencsés vagyok, hogy vagy nekem? - kérdeztem közelebb hajolva hozzá kiengesztelésként.
- Nem elégszer. - mosolygott csillogó szemeivel.
- Köszönöm, hogy így vigyázol ránk, és hogy ezt mindet megtetted értem.
Ő erre csak nézett engem szeretetteljesen, majd úgy letérdelt elém...
- Y/N... egyetlenem, ha eljön az ideje, leélnéd velem életed további részét? - kérdezte aggódva. Látszik rajta, hogy régóta meg akarta ezt kérdezni, de nem tette, mert félt a válaszomtól.
Kérdésére nem haboztam, igent mondtam, hiszen ő az egyetlenem. Milliószor lejátszódott az agyamban a képzeletbeli jövőnk, elterveztem mindent. Ő az egyetlen hiányzó darab életem kirakósának.
- Igen! - majd ráugrottam, és szorosan megöleltem.
