Mindig mögötted, uram!

3.fejezet

Louis

A pincében lassan sétálok végig a cellák között egészen a göndörig. A padon ül és félve néz rám, majd mikor benyitok hozzá határozottan áll fel. Hát így állunk. Nem lesz egy könnyű eset, azt már látom. Nem szólok semmit, csak a szemét fogva tartva lépek hozzá egyre közelebb. Ösztönösen hátrálni kezd, de sokáig nem jut, mert a padba ütközik a lába. Ijedten megrezzen az arca, amikor ő is érzi, hogy nincs menekvés.

Szeretem ezt. Szeretem ha valaki fél. A félelem gyengévé teszi a másikat, ami engem pedig erősebbé.

Közelebbről szemügyre veszem az arcát. Erős csontozatú arcát puha bőr borítja. Smaragdzöld szeme még most is csillog, de most a félelemtől. Kíváncsi lennék más helyzetben is így csillogna-e. Hallom ahogy a levegőt egyre szaporábban veszi.

-Mi a neved?- kérdezem tőle nyugodt hangon közel az arcához.

-H-Harry.- mondja remegő, rekedt hangon. Felvont szemöldökkel nézek rá, mire kapcsol.-Harry Styles, uram.- mondja most már határozottabban.

-Szóval Henry.- direkt mondom rosszul a nevét, kíváncsi vagyok reagál-e rá. Persze nem kellett sokat várnom.

-Harry, uram. A nevem Harry.- mondja a szemembe nézve. Tudtam, hogy megint akadékoskodni fog. Még egy indok. Idegesen nézek rá, majd a pólója gallérjánál fogva lököm le a padra és szorítom a falnak. Ijedten néz rám ,de nem szakítja el a tekintetét rólam.

-Úgy hívnak, ahogy én mondom. MEGÉRTETTED?- ordítom az arcába. Minden izma megfeszül alattam. Reagál rám, de nem úgy ahogy vártam. Fél, de a félelme keveredik valamivel. Vágy? Na az igazán elbaszott lenne.

Elengedem, majd ellépek tőle távolabb. Pár pillanatig csak nézem. Lehajtott fejjel ül a padon, teljesen elesetten. Ennyi lett volna a nagy harciasság?

-Vetkőzz le.-mondom neki nyugodt hangon. Rám kapja a szemét, száját elnyitja, mintha mondani akarna valamit, de nem mozdul.- NEM HALLASZ?- ordítom neki.

Megszeppenve áll fel és kezdi el levenni a ruháit. Látom, ahogy remeg a keze, miközben kibújik a pólójából. Felső testén elidőzik a tekintetem. Szépen kidolgozott hasán és mellkasán is tetoválások húzódnak. Megszabadul a cipőitől, zoknijától és a nadrágjától is. Egy szál alsóban áll előttem, ami szemmel láthatóan is dudorodik.

Beszarás. Tényleg jól éreztem.

Lesüti szemeit, mikor észreveszi mit nézek és arca pírbe borul. Basszus.

-Az alsót is.- mondom neki egy kicsit már rekedtes hangon.

-Én..én.. kérem..én sajnálom uram, én nem akar...

-Azt hittem, világos voltam az előbb. Az van amit mondok. Vedd le, Harry.- nézek mélyen a szemébe.

Lesütött szemmel nyúl az alsóba pereméhez majd nagyon lassan kezdi el lehúzni. Lábán végig tolva kilép belőle, majd lehajtott fejjel áll. Szégyenli magát.

-Lám-lám Harry. Akadékoskodsz, visszapofázol és mégis áll rám a farkad.

Nem szól semmit, amikor ujjamat újból a hajába akasztom. Szemügyre véve a testét, gyönyörű. Minden egyes porcikája vonz, de ezt most le kell győznöm. Büntetni vagyok itt. Végig simítok az oldalán, és hallom ahogy megint kezd zihálni. Ujjamat az álla alá téve emelem meg a fejét, szeme könnytől csillog, ami most ki is szökik belőle.

-Két perce még te voltál a kemény gyerek most meg sírsz? Szánalmas. Állj négykézláb a padon és told felém a segged.- mondom neki rezzenéstelen arccal.

Rettegést látok a szemében és már nyitja is a száját.