Mindig mögötted, uram!

6.fejezet

Harry

Láttam ahogy egy pillanatra elmosolyodik. Tudom, hogy direkt csinálta, de most nincs energiám egy újabb büntetésre. Ráadásul ebben a szerelésben annyira dögös, hogy valószínűleg akarnám amit korábban abbahagyott. Amikor beléptem az asztal fölé hajolva állt nekem háttal. A feneke ebben a szűk nadrágban annyira izgató, hogy a farkam újra életre kelt.

-Remek, örülök, hogy tanulsz.- mondja nekem.- Gyere ide.- intett maga mellé, miközben újra az asztal fölé görnyed. Oda lépek mellé és én is azt kezdem el nézni, amit ő is vizslat.

-Ez mi?- kérdezem gondolkodás nélkül flegmán. Majd amikor tudatosul bennem kivel beszélek, egyből helyesbítek.- Mármint, elnézést uram, én..

-Kérdezhetsz Harry, a stílusod meg reméljük hamarosan csiszolódik.- megkönnyebbülök, hogy nem haragszik.- Ez annak a kikötőnek a tervrajza, ahova ma megyünk. Itt ezen a ponton kell találkoznod Russal. Russ kemény fickó, biztosan nem egyedül lesz, de te egyedül mész oda hozzá.

Itt ránézek.

-Te nem jössz velem?- kérdezem kicsit reménykedve, hogy csak rosszul mondta.

-Az autóból foglak figyelni Harry. Ez lesz a munka mi eldönti mi lesz veled. Ha meg tudod csinálni a legjobb emberem lehetsz, ha nem...

-Tudom, tudom akkor kinyírsz, értem.- forgatom meg a szemem. Ez azonban abban a percben megbánom, hogy a keze erősen rászorul a farkamra. Hangos nyögés hagyja el a számat, aminek nem tudtam parancsolni. Riadtan nézek a szemébe és látom, hogy dühös. Baszki.

-Nagyon vékony jégen táncolsz Henry.- Megint ez a név.-Örülnöd kéne, hogy még élsz erre te folyamatosan ásod a kibaszott sírodat. Nem mellesleg élvezed is, ahogy érzem.- mondja miközben rászorít még jobban a farkamra.

-Louis..Uram én.. sajnálom.- kezdem magyarázni, de a szorítása miatt többet nem tudok kinyögni.

-Mit sajnálsz? Hogy áll rám a farkad Henry? Azt nem kell sajnálni, bár az sajnálatos, hogy soha nem fogsz megkapni. Remélem nem nyúltál magadhoz.- néz rám kérdő tekintettel. Lesütöm a szemem, majd megfordul a fejembe, hogy hazudjak, de nincs értelme.

-Én sajnálom uram.

-Mit sajnálsz?- emeli fel a hangját.

-Hogy magamhoz nyúltam.- mondom olyan halkan, hogy nem is biztos, hogy hallotta. Pedig hallotta, mert ebben a pillanatban elenged és ellép mellőlem. Keze helyén hiányt érzek újra kemény farkamon. Basszus mi az isten van velem?

-Szóval nem elég, hogy flegma vagy, lekezelő, visszapofázol, de még a kurva büntetést sem hajtod végre. ABBAN A KURVA CELLÁBAN KELLETT VOLNA KINYÍRJALAK A PICSÁBA.- ordít rám és látom rajta, hogy elvesztette a türelmét. Lehajtott fejjel állok mozdulatlanul, mert nem tudom mit kellene csinálnom.- Menj ki innen és fél 6kor legyél az aulában.

-Louis ne haragudj rám, nem akartam hazudni, de nem bírtam ki.- kezdek bele a bocsánat kérésbe, de nem jutok tovább.

-Takarodj ki innen.- szűri a fogai között, majd kinyitja az ajtót.

Utoljára a szemébe nézek, de bár ne tettem volna. A düh és vágy mellett van ott valami, ami megrémiszt. Most nagyon elbasztam,pedig csak a kurva farkamnak kellett volna parancsolnom. Csalódott bennem, és most nem tudom mi lesz tovább.