Mindig mögötted, uram!

21.fejezet

Harry

Tudom, hogy miért beszélt úgy velem, ahogy. Gondoltam szívom egy kicsit a vérét, most hogy mozogni is alig tud, de még ez sem sült el jól. A szobájába érve az ágya felé indulok.

-A fürdőbe Harry.- mondja, mikor látja hova akarom vinni.

A fürdőbe menet kicsit szaporábban veszem a levegőt, mert tudtam, hogy segítenem kell neki megfürdeni.

-Segítesz?- kérdi ártatlan arccal. A mocsok. Egy bólintással kezdtem el levenni róla a pólót. Hallom ahogy élesen szívja be a levegőt, miközben fel kell emelnie a kezét. Ez után következik a nehezebb része.

Elé térdelve kezdem el kigombolni a nadrágját, miközben végig a szemébe nézek. Hát akkor játszunk így Tomlinson. Lassan húzom le róla a nadrágot és megvárom amíg kilép belőle. Ez után még mindig előtte térdelve akasztom bele az ujjaimat az alsójába. Ahogy elém tárul félig álló farka összefut a nyál a számba, ezért muszáj megnyalnom az ajkaimat. Egy halk nyögés hagyja el a száját.

-Ha nem hagyod abba, belepusztulok Harry.- néz rám könyörögve.

-Te kezdted, uram.- nézek rá, miközben felállok előtte. Kacér mosolyra húzza az ajkát.

-Nagyon várom, hogy leteljen ez a két kurva hét Styles.- morogja a nyakamba. Ösztönösen vetem hátra a fejem, hogy jobban hozzáférjen. Pár pillanatig élvezhetem csak, mert ellép tőlem.

-Megmosdatsz?- néz rám izzó szemekkel.

-Lou.. nem fog nekem ez menni..én..-nyelek egy nagyot.

-Harry, lehajolni sem tudok.- mondja nekem szenvedve.

-Mi a picsáért engem kértél ide?-kérdezem idegesen, miközben már vetkőzök.

-Vigyázz a szádra.- dörren rám, de nem érdekel.

-Nem szólj hozzám, ne nyúlj hozzám. Csak egy gyors zuhany.- mondom neki határozottan.

-Mióta is vagy te a főnök?- kérdezi felvont szemöldökkel, miután beálltam mellé a víz alá. Megforgatom a szemem majd megfordulva a mögöttem lévő szivacsért és szappanért nyúlok. Hirtelen érzem meg a kezét a torkomon és testét a hátamnak simulni.

-Lehet, hogy az ágyamban akarlak Henry, de attól még tudd, hol a helyed. Reméltem elég világos volt az elmúlt időben, de te semmiből nem tanulsz. Hát majd most meglátjuk.-szűri a fogai között.

Ijedten kapom rá a szemem, mert érzem, hogy megint elpattant benne valami. Ezt már tényleg nem hiszem el. Jó kis két hét lesz, ha végig idegbeteg lesz.

Csendben mosom le minden négyzet centiméterét, majd miután megtörölöm és felöltöztetem, az ágyába kísérem.

-Most mehetsz. Két hét múlva találkozunk. Addig ne gyere ide, mert nem foglak beengedni.- néz rám hűvösen.