Mindig mögötted, uram!

9.fejezet

Louis

Tudtam, hogy Russ hívni fog. Harry pont az esete. Mindenféle szempontból. Russ egy szadista fasz és a Harry féléket tudja a legjobban kínozni, mert ellenállnak. Harry arcát elnézve intettem, hogy álljunk félre, mert nem akartam meghalni. Teljesen kétségbeesetten állt meg az út szélén és teljes testével felém fordult. Szemei könyörögtek, de ez egy cseppet sem hatott meg.

-Mit ér meg neked Russ?- teszem fel a kérdést, mire Harry apró mozdulatokkal megrázza a fejét. Egyre kétségbeesettebb és fél. Nem is csodálom, hallgatva azt ami a cserén történt tudtam, hogy tart Russtól. Ja igen, Harry pisztolyában egy lehallgatót tettem, persze csak a biztonság kedvéért, így végig hallgattam az egész beszélgetést. 

-Tomlinson, tudod, hogy bármit megér ő nekem. Mondj egy összeget és megadom.

-Nem tudom Russ. Mit nyerek én ezzel?- kérdezem költőien. Harry szemeibe könnyek gyűlnek és még jobban rázza a fejét. Látom, hogy bármit megtenne, hogy most nemet mondjak Russnak. Meglátjuk baby.

-Ne játssz Tomlinson. Ha nem alku tárgya bele se menjünk.- mondja feszülten Russ. Itt van az a pont amikor tudom, hogy tovább nem szabad húzni az agyát. Direkt hosszan gondolkodva és mélyen Harry szemeibe nézve gondolkozok. Élvezem, hogy fél és rajtam múlik a kurva élete. Már megint. Szemeivel próbál üzenni, hogy ne tegyem és ő bármit meg tesz, de tudjuk, hogy ez nem így lesz. Eddig sem így volt. Egyik szemöldökömet felhúzva, gúnyos mosollyal nézek rá ás látom hogy retteg. Érzi a vesztét.

-Tudod Russ még szívességet is tennél, ha elvinnéd.- kezdem és Harry lehunyja a szemét. Nem bír már rám nézni és beletörődött, hogy itt most vége.- De nem akarlak kitenni egy engedetlen faszkalap viselkedésének, ezért nincs alku. Majd beszélünk Russ.

-Ha meggondolod, hívj Tomlinson.- mondja Russ és bontja a vonalat.

Harry hirtelen kinyitja a szemeit és rám kapja a tekintetét. Csodálkozást és hálát látok benne. Még mielőtt bármit mondhatna, hűvösen szólok oda neki.

-Indítsd a kurva kocsit és menjünk haza.

-Louis én..

-Nem!-dörrenek rá.- Menjünk már!- nem akarom hallani a hálálkodását és persze ez is a semmibe nézés része.

Látom rajta, hogy nagyon akarna beszélni, már a telefoncsörgés előtt is nagyon akart beszélni. Kíváncsi vagyok meddig bírja.

Az épülethez érve én azonnal az irodámba indulok, de Harry utánam szól.

-Uram! Beszélhetnénk?- kérdi.

-Nem!-mondom hűvösen.

-De kérl...

-Mondom nem! Nem vagyok rád kíváncsi!- mondom majd megyek tovább rá sem nézve. Tudom, hogy most szarul esik neki és ennek két vége lehet. Vagy csendben felmegy a szobájába és sír, vagy robban. Hát és persze mi történt? Nyilván az utóbbi.

Miután az irodámba értem, alig tettem le a seggem a székemre már ki is csapódott az ajtóm és ott állt Harry, maga után bebaszva az ajtót lépett egyet előre és már bele is kezdett.