Mindig mögötted, uram!

13.fejezet

Louis

Amikor megláttam Harryt azon a kis szőke cickányon elborult az agyam. Láttam Harryn, hogy nagyon fél, miközben engedelmesen utánam jött. Az irodába érve intettem, hogy üljön le a székre. Helyet foglaltam vele szemben és pár pillanatig csak néztem őt. Egyenesen a szemebe bámult és láttam a rettegést bennük.

-Uram, kérlek ne haragudj a komolytalanságunk miatt. Az én hibám volt és hagytam, hogy Niall vigye el a balhét. Persze tudom, hogy láttad, csak arra kérlek, hogy inkább engem büntess ne őt. Nem érdemli meg.- néz rám könyörögve.

-Szóval vonjam vissza a kis szőke büntetését?- kérdezem és már előre élvezem a helyzetet.

-Ha kérhetek ilyet, igen szeretném. Bármit megteszek, csak ne büntesd őt ennyire.

Látom, ahogy kimondja kicsit meg is bánja, mert nem gondolta végig mit is mond.

-Szóval bármit Henry. –rángatózik egyet az arca a névre, de nem reagál. Remek, ezt legalább elértük.- Nagy szavakat használsz, miközben úgy kellene viselkednek mint egy kis angyalnak. Erre mi is történik megint? Könyörögsz, hogy nézzek el neked és a kis barátodnak valamit. Próbaidőn vagy ugye rémlik?- nézek rá felvont szemöldökkel.

-Igen, uram.- süti le a szemét.

-Azt hiszem ma sikerült döntenem.- szemei kipattannak és rám néz rettegve. Kicsi szünetet hagyok és várok. Kezével a folyton járó lábán dobol és várja mit mondok.- Úgy döntöttem, maradhatsz.

Megkönnyebbülten néz rám és hála is van a tekintetében.

-Köszönöm Lou...Uram.- javítja ki magát.- Ígérem, nem okozok csalódást.

-Ne ígérj olyat, amit nem tudsz megtartani Harry.- nézek rá jelentőségteljesen.- Most pedig öltözz át olyan ruhába amit nem sajnálsz. Van egy cella amit ki kéne takarítani. 20 perc múlva legyél itt.

-Rendben, uram. És Niall..- néz rám kérdőn.

-Azt majd én intézem.-dörrenek rá mérgesen. Bólint majd kilép az ajtón.

Eredetileg a kis szöszit nem akartam megbüntetni, de mivel beleütötte az orrát így kénytelen voltam.

-Hozd be Horant és menj vele edzeni, tanulja meg normálisan használni az öklét, mert siralmas.- mondom Zaynnek, miután felvette a telefont.

Harry itt áll már 10 perc múlva teljesen átöltözve. Rendes fiú. Biccentek neki, hogy kövessen. Mikor a pincébe érünk látom rajta, hogy fél. Megint. Furcsa látni, hogy mások mellett milyen magabiztos, de velem szemben mindig van benne egy félsz. Bár ez mondjuk nem is rossz dolog.

Odaérve a cellához látom rajta, hogy elkapja az undor. Hát igen, a cellában volt valaki, aki nem akart engedelmeskedni.

-Láss neki, végig itt leszek. Ha valamit nem tudsz, szólsz, azon kívül csendben dolgozol.- mondom neki határozottan.

Harry

Felfordult a gyomrom. A cella nagy részét vér borítottam. Éreztem vizelet szagát is, ami nem segített visszafogni az öklendezésemet. Fogtam a szereket és elkezdtem sikálni a falról a vért. Közben folyamatosan azt hittem el fogok ájulni. Tudtam, hogy haragudni fog, de muszáj volt megszólalnom.

-Uram!- szólítom meg ,de nem nézek rá, csak folytatom a munkát.- Mi történt itt?

-Nem hiszlek el Harry! Ennél jobban már, hogy toleráljalak?- kérdi idegesen. Tudtam, hogy ez lesz, de nem adtam fel.

-Kérlek uram, ha nem tereled el a figyelmem és nem beszélsz hozzám el fogok ájulni. Brutális ami itt van.- most ránézek könyörgően.

-Akkor jó lesz ha minél előbb hozzászoksz.- dörren rám. Nem mondd mást, én pedig kicsit csalódott vagyok. Bár tudom, hogy így is sokszor lehettem volna én az, akinek a vére borítja ezt a cellát, de ő mégsem tette. Óráknak tűnő percek után azonban megszólalt.

-Át akart verni engem.- mondja mire értetlenül nézek rá.- Az, aki itt volt.- mondja a számára egyértelműt. Innentől visszafordultam a munkához és hallgattam őt. Baromi hálás voltam neki. Megint.

-Miután rábíztam egy fontos üzletet, kaptam egy fülest, hogy egy másik maffia vezér alá dolgozik. Több milliós veszteséget okozott nekem és amikor számon kértem még röhögött is. Tudod milyen ha elborul az agyam. Bár igazából nem. Nem tudod. Ő viszont tudta, de nem érdekelte. Annyira az ellenem érzett ellenszenve vezérelte, hogy még a saját élete sem érdekelte. Bár mindig is utált, mióta én vagyok a főnök.

-Miért utált téged?- kérdezem rá nézve.

-Ő volt Roger szeretője.

-Roger?- nem hallottam még a nevét.

-Ő volt a főnök amikor én idekerültem. Ő talált rám. Eliot volt már akkor is neki, pedig a srác akkor még csak 16 volt. Mialatt élt Roger Eliot akkor is rühellt engem, mert Roger mindig engem választott.

Egy pillanatra elfog a féltékenység és emiatt a mozdulatban is megállok egy pillanatra, miközben Louist nézem. Valószínűleg az arcomon lehet minden mert kissé elmosolyogva folytatja.

-A munkákra Harry. Arra választott mindig engem. Én nem voltam a szeretője.- mondja végig a szemebe nézve. Mikor leesik amit mond, kissé elpirulva elfordítom a fejem és folytatom a munkát. Mi a szar ütött belém? Féltékenység? Jézusom. Louis halkan felkuncog majd folytatja.

-Szóval mikor jött egy balhé Russal, Roger kijelentette, hogy ha ő meghal én jövök a helyére. És így is történt. Russ és Roger közt örökös vita volt, így számítani lehetett rá, hogy ez lesz, csak reméltük, hogy nem ő hal meg.

Láttam, ahogy kicsit elkomorodik.

-Fontos volt neked ez a Roger igaz?

-Igen Harry. Ő mentett meg. Senkim nem volt és 13 évesen az utcán éltem. Ő tetőt adott a fejem fölé és úgy viselkedett mintha a fia lennék.

-Louis, embereket ölsz, kínzol és egy maffia vezére vagy. Egy apa nem ezt szánja a fiának.- mondom neki mielőtt gondolkodnék. Baszki.

-Ez is több, mint amit bárkitől valaha kaptam Harry.- mondja nekem, és nem érzem, hogy ideges lenne. Inkább mondanám, hogy szomorú. – Na, segítek neked, mert soha nem végzel.

Kezébe veszi a másik kefét és beáll mellém. Mosolyogva nézek rá és nem értem mi történik, de tetszik. Mozdulataim során, illetve miközben helyet váltok mindig hozzáérek egy kicsit. Nem tudom megállni. Még egy ilyen helyzetben is akarom őt. Nem hiszem el saját magamat.