Mindig mögötted, uram!

20.fejezet

Louis

Nem tudom mennyi idő telhetett el, mikor újra kinyitom a szemem és Harry még mindig itt van mellettem. Már más ruha van rajta, így gondolom napok telhettek el.

Harry rám kapja a szemét és mosolyogva jön közelebb.

-Louis.- mondja lágyan és megsimítja a karom.- Hogy érzed magad?

-Mióta fekszem itt?- kérdezem és érzem, ahogy a fájdalom elindul az oldalamban. Ösztönösen oda kapom a kezem és az arcom eltorzul.

-Jól vagy? Szólok a dokinak.- mondja és már indulna is.

-Ne!-kiáltok rá.- Előbb csókolj meg.

Halvány mosollyal az arcán indul el felém és a számra tapad. Még a csókja is gondoskodó, nem akar fájdalmat okozni. Már ettől az érintésről is megindul a vérem lefelé.

Miután elvált tőlem, egyből indult is a dokiért.

-Örülök, hogy magadhoz tértél Louis.-mosolyog rám dr.Denner.- A sebeidet összevarrtam, azoknak minimum két hét kell teljes nyugalomban, hogy ne nyíljanak fel.

Zayn és Liam is megérkeznek és ők is megkönnyebbülten néznek rám.

-Oké tehát két hét.-gondolkodok.- Styles mellettem marad és a kiképzéseken nem vesz részt.- mondom határozottan.

-Uram! Harrynek nagyon kéne gyakorolnia a reflexeket.- szól közbe Liam.

-Remek. Mi lenne, ha egyszer nem lenne veled gond?- nézek rá idegesen, és csak remélem, hogy érti miért van.- Jó akkor azokon a napokon elviheted.- nézek Liamre.- Zayn, te viszed az üzleteket, két megszokott lesz, meg egy újabb, illetve az Eliot ügyet is figyelni kell.- nézek rá jelentőségteljesen és remélem, hogy nem kérdez.

Mindegyik csendben bólint és indulnak a dolgukra.

-Segíts elmenni a szobámig.- mondom Harrynek. Egy ideig nem mozdul csak néz.

-Ja bocs, csak a reflexeim nem az igaziak.- mosolyog rám gúnyosan, majd megindul felém.

-Attól, hogy most nem tudok mozogni rendesen, két hét múlva nagyon megfogod ezeket bánni baby-mondom neki egyenesen a fülébe. Riadtan néz rám és már nyitja is a száját.

-Louis én saj..

-Tudom Henry.- vágok közbe gúnyos mosollyal. Hallom ahogy fújtat egyet, majd szó nélkül támogat el a szobámig.