Mindig mögötted, uram!

17.fejezet

Louis

Eszméletlen ez a gyerek. Annyira kis szende, de közben egy vadmacska. Miközben letisztogat minket, látom ahogy elpirul.

Mikor végzett felülök az ágyba és magammal húzom őt is. Betakarózva ülünk pár percig, de tovább nem akarom húzni az időt.

-Harry, kéne erről beszélnünk.

Ahogy ez kimondom érzem, ahogy megmerevedik minden izma. Picit elhúzódva néz rám.

-Oké.

-Nem tudom mi lesz velünk, de azt tudom Harry, hogy ezt senki nem tudhatja meg.

Kikerekedett szemmel néz rám.

-Szóval szégyelsz? Hát ezt nem hiszem el.- mondja idegesen, majd mielőtt kiszállna az ágyból visszarántom.

-Nem szégyenlek. Figyelj, tudunk nyugodtan beszélni vagy idegbeteg leszel?

Idegesen néz rám, majd pár pillanat múlva visszaül mellém és bólint.

-Szóval, nem arról van szó, hogy szégyenlek. A maffia vezetője vagyok Harry. Ha valaki megtudja, hogy mi vagy nekem, az egy gyenge pont. És nekem nem lehet gyenge pontom. Komolyan Harry, senki nem tudhatja, se Niall, se Zayn, senki.- nézek jelentőség teljesen rá.

Pár pillanatig csak néz rám ,emésztgeti az információkat, majd végre megszólal.

-Mi vagyok neked?- kérdezi kissé mosolyogva.

-Megfogtad a lényeget baszki.- mondom neki kicsit idegesen.

-Jó nyugi már, értem. Egyet értek veled. Felfogtam, amit mondtál és tartom magam ehhez. De te nem válaszoltál.

Nem hiszem el ezt a gyereket.

-Az vagy aki két orgazmust élt át alattam.- mondom neki egyenesen a fülébe.

-Gyakorlatilag az egyiket én okoztam és feletted voltam.- mondja játékosan.

-Tényleg Henry? De kinyílt a csipád.- mondom, majd kiszállva az ágyból ott hagyom. Döbbenten néz rám.

-Na már Louis, én sajn..- mondaná ezredszerre ezt a szót, de ahogy mosolyogva ránézek tudja, hogy csak vicceltem.- Oh, hogy az a..- röhögi el magát.

Az ágyból kiszállva elkezdi felvenni a ruháit és örülök, hogy nem nekem kell elküldeni. Imádnám ha maradna, de az túl nagy lebukási veszély lenne.

Búcsúzóul odajön hozzám és hevesen csókol meg. Miután elválunk elindul az ajtó felé.

-Ja és baby-szólok utána, mire felém fordul.- remélem tiszta hogy nem nyúlhatsz magadhoz. És most tényleg vedd komolyan.- mondom neki kacsintva.

-Azóta amúgy sem nyúltam magamhoz Louis.- mondja mosolyogva, majd kilép az ajtón. Mi a szar. Kicsit döbbenten nézek utána, de közben örülök is.