Mindig mögötted, uram!

15.fejezet

Louis

Én is meglepetten nézek Harryre. Mit keres itt? Senki nem szokott zavarni a szobámban, de ő valószínűleg ezt nem tudja. Na majd most megtanulja. Teljesen ledermedve legelteti a szemét a testemen, csak egy laza törölköző van a derekam körül, így minden egyes négyzetcentit végignéz rajtam.

-Ha befejezted a bámészkodást, elmondanád mit csinálsz a szobámban?- nézek rá kérdőn, de nem reagál.- Harry- emelem fel a hangom. Mikor eljutnak hozzá a szavaim zavartan néz mindenhova csak rám nem. Oké, kezdődik.

-É-én csak.. találkoztam.. khm...Naillel és mondta, hogy..szóval köszönöm.- makogja én pedig vigyorogva figyelem.

-Kezdjük újra, mert egy rohadt szót sem értek.- mondom neki miközben intek neki hogy foglaljon helyet a kanapén. Nagy nehezen elbotladozik oda és leül. Olyan zavarban van, hogy már a nyaka is kezd kipirulni. Hihetetlen, mintha legalább szűz lenne.- Szóval?- nézek rá várakozva.

-Igen bocs. Szóval köszönöm, hogy nem büntetted meg Niallt.- mondja majd végre rám néz és most a szemembe.

-Az nem miattad volt. Láttam mi történt és tudom, hogy nem ő volt a hibás.

-Oké, de én azért köszönöm.- mondja határozottabban. Na, kezd visszatérni a harcias Harry.

Leülök mellé a kanapéra, még mindig csak egy törölközőben. Minden mozdulatomat követi és látom, hogy sűrűbben emelkedik a mellkasa. Mellé ülve megérzem tusfürdője illatát, ami vanília illatú volt. Vállunk összeért, ahogy mellé ültem, de nem értem hozzá máshol. Szaggatottan vette a levegőt és borzasztó zavarban volt.

-Akarsz mást is Henry?- kérdezem tőle búgó hangon.

-Ne hívj már így.- csattan fel indulatosan, azonnal meg is bánja és már nyitja a száját, de én közbe szólok.

-Mondtam már, hogy az a neved, ahogy hívlak.- hajolok nagyon közel hozzá, ő pedig végig az ajkaimat nézi.

-Nem Louis, baromi idegesítő.- vitatkozik tovább. Hihetetlen.

-Tudod Henry-nyomom meg a rossz nevet- megint ásod azt a bizonyos sírt és nem hisz..- oktattam volna, de ő belém fojtotta a szót.

Harry

Mióta ide ült mellém alig kapok levegőt. Végig az ajkát figyelem. Megint sikerült úgy szólnom hozzá, hogy tudtam ebből baj lesz. Nagyon nyugodt hangon kezdett el oktatni de én csak az ajkaira tudtam koncentrálni.

Hirtelen ötlettől vezérelve megszakítottam a köztünk lévő távolságot és az ajkaira tapadtam. Először ő is, de én is megdermedtem. Gyorsan ócsúdtam fel, mert tudtam, hogy most ezt én kezdtem. Először lassan simogattam az ajkait, minden centijét megízlelve.

Ő is magához tért és hálát adtam amiért nem lök el. Egyből átvette az irányítást amiért igazán hálás voltam. Nyelvével végig nyalta az ajkaimat, majd bejutásért esedezett. Készségesen megadtam neki, ő pedig most már hevesebben falta a számat. Egyik kezemmel hajába kapaszkodtam és még közelebb húztam magamhoz, másikat pedig a hátára vezettem.

Teljes kábulatban fogadtam azt amit nyelvével nyújt nekem, miközben egyik kezével hajamba kapaszkodva húzta hátra a fejem, csakhogy még jobban hozzám férjen.

Pár pillanat múlva azonban elvált tőlem. Azonnal hiányérzetem lett. Vágytól izzó kékjeivel nézett a szemembe, én pedig azonnal zavarba jöttem. Kezeink még mindig egymáson, de nem mozdultunk.

-Mi volt ez Harry?- kérdezi búgó hangon, miközben még mindig nem mozdul.

Nem tudok neki értelmes magyarázatot adni, mert én sem tudom miért tettem ezt.

-Nem tudom Louis, én csak..- nyökögöm.

-Igen te mindig csak.- mondja kicsit talán szomorúan, majd érzem, hogy el akar húzódni.

-Ne- kicsit túl riadtan mondom ezt, de továbbra sem engedem, hogy elmenjen.- Én akarlak Louis.- mondom nagyon halkan és félek a reakciójától.