Mindig mögötted, uram!

27.fejezet

Louis

Miután megláttam a levelet rohadt ideges lettem. Én tudtam, hogy nem Roger, mert ott voltam amikor meghalt, csak ezt Zayn nem tudta. Tudtam, hogy az a kurva Eliot az. Ez volt Roger utolsó szava, hozzám ugyanis Eliot miatt lőtték le őt. Azt a nyomorultat védte és ebbe belehalt.

Mikor egyedül maradtam próbáltam lenyugodni, de nem ment, így elmentem edzeni.

Edzés után elég konkrét tervvel indultam meg Harryhez a szobába. Még senkinek nem engedtem, hogy ő legyen felül. De vele akarom. Azt akarom, hogy érezze amit én, amikor benne vagyok.

A szobánkba érve Harryt a kanapén látom, a hogy éppen olvas. Okos kis babám. Mikor belépek rám kapja a tekintetét és azonnal lerakta a könyvet.

Mielőtt bármit mondhatott volna az ölébe ültem és a szájára tapadtam.

Heves volt a mozdulatom, de ez csak az idegességtől. Úgy faltam a száját, mintha ez tartana életben. Ami picit így is volt. Amikor mellettem, van akkor vagyok igazán önmagam.

Picit lihegve húzza el tőlem a fejét.

-Azta Lou, te aztán nem finomkodsz.- nyögi izzó szemekkel.

-Akarlak Harry.

-Megkapsz Lou, csak nem jó a felállás.- utal arra, hogy én vagyok az ő ölében.

-Nem Harry, én így akarlak.- nézek a szemébe.- Azt akarom, hogy bennem legyél.- mondom picit szégyenlősen.

-Lou én..én még senkivel nem csináltam így.- látom rajta, hogy egy kicsit megijedt ettől.

-Én sem kicsim, de veled szeretném.

Látom, ahogy szeme még jobban elsötétül és tudom, hogy nyert ügyem van. Szó nélkül tapad a számra és indul el velem az ágyra.

Ledöntve egyből a számra tapad, miközben keze már felfedező útra indul. Készségesen szabadulok meg a pólómtól, miközben ő már a nyakamnál jár. Erősen szívogatja a bőrt és tudom, hogy ennek nyoma marad. Vigyorra húzom a számat erre, mert tudom hogy a dominanciáját akarja kifejezni ezzel. Már a mellbimbómnál jár, miközben már a farkam úgy szorul a nadrágomba, hogy egyenesen fáj. Jelezve, hogy fájdalmaim vannak fellöktem a csípőmet, menjek következtében Harry a szemembe néz, száját mosolyra húzva. Annyira gyönyörű ez az ember baszki.

Nadrágomból kiszabadítva végig nyal hosszomon, de több időt nem szentel tagomnak. Lábaimat felnyomva áhitattal nézi bejáratomat.

-Ha bármi nem jó Lou, szólj okés?- néz a szemembe és látom, hogy izgul. Hát én is baszki, de csak bólintok.

Minden kétséges gondolatom elillan, mikor megérzem lehelletét a fenekemen. Először a két gömbre ad egy-egy puszit, majd finoman beleharap. Erre rándul egyet a farkam és a számat is egy nagyobb nyögés hagyja el. Hallom kuncogását, miközben nyelve már a bejáratomon dolgozik. Először lágy nyalásokkal lazít el és ezzel olyan ingereket vált ki a testemből, amikről nem is tudtam, hogy léteznek.

Kikerekedett szemmel nézek rá le, miközben ő is az arcomat vizslatja.

-Nagyon jó ugye?- kérdi, miközben újra rám tapad.

-Nagyon baby, kurvára.- nyögöm hátravetett fejjel, mert már most kezdem elveszteni a fonalat.

Pár pillanat után megérzem ujjait a szám szélén, mire azonnal a számba veszem őket. Izzó szemmel nézi, ahogy benyálazom őket. Számból kivéve egyiket már meg is érzem a bejáratomnál. Ösztönösen rándul össze mindenem, amit Harry is észrevesz.