Mindig mögötted, uram!

2.fejezet

Harry

Két napja találkoztam Zaynnel egy bárban, ahol melegedni szoktam. Két éve az utcán lakom. Miután apám kitagadott a másságom miatt, egy évig voltam képes eltartani magam, majd miután az akkori pasim is megcsalt nem volt hova mennem. 

Zayn felajánlotta, hogy segít nekem. Láttam a banda jelét a kezén ezért tudtam miről van szó. Gondoltam ennél rosszabb nem nagyon lehet nem?

Most pedig éppen egy pincébe rángatnak amiért megmozdultam.

-Mondtam baszki, hogy viselkedj. Louis gyűlöli ha valaki dominálni akar felette és te ezzel a mozdulattal pontosan azt tetted. Ha ő a hajadat akarja fogni azt teszi, ha arra kér, hogy szopd le, leszopod, ha meg akar dugni, akkor meg fog. Érted már? Itt az van amit ő akar és kurvára nem az amit te.- ordította nekem Zayn, miközben a pince felé rángatott. Kicsit lesápadva hallgattam a monológját. 

Több cella mellett is elmegyünk, amikbe emberek vannak. Mindegyik tiszta vér és seb, csendben gubbasztanak a cellákba. Nem őrjöngeni kellene nekik és minden áron kijutni innen? Mi az isten ez a hely?

-Mit fog velem tenni, Zayn?- kérdezem halkan.

-Adj hálát, ha túléled ezt az estét.- nem mond többet és nem is kell. Kicsit remegve megyek be a cellámba és leülök a padra. Rettegek mi fog velem történni, de az biztos, hogy nem hagyom magam.

Nem tudom mennyi idő telhetett el mikor lépteket hallottam. A léptek egyre közeledtek, majd végül megálltak a cellám előtt. Gúnyos mosollyal az arcán lépett be ő.