♡Obsessed with him ♡ 1

454 24 7
                                    

1.rész

( Figyelem ! Ahol ____-t írtam , oda próbáld beképzelni a saját nevedet!.. )

A nevem ____ , és ez a könyv álmaim fiújáról , vagyis Camilo Madrigal-ról szól. Ebbe a könyvbe leírom az összes dolgot , amit együtt csinálunk , hogy mindig emlékezhessek rá. Na de mielőtt nekikkezdenék a mesélésnek , elárulok pár dolgot magamról is. Szóval, mint ahogy azt említettem , a nevem ____ ,és félig magyar vagyok , hiszen az anyukám magyar , az apukám pedig spanyol. A szüleim egy nyaralás alatt találkoztak , utána kezdtek beszélgetni, meg randevúzgatni. Így lettem én.. Születésem után Encantóba , azaz apám szülőfalujába költöztünk, és azóta is itt élek, járok suliba , és tengetem az időmet. Temérdek barátom van , akiket nagyon szeretek, és tisztelek, azonban van a legjobb barátom , és egyben a titkos szerelmem, Camilo Madrigal. Camiloval rengeteg közös vonásunk van , például az , hogy mindketten novemberben születtünk, 17-ek vagyunk, szeretünk hülyéskedni , mókázni , énekelni, kint lenni a természetben és legfőképpen enni. Camiloval kisgyerek korunk óta vagyunk legjobb barátok, azonban amikor beléptünk a tinikorunkba , elkezdtem őt máshogy látni . Mindigis szimpatikus volt számomra, hiszen a legjobb barátom volt , azonban amikor 13 éves voltam, sármosnak és jóképűnek kezdtem vélni a fiút. Amikor megölelt , rámnézett vagy ilyesmi, a szíven gyorsabban kezdett el verni, a tenyerem meg a homlokom izzadt , és sokkal idegesebb lettem. Hosszú hónapokban telt , mire rájöttem, hogy én bizony beleszerettem a legjobb barátomba. Persze az elején teljesen ki voltam bukva magamra, hogy most mit teszek, mert így akár el is ronthatom a több éves barátságunkat... Aztán az idő elteltével megszoktam ezt a szerelem-barátság hozzáállást , és már egészen jól kontrollálom magam : igyekszem nem elvörösödni , furcsának tűnni előtte , vagy ilyenek.. Igazából egy kicsit furcsa a legjobb barátomba szerelmes lenni ,mert úgy érzem, így sosem vallhatok neki szerelmet, de majd valahogy megoldódik minden .. Vagyis remélem ... Na de mielőtt továbbmennék, mesélek még kicsit Camiloról is. Szóval ez a srác gyakorlatilag a MINDENEM ! Imád táncolni, énekelni, színészkedni, kirándulni és sok más mindent is ! Camilo annyira különleges ! Ő a nagy Madrigal család egyik tagja , így van egy csodálatos ereje is : alakot tud változtatni. Rengetegszer azzal viccel meg , hogy átváltozik önmagammá, és így bolondkodik velem. Persze csak nevetni szoktam azon, ha ezeket csinálja, de jobban szeretem , ha önmaga . Hiszen ő egy igazi csoda ! A zöld szemeivel , a mosolyával, és a csodás göndör fürtjeivel mindenkit levesz a lábáról .. ( Főleg a lányokat .. ) Mindig , amikor beletúr abba a dús , göndör frizkójába szinte eszemet vesztve magamban imádkozok, hogy egyszer majd én is beletúrhassak abba a hajba. Igazából mindene , ami Camilonak van, tökéletes : a szuper nagy, falunkat védelmező családja , a kinézete , a szokásai, az ereje, egyszóval tényleg mindene ! Így aztán , ma reggel roppant izgatott voltam, két okból is :

1. Ma találkozom Camiloval ! ( úgy mint nagyjából minden nap, de mégis minden ilyen alkalomkor izgatott vagyok emiatt )
2. Ma van a barátságunk évfordulója ! Pontosan 12 éve , hogy barátok lettünk, ezért is, ma elmegyünk valahova!

Annyira vártam a mai napot , hogy már reggel hétkor ébren voltam , pedig csak délután kettőkor kellett találkoznom Camiloval. Na de hiába van nyári vakáció, és alhatnék sokáig, ha izgulok ! De sebaj , ez most ilyen ! Szerencsére a reggel és a délelőtt egész hamar eltelt. Mivel már reggel ettem, és fel is öltöztem, így kettőig olvashattam nyugodtan. Apropó, említettem már , hogy imádok olvasni? Nem ? Na mindegy.. Délután, kettő óra előtt úgy 10 perccel , elindultam a Madrigal család háza felé, ahol Camiloval megbeszéltük , hogy talizunk . Pikk-pakk oda is értem gyalog, mivel Madrigalék elég közel laknak hozzánk. Amikor odaértem a házuk , vagyis az úgynevezett "Casitájuk" elé , vártam nagyjából 5 percet, miközben fel-alá járkáltam. Pár röpke percnyi várakozás után azonban megpillantottam az épületből kijövő, nálam egy fejjel magasabb, zöld szemű és göndör fürtökkel megáldott fiút. Igen , ő volt az én Camilom .♡ Miközben Camilo kitért a házukból, észrevettem, hogy egyik kezével egy biciklit tologat, a másik kezében pedig egy papírsárkányt szorongat . Máris kitaláltam, hogy mit akarhat: biciklizgetni, kirándulni és sárkányt röptetni. Tipikus Camilo :)) . Random megeresztettem egy mosolyt , mire Camilo így szólt..
- Hola señorita ! Boldog barátsági évfordulót! - köszönt mosolyogva. ( És még mielőtt félreértenétek a szituációt, megsúgom , hogy Camilo szinte mindig señoritának nevez. Ez nálunk egy ilyen becenév. )
- Hola Camilo ! Látom ma biciklizni és papírsárkányt eregetni van kedved ! - jegyeztem meg vigyorogva.
- Pontosan ! Látom olvasol a gondolataimban! Hogyan csinálod?- kérdezte nevetve. ( Itt azt még megjegyzem, hogy imádom a nevetését. Mindig annyira feldobódok tőle . Na de vissza a történethez..)
- Hmmm .. talán úgy , hogy 12 éve ismerlek , drága Camilo Madrigal ! - kuncogtam . - De ez most nem is lényeges .. Ma meddig leszünk el ?
- Hát .. , ha nincs dolgod , akkor szerintem egész délután .. Mit szólsz ? - kérdezte.
- Én egész nap ráérek ! De .. nem leszünk majd éhesek , ha egész délután elleszünk?
- De igen, azonban anyu felpakolt egy piknik kosarat ! - magyarázta Camilo , és belenézett a bicikli kosarába. Az pedig teljesen üres volt..
- Ó , a francba , tudtam, hogy valamit elfelejtettem ! - szisszent fel idegesen , és visszarohant a házba . Én persze csak nevetni tudtam rajta... Camilo és a hanyagság erőssen jó barátok . Na de ez van , ilyenek a fiúk.. Alig két perc múlva, Camilo vissza is tért , kezében a piknikkosárral.
- Na végre, hogy itt vagy ! - szólaltam meg. - Mi van benne ?
Camilo gyorsan felnyitotta a kosarat , és amég én a tartalmát kémleltem, ő felült a biciklire.
- Tedd le azt a kosarat , és gyere már ! - szólt rám.
- Rendben , főnök ! - feleltem , majd beraktam a piknikkosarat a bicikli kosarába ( mindenesetre jó sok a kosár szó ebben a mondatban ) és felültem Camilo mögé.
- Mi lesz a papírsárkánnyal? - érdeklődtem.
- Azt kérlek fogd meg , miközben tekerek, hogy eregessük ! - felelte a fiú. Én erre csak bólintottam, majd Camilo hirtelen tekerni kezdett.. Így indult el a bicaj. Miközben átvágtunk a falun , fél kezemmel szorosan öleltem Camilot, mire a másik kezemmel nagynehezen eregettem a papírsárkányt. Valószínűleg a falusi emberek, akik mellett elhaladtunk út közben ,komplett idiótának néztek minket , de ez se engem , se Camilot nem zavart . Miközben utaztunk , szerintem egyáltalán nem figyelhettem a papírsárkányt , hanem inkább azzal voltam elfoglalva, hogy a magam elé tornyosuló csodát bámuljam.. Tehát Camilot. Ugyan a fiúnak az arcát nem láttam , mivel háttal ült nekem, mégis hihetetlenül sármosnak találtam, ahogyan a szél göndör haját tépkedi. Seperc alatt átszáguldottunk a falun, hiszen Camilo olyan gyorsan ment , mint a villám.. Mikor drága kis falunkat elhagytuk , végtelen virágosmező következett... Camilo még tekert egy keveset , aztán megálltunk, mert kifogyott belőle a szusz , és rettenetesen el is fáradt .. Mindketten hamar lepattantunk a bringáról, és elterültünk a jó illatú fűben.
- Elfáradtam .. - mondta ki egyszerűen.
- Tudom.. Olyan gyorsan mentél, hogy majd lerepültünk a bringáról..-feleltem. - De szerintem ez jó hely lesz nekünk! Maradjunk itt!
- Szerintem is.. Itt annyira szép .. hát úgy minden..
- Hát ja .. De mit fogunk csinálni? - kérdeztem kalandra készen. Ugyanis Camilo mellett az embernek igencsak készen kell állnia , ha a fiú kitalál valamit , mert akkor csinálnia kell ,a móka miatt.
- Öt percig síri csendben pihenünk ! - közölte Camilo még mindig levegő után kapkodva.
- Okés , de én azért idehozom a sárkányt, hogy reptessem ! - jelentettem ki , majd felkeltem , és megragadtam a sárkányt. Miközben reptetni kezdtem , visszafeküdtem Camilo mellé a zöld fűbe. Az égre tapasztottam tekintetem.. A bárányfelhős kék égen és a papírsárkányon kívül semmit nem láttam. Miközben a papírsárkányt próbáltam kordában tartani, Camilo szintén az eget kémlelve , némán gondolkodott. Igyekeztem nem rá figyelni, de annyira cuki volt a zöld tekintetével, és a szemébe lógó fürtöcskékkel, hogy elfelejtettem a sárkányra figyelni.. Egyszer csak feltámadt a szél, és a sárkány zsinórja kezdett kisikulni a kezemből. Mielőtt bármit is tehettem volna , Camilo megragadta a zsinórt, és egyúttal a kezemet is. Tekintetünk hirtelen egymásra tévedt, így megint meg kellett álljam, hogy ne piruljak el. A kezünk még mindig összeért, de mégis úgy maradtunk pár röpke pillanatig. Én őt bámultam , ő pedig engem nézett. Az ámulás-bámulásunkból azonban maga Camilo szakított félbe ..
- Most én jövök ! Add ide a sárkányt , kérlek ! - kérte.
Én persze egyből átnyújtottam neki , amit kért, majd tovább bámultam az eget .. Ezek után percekig egymáshoz se szóltunk, csak bámészkodtunk.. Ennek ellenére én nagyon jól éreztem magam Camiloval. Hiába nem beszélgettünk sokat, ha itt voltunk egymásnak , akkor mindig jól mulattunk...

~ Obsessed with him ~Where stories live. Discover now