~ Obsessed with him ~

♡Obsessed with him ♡ 3

3.rész

A tegnapi nap fenomenálisan telt el .. Minden annyira tökéletes volt .. Még a hazafele út is , aminek csupán pár képkockájára emlékszem ... Ha jól emlékszem, Camilo vállán aludtam el a lemenő nap fényében.. Olyan békésen aludhattam , hogy még akkor sem ébredtem fel , amikor teljesen besötétedett , és Camilo karjaiban visszavitt a biciklihez. Mert ugye indulnunk kellett haza.. Aztán Caminak mégis muszáj volt felébresztenie, hiszen egy alvó lánnyal a hátában mégsem tudott volna biztonságosan hazatekerni .. Teljesen kómásan ültem fel a legjobb barátom háta mögé, aki pár másodperc elteltével el is indult haza .. Szerintem az egész hazafele utat átszundikáltam , mert semmire sem emlékeztem .. A következő dolog , ami beugrik, az már az volt , hogy felébredtem amikor Camilo betért a házunk elé. Gyorsan búcsúztunk el , hogy én minél hamarabb mehessek aludni , hiszen hulla fáradt voltam. Azonban , a következő pillanatban Camilo olyat tett , ami végképp felébresztett : mielőtt elment volna , adott egy jóéjt puszit az arcomra , utána pedig felült a bicajára , és a Casita felé vette az irányt. Én persze úgy lesokkolódtam , hogy szinte elfelejtettem levegőt venni. Még a házunkba sem mentem be , annyira lefagyott az agyam.. Ott álltam az üres utcában , ahol valószínűleg a kutya se látott , zavarodottan, vérvörös arccal és kómás tekintettel. Hogy lehet az , hogy egy nap alatt két puszit is kaptam ettől a huncut alakváltótól? Először a homlokomra , másodjára meg az arcomra .. Mit akart ez jelenteni ? Baráti gesztusnak szánta csupán, vagy valami egészen másnak .. ? Már gondoltam is volna , hogy " _____, ez akkora hülyeség, Camilo biztosan csak barátként tekint rád , szóval semmit ne láss bele ebbe az egészbe " , de valahogy képtelen voltam erre... Valamiért bele akartam gondolni , hogy van-e esélyem nála .. Mert ha lenne , akkor én nem is tudom mit csinálnék .. Örülnék , mint majom a farkának, az biztos .. Végülis , ha belegondolok, tényleg történtek ma furcsa dolgok : a két arcra puszi , azok a romantikus pillanatok, kisebb-nagyobb ölelések , szemezések , és amikor Camilo nem akart letenni a karjaiból.. Ezek a pillanatok mintha beleégtek volna a memóriámba.. S mégis , mintha az egész alig egy perce történt volna , annyira valóságosan jelent meg a fantáziámban , amikor visszaemlékeztem ... Annyira sokat agyaltam a mai történéseken , hogy kezdtem már tényleg túlgondolni a dolgokat ... Mi van , ha Camilo pont úgy érez irántam , mint én iránta ? Teljesen logikus lenne , hiszen olyanokat tett , és mondott , amik arra utalnak , hogy tényleg van ebben valami .. Végülis , ha én beleszerettem jópár éves barátság után , arra is esély van , hogy ő is így érez.. Ezen agyaltam , miközben összeszedtem magam , és lassacskán bevonultam a házunkba .. Amint kinyitottam az ajtót , a drágalátos anyukám csörtetett ki rajta , és gyakorlatilag a nyakamba ugrott.
- Dios mío, mi vida ( Édes Istenem , életem ) hol voltál ilyen sokáig ? - kérdezte aggodalmaskodva .
- Nyugi , mamá , Camiloval voltunk el , egész nap .. Csak túlságosan elrepült az idő .. - mosolyogtam megnyugtatólag.
- Na , nagyon örülök ! Hogy telt ? - érdeklődött tovább.
- Nagyon jó volt, mint mindig ! Csak elfáradtam .. - feleltem . - Nem baj , ha most elmegyek aludni ?
- Dehogyis , mi vida , menj csak ! Buenas noches ! ( Jó éjt ! )
- Buenas noches , mamá ! ( Jó éjt, anya ! )
Na igen , ilyen az én anyám .. Végtelenül aranyos, kedves , és jófej asszonyság , és ahhoz képest , hogy magyar nemzetségű , nagyon jól fújja az itteni nyelvet . Általában spanyolul beszél , főleg, ha más emberek előtt van, mivel itt lakunk Encantóba , de néha magyarul is szót váltunk , ha kettesben vagyunk. Na mindegy , hamar felmentem az emeletre , majd amikor a szobámba értem , bezártam az ajtót . Gyorsan behuppantam a kényelmes kis ágyikómba , majd a képekkel és poszterekkel teledekorált szobafalamra meredtem . A képek több mint felén Camilo aranyos kis pofikáját pillantottam meg , így újra megállás nélkül vigyorogni kezdtem. Félreértés ne essék, nem gyűjtöttem Camiloról ezeregyszáz képet , hanem csak azokat tettem ki a falra , ahol együtt vagyunk . Vagyis elég sok képet ... Próbáltam kiverni a fejemből a mai napi történteket , Camilot , meg a vele történt, romantikus pillanatainkat, de egyszerűen nem ment . Legalább egy órát forgolódtam az ágyamban , de az egymással versenyt futó gondolataim miatt még mindig nem tudtam elaludni . Annyit forgolódtam már, hogy akaratlanul is , de feltúrtam az egész ágyamat. Még vártam pár percet , hogy hátha elalszom, de amikor tíz perc elteltével sem jött az álom a szememre , felháborodtam . Dühösen kicsörtettem az ágyamból , majd lekaptam egy random, megkezdett könyvet a könyvespolcomról. Ha este olvasom, előbb-utóbb elálmosodom, és könnyebben elalszom .. Most is ebben reménykedve visszabújtam az ágyamba , és felgyújtottam az éjjeli lámpámat, hogy olvassak kicsit. A könyvnek nagyjából a három negyedénél járhattam , és éppen valami nagy szerelmi hülyeség történt benne . Persze most PONT ROSSZUL JÖTT , hogy erről van szó , mert nekem az olvasás elvégre figyelemelterelésre kellett volna, de annyira érdekes volt , hogy muszáj volt végignyálaznom.. A történet igazából kicsit hasonlított az én életemhez, hisz a főszereplő csaj szerelmes volt egy fiú barátjába , így gondoltam , hogyha kiolvasom hátha jutok valamire én is Camiloval . Mert ugyebár Camilo elkezdte küldeni nekem a zavaros jeleket .. A történet mellesleg egészen jól haladt , forgott benne az esemény , egészen addig amég oda nem kerültünk , hogy a főszereplő bevallotta a fiúnak , hogy szereti őt. Persze a srác nagyon rosszul reagálta le az egészet , jött azzal a tipikus , telenovellákban megjelenő dumával , hogy " ő mást szeret , s nem akarja elcseszni a barátságot" , s jól lecseszte szegény lányt, hogy most mindent elrontott , meg blablabla " Így aztán szegény párát vissza utasították , szóval maradt a depijével a vállán .. Nekem persze ez egyáltalán nem tetszett ...
- Mi a f@sz , te hülye idióta , hogy tehetted ezt? -fakadtam ki mérgemben , a fikcionális fiúnak címezve trágár szavaimat. Egyszerűen nem akartam elhinni ! Hogy a bánatba lehet egy fiú ennyire ... SZAR ??? Teljesen bele tudtam képzelni magam szegény csaj helyzetébe , tisztára el is szomorodtam miatta .. Mérgesen lecsaptam azt a búbánat megette könyvet , majd leoltottam az éjjeli lámpámat , és újra lefeküdtem . Hiába akartam aludni, újra csak Camilora tudtam gondolni ... Ugyan hiába jöttek a jelek , hogy lehet tetszem neki , gondoltam , hogy mi van , ha tényleg csak beképzelem magamnak? Mi van , ha én is úgy járok , mint az a szerencsétlen lány a könyvemből ? Mert hogyha Camilo nem csillapodik hamarosan, és mégjobban fokozza ezt a puszi-hadjáratot, akkor kénytelen leszek viszonozni a gesztusait, és bevallani az érzéseimet .. Végülis , vajon hogy bírnám ki ép ésszel, ha Camilo minden nap ölelgetne s puszilgatna , meg minden ?! Ezelőtt sosem csinált ilyeneket ... Előbb utóbb biztosan megbolondulnék ... Aztán meg ha bevallanám neki az érzéseimet , és ő elutasítána, akkor az egész barátságunk el lenne b@szva .. Na mindegy , képtelen voltam többet gondolkodni ezen , mert akaratlanul is , de kivert az idegesség ..Inkább a fejemre húztam a paplant, meg a párnát , és próbáltam aludni .. Szerencsére még egy fél óra sem telt el , végre sikerült elaludnom .. De hiába akartam nyugodtan aludni az éjjel , borzalmas álmok gyötörtek. Szerintem túl sokat gondolkodtam , meg olvastam erről a szerelmi mizériáról , ugyanis ehhez hasonló álmom volt. Az álmomban Camiloval sétáltunk egy napraforgókkal borított mezőn , én meg azt tervezgettem , hogy beavatom őt arról , hogy szeretem .. Így is tettem , elmondtam neki minden , amit szerettem volna .. A dolog egészen jól haladt egy ideig , mert Camilo nem is szólt semmit , csak egy aranyos nézéssel meredt rám , és hirtelen , mintha mágnes húzott volna minket, közeledni kezdtünk egymáshoz .. Már majdnem elcsattant volna az első csók közöttünk , amikor hirtelen Camilo megsokszorozódott , és lett vagy 30 hasonmása , akik ott mindenfélét összekiabáltak nekem ..
- ______ , elrontottad ezt az egészet !
- Elb@sztad a baráságunkat , te süket liba !
- Sosem tetszettél , takarodj innen a francba !
- Nekem más tetszik , szóval nincs esélyed , bocsi ! - hangzottak a hasonmás Camilok , és kergetni kezdtek engem. Az ég is elsötétedett, az eső zuhogni kezdett , a felhők villámlottak, én meg a fülemet eltakarva , hogy ne halljak semmit, menekültem a Camilo- klónok elől ... Annyira szörnyű volt ez a rémálom , hogy amikor felébredtem , tisztára az izzadságomban úsztam .. Gyorsan körbepillantottam a szobában, hogy csekkoljam, nincs itt egy Camilo hasonmás sem , és hogy lelkileg megnyugodjak .. Miután megbizonyodtam , hogy az egész marhaságot csak álmodtam , lassan kifújtam a levegőt, és felkeltem az ágyamból .. Odasétáltam a falamhoz , ahol a posztereim és a képeim vannak kirakva , és a szememmel megkerestem Camilot . Amikor megtaláltam őt egy közös képünkön , egyszerre megnyugodtam és felidegesedtem.. Még csak reggel volt , és nekem már megint rajta járt az eszem ..
- ¡Dios mío, ____, tienes que terminar esto!
( Édes Istenem, ____, be kell fejezned ezt ! )- kiabáltam magamnak , mint egy bolond , majd hamar kirohantam a szobámból.. Egyszerűen nem tudtam ott maradni abban a szobában , a Camilos képeimmel a falamon, és az őrült gondolataimmal , így muszáj volt lemennem a konyhába beszélni valakivel.. Amint leértem a konyhába , megpillantottam anyát , apát , és a kisöcsémet , Diegot is .. Apa az újságot olvasta , miközben a kávéját szürcsölgette, anya a reggelit készítgette, és a kis Diego rajzolt valamit a konyhaasztalnál..
- Buenos días a todos ! ( Jó reggel mindenkinek ! ) Hogy vagytok ? - kérdeztem , miközben a szememet dörzsölgettem , és leültem az asztalhoz, apa mellé .
- Á, buenos días , mi vida ! ( Jó reggelt , életem ! ) - köszöntött anya , miközben a tányérokat pakolgatta ..
- Buenos días , ______ - mondta apa is , miközben lapozgatott az újságban .. - Hogy aludtál az éjjel ?
- Köszi a kérdést , papá , egész jól aludtam .. - hazudtam , miközben szürcsölgetni kezdtem a narancslevet, amit idő közben anyu adott nekem ..
- Tényleg ? Milyen furcsa , pedig úgy hallottam , mintha rémálmaid lettek volna az éjjel .. - állapította meg . Itt persze majdnem félrenyeltem a narancslevet .. Honnan a búbánatból veszi , hogy én tényleg rosszat álmodtam ? Apa belelátott az agyamba , vagy mi van ?
- Honnan veszed , hogy rosszat álmodtam ? Tökéletesen aludtam ! - kacaráztam idegesen miközben úgy tettem , hogy tényleg nagyon felfrissültem az éjszakai szunyókálás alatt , és mittomén milyen szép angyalkákkal , meg ilyenekkel álmodtam ..
- Beszéltél álmodban , _____ ! És hallottam is , hogy mit mondtál ! - jegyezte meg apu , és végigmért engem.
- És .. mit mondtam ? - érdeklődtem , miközben gombóc kézpődött a torkomba .. Hiába nyeltem legalább egy tucatszor , az a gombóc sehogy sem akart eltűnni a torkomból , így muszáj volt kortyolnom az üdítőmből .. Csakhogy pont rosszkor tettem ezt , mivel a következő pillanatban apa újra megszólalt ..
- Egyfolytában Camilo nevét emlegetted , vagy éppen azt hajtogattad, hogy "Neeeeeeeee!!" , "Segítség! " , "Ezt nem akarom! " .. Mi tesoro, ( Kincsem ) történt valami tegnap , amég Camiloval voltál , hogy ilyesmit álmodtál ? - aggodalmaskodott apa . Persze amint apu kiejtette a szájával Camilo nevét , meg azt , hogy miket is mondtam álmomban , egyből félrenyeltem a narancslevet , és intenzívem köhögni kezdtem .. Azt hittem megfulladok , annyira félrenyeltem azt az átkozott üdítőt . Kellett nekem annyit gondolkodni lefekvés előtt, meg beszélni álmomban .. Most biztosan mindenki azt hiszi , hogy tökre idióta vagyok , mert Camiloval álmodozok .. Ugyanis , még a drága családom nem tudja , hogy 4 éve szerelmes vagyok a legjobb barátomba , de már régebb óta sejtik , hogy ez lehet a helyzet. Hiszen az elmúlt hónapokban mást sem csináltak , csak egyfolytában arről faggattak , hogy tetszik-e nekem a fiú , meg ilyenek .. De én persze nem mondtam el nekik. És ne értsetek félre, szeretem a szüleimet , és ha tehetem , bármiről beszélek velük , de ez a Camilos téma valamiért nem megy .. Attól félek, hogyha mindannyian megtudnák az igazságot, akkor apu éjt nappallá téve ezzel szívatna , az öcsém folyamatosan leégetne Camilo előtt , és anyu meg osztogatná nekem a hülye szerelmi tanácsokat , mintha lenne bármi esélyem Camilonál.. És én ezt nem bírnám ki ! Csak egyetlen egy ember tudja , hogy szerelmes vagyok Camiloba , és nem ők azok .. Na mindegy , erre később majd visszatérünk..
Na szóval, muszáj volt valahogy elrendeznem a szitut , mert ez így túl gyanús lehetett .. Így aztán, miután a köhögésem , és a gondolataim is lecsillapodtak, ideges magyarázkodásba kezdtem..
- Én nem tudom , mi történhetett. Biztos valami nagy marhaságot álmodhattam.. De már nem is emlékszem semmire ... - magyaráztam a tarkómat vakargatva..
Ekkor jelent meg anya is .. Lerakta mindannyiunk elé a reggelinket, majd ő is helyet foglalt .. Mivel én minél előbb szabadulni szerettem volna innen , olyan gyorsan enni kezdtem a reggelimet , amilyen gyorsan csak tudtam. Gyakorlatilag fogalmam sem volt , hogy mit ettem , még azt se tudtam , hogy sós vagy édes-e. Csak lapátoltam magamba a kaját ,olyan sebességgel , hogy minél hamarabb elmenekülhessek ebből a bolondokházából .. Persze az én minden lében kanál édesanyám észrevette , hogy mennyire sietek a reggelivel, így egyből rám meredt..
- _____, biztosan jól vagy ? Ma reggel roppant furcsán viselkedsz .. Tényleg nem történt tegnap semmi ? - érdeklődött ő is.
- Ahhh mamá , ne már ! Ne kezd te is ! Mégis mi lett volna a tegnap? Camiloval bicikliztünk és papírsárkányt eregettünk ! Ennyi történt ! - prüszköltem unottan .
- Azt értem, mi vida , de akkor miért eszel ennyire gyorsan ? - vont kérdőre újra.
- Csak olvastam egy könyvet ,mielőtt jöttem volna reggelizni , és annyira érdekes volt , hogy minél hamarabb tudni szeretném , mi a folytatása ! Csak a szokásos ! - jegyeztem meg álmosollyal az ábrázatomon ..
- Túl sokat olvasol , te könyvmoly ! - gúnyolódott velem Diego .
- Hagyjad már ember , te a nyolc éves, kukkó fejedre egy árva könyvet se vettél a kezedbe , szóval jobb ha hallgatsz ! - vágtam vissza neki , miközben bekaptam az utolsó falatot a reggelimből. Miután befejeztem az étkezést, gyorsan elmostam a tányéromat , az evőeszközeimet , és a poharamat, majd indultam is volna a szobámba átöltözni , amikor kopogtatást hallottam .
- Ki a bánat keres minket reggel tízkor ? - motyogtam magamban , majd lassan elindultam ajtót nyitni . Aki az ajtó túl oldalán álldogált , nagyon türelmetlen lehetett , mert úgy dörömbölt rajta , hogy az majdnem leszakadt.
- Jövök már , ember ! - kiáltottam ki mogorván , majd amikor megragadtam a kilincset, és kinyitottam az ajtót , saját magamat találtam velem szemben.. Mivel túlságosan reggel volt még ehhez , nem jöttem rá egyből a huncutságra , szóval csak pár röpke másodperc elteltével ugrott be , hogy mi is folyik itt ..
- Ahj Camilo, nem tudtál volna úgy kopogni , hogy nem döntöd le az egész ajtót ? - kérdeztem fáradtan.. Remek ! Ezután a sok furcsa gondolat , rossz álom , és reggeli dráma után most pont arra volt kedvem , hogy Camiloval taktáljak..Vagyis .. Ne gondoljatok semmi rosszra , szeretem ha Cami itt van velem , meg minden , de a hullámok most úgy összecsaptak a fejem felett, hogy jobb lett volna egyedül maradnom..
- Bocsi , señorita ! Következőkör nem leszek ennyire durva .. - nevetgélt jókedvűen Camilo, miközben visszaváltozott önmagává. - Mellesleg , te még mindig pizsamában vagy ?
" A FRANCBA ! " gondoltam magamban . Nem elég , hogy az agyam még mindig tele volt azzal a sok , este átgondolt marhasággal , most Camilo meglátott pizsamáson.. Igazából , ez nem is lenne akkora baj , hiszen sokszor láttuk egymást pizsamában, amikor ottalvós bulikat rendeztünk, meg ilyenek , de ma reggel valahogy a rettenetnél is rosszabbul néztem ki : a szemem alatt sötét karikák tátongtak, a hajam kócos , laza kontyba volt összefogva, az arcom tele volt még csipákkal , és ráadásul egy túlméretezett pizsamában álldogáltam az ajtó előtt .
- Jodidamente bien ! ( K*rva jó ! ) Úgy nézek ki, mint egy rossz másnapos ! Remek ! - puffogtam , miközben csendben beinvitáltam Camilot a házba.
- Ugyan már , señorita , te mindig gyönyörű vagy ! - bókolt Camilo , miközben beletúrt abba a dús , göndör hajába. A fenébe már , megint kezdődik ! Miközben az alsó ajkamat harapdáltam, igyekeztem nem elvörösödni a megjegyzésen.. Miért mond már ilyeneket ? Most komolyan flörtölgetni próbál ??? Mi folyik itt ?? Muszáj volt normálisan viselkednem vele , mintha semmit se látnék bele a dologba .. Hisz az most egyáltalán nem hiányzott volna , ha Camilo is észreveszi, hogy baj van ..
- Köszi Cami .. Te is .. öhm .. jól nézel ki .. asszem.. És amúgy, ha megkérdezhetem , miért jöttél ? Mit szeretnél ?
- Nos , arra gondoltam , hogy ma este csinálhatnánk valamit együtt .. Azért gondoltam estére , mert ma Abuela ( Camilo nagymamája ) rávett minket , hogy dolgozzunk a faluban ! ..Tipikus Abuela ... - magyarázta..
- Jó ötlet ! És körül belül mikor mennék ? Kikkel ? És hova ? - érdeklődtem tovább.
- Nos , a faluban valami vásárt tartanak .. Lesz ott mindenféle : sok-sok kaja , zene, fények , foglalkozások , festészet ,mulatság, tánc , karaoke , és bódék tele marhaságokkal .. Úgy gondoltam, nyolc órakor mehetnénk, mert akkor már sötétedik be , és akkor minden ki van dekorálva gyertyákkal , és fénysorokkal .. Ja, és ha nem baj , Mirabel és Dolores is velünk tartanának.. - számolt be izgatottan Camilo.
- Úristen Camilo , ez nagyon jó ötlet ! Én mindenképpen megyek ! És Mirabel , meg Dolores is nyugodtan velünk tarthat ! - kiáltottam izgatottan. Őszintén , ez igazán jó esti programnak ígérkezett. Nem volt elég, hogy Camiloval lehetek együtt , és hülyéskedünk még egy sort , de még Dolores-szel és Mirabellel is együtt lóghatok. De mivel fogalmatok sincsen , hogy ki az a Mirabel , és Dolores , így , drága barátaim, mesélek kicsit róluk .. Dolores Camilo nővére, és hiába nagyobb Camilonál , meg nálam is 6 évvel, egészen jól kijövünk. Néha napján szoktunk dumálgatni , és mellesleg nagyon jófej , és kíváncsi lány .. Csak túlságosan nagy a szája .. Neki van a Madrigal családból az egyik legérdekesebb ereje : nagyon jó a hallása. Ez a csaj szinte mindent hall : hallja ,hogy ki éppen mit csinál a Casitában, vagy akár a faluban, hallja azt is , ha a ház másik végében tüsszentessz , vagy csak éppen megrándul a szemed.. Mindig is csodálkoztam rajta , hogyhogy nem bolondul meg szegény lány attól a sok mindentől, amit egy nap összehallgat. Kész furcsaság, hogy nem tudja még , hogy szerelmes vagyok az öccsébe . Mondjuk nem is szoktam olyan sűrűn beszélni senkivel a Camilos mizériáimról, csak egyetlen egy emberrel .. Mégpedig Mirabellel .. Mirabel mellesleg egy végtelenül jó lelkű lány , kedves, vicces , és még kicsit zizzent is... Ő Camilo egyik unokatestvére , velünk egykorú, és mellesleg az egyetlen Madrigal gyermek , aki nem kapott semmi erőt attól a mágikus gyertyától .. Régebb néha bántotta is ez a tény , de mostmár egyáltalán nem zavarja , hogy ugyanolyan normális lány , mint én . Igazából ő úgy különleges, ahogy van .. Camilo után ő az egyik legjobb barátom : sokat szoktunk szórakozni , beszélgetni, és mindig megosztjuk egymással a titkainkat . Csak ő tud arról a tényről, hogy szerelmes vagyok Camiloba , de annyira megbízható ez a lány , hogy senkinek sem árulja el a titkaimat .. Na akkor , röviden ennyi is lenne a lányokról , szóval térjünk vissza a valóságba..
- Akkor száz százalékos, hogy eljössz ? Szerintem kérdezd meg azért a szüleidet ! .. - javasolta Camilo.
- Rendben , megkérdezem ! Biztos ami biztos! - feleltem, majd a szüleim felé fordultam. - Papá , mamá, kimehetnék ma este szétnézni a vásárban Camiloval, Mirabellel és Dolores-szel ? Kérleeeeeeekkk !!!
- Persze ______, nyugodtan kimehetsz ! - állt fel anya a székből , majd Camilo felé fordult . - Camilo , mi querido hijo ,( drága fiam ) majdnem elfelejtettünk köszönteni téged ! Hogy vagy ? Hogy mennek Casitaban a dolgok ? - érdeklődött anya , és gyakorlatilag rávetette magát szegény fiúra. Camilo annyi ölelgetést kapott drága édesanyámtól, hogy még válaszolni sem tudott a feltett kérdésekre, és már tisztára látszott rajta, hogy fulladozik. Ekkor állt rá apám is ..
- Na de kérlek , mi amor ( szerelmem ) , szegény fiút mindjárt összenyomod ! - szólt rá anyára.
- Oh igen, bocsánat ! - kért elnézést anya , majd mélyen a fiú szemébe nézett . - Istenem, hogy megnőttél te is , Camilo ! Emlékszem, 12 éve még _______-vel gyerekeskedtetek ! Azóta hogy elrepült az idő !
- MAMÁ ! Hagyd abba kérlek , szegény Camilot zavarba hozod ! - szidtam meg anyát, mivel láttam , hogy Camilo tényleg kényelmetlenül érzi magát. Anya szerencsére lecsillapodott egy kicsit a ciki megjegyzésekkel , azonban most apa következett a sorban..
- Rég nem láttalak , mi hijo ( fiam ) ! Hogy vagy ?
- Köszönöm szépen a kérdéseket, nagyon jól vagyok ! - motyogta Camilo . - Önök hogy vannak ?
- Nagyon is jól, fiam, nagyon is jól ! Aztán ma este , ha megkérhetlek , vigyázz a mi kis _____nkre .Tudod , este sötét van és .. sok a rossz ember ! - kérte apa , miközben próbálta elviccelni a dolgot.
- PAPÁ , NE KEZD TE IS ! - toppantottam hisztérikusan , majd gondoltam egyet , és így szóltam .. - Na jó ... Tudjátok mit ? Én inkább felmegyek átöltözni ! Jó szórakozást nektek, addig is !
És ekkor elindultam a lépcsőn, otthagyva a legjobb barátom , és a bolondos családom . Miközben felfelé lépegettem a lépcsőn , visszanéztem pár röpke pillanatig. Szegény Camit még mindig körbevették a szüleim , és miközben kínosabbnál kínosabb kérdésekkel bombázták, ő rám nézett egy olyan " kérlek segíts " nézéssel . Én persze nem álltam meg, és meg sem fordultam , csak kuncogtam egyet , és bevonultam a szobámba. Hamar a szekrényem felé vettem az irányt , hogy keressek valami ruhát , és minél hamarabb felöltözhessek . Szerencsére hamar találtam valamit , így pikk-pakk fel is öltöztem .
Még csak a hajam volt hátra . Már kezdtem is volna fésülni azt a madárfészek-szerű , kócos hajamat , amikor valaki kopogtatott az ajtómon.
- Szabad ! - kiáltottam ki. A következő pillanatban Camilo futott be a szobába , és hanyat vetette magát az ágyamban .
- Pfuu ______, alig tudtam elszabadulni ! - lihegte fáradtan . - Ne érts félre , én nagyon bírom a szüleidet , de néha egy kicsit .. túlzásokba esnek .. Tényleg ennyire kedvelnek ?
- Halálosan ! - nevettem rá , miközben a hajamat fésülgettem. - Ha nem lenne családod , ők már a befogadtak volna téged .. Néha az az érzésem támadt, hogy téged jobban szeretnek, mint engem , vagy Diegot..
- Ha ha , nagyon vicces , ______ ! Amúgy nagy baj , ha egy kicsit elidőzök itt ? Tudod , nincs nagy kedvem most dolgozni Abuelaékkal .. Amég nem keresnek engem, nincs baj ! Ha egyáltalán keresnének...
- Maradj csak , amég szeretnél ! Érezd magad otthon! - mosolyogtam rá , majd a tükrömbe bámulva igazgattam a hajam . Már majdnem készen voltam. Gyorsan megragadtam egy random nyakláncot, amit hamar fel is tettem , majd még felhúztam a kedvenc karkötőimet, és tádámmm, készen is voltam. Gyorsan Camilo felé fordultam, aki még mindig az ágyamon feküdt. Már megkérdeztem volna , hogy " Hé Cami, hogy nézek ki ? " , amikor megtorpantam. Ugyanis Camilo ábrázatán a megszokott, vidám mosoly helyett , ismét a szomorúságot tükröző, gondterhelt arcot láttam. És ekkor úgy ütött fejbe a felismerés, mint egy rakás tégla : tegnap elfelejtettem megkérdezni Camitol , hogy végülis mi volt a baja .. A mocskos francba !!! Hogy felejthettem el ezt a fontos dolgot ? Kellett nekem tegnap álomba szenderülnöm a vállán, és utána csak a saját bajaimmal törődnöm ! Muszáj volt kiderítenem , hogy mi folyik itt...
- Camilo , jól vagy?

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Na hát akkor , itt lenne az áhított 3.rész . Remélem tetszett nektek , nagyon élveztem írni . Hihetetlen, hogy tegnap raktam ki az első 2 részt , és máris meglett rajta a 26 megtekintés !🙀 Nagyon hálás vagyok mindenkinek , akinek tetszik ! ❤ Azonban annak is örülnék, ha a kis csillagocskákat is nyomkodnátok 😀
Azt még megjegyezném , hogy igyekszem minél előbb újabb részekkel előrukkolni , azonban hétköznapokkor nem lesz annyira könnyű .. De attól még ez nem fog eltántorítani !
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -