~ Obsessed with him ~

♡Obsessed with him ♡ 4

4.rész

- Camilo , jól vagy? - kérdeztem aggódva, és egyből leültem a fiú mellé . Persze Cami amikor észrevette, hogy teljesen átlátok rajta , széles mosolyt erőltetett az arcára , és mókásan megszólalt ..
- Ha veled vagyok , mindig jól vagyok , señorita ! - jegyezte meg , és a kelleténél kicsit közelebb hajolt hozzám . Miközben zöld tekintetével mélyen a szemembe nézett , és alsó ajkát harapdálta , sikerült teljes mértékben zavarba hoznia engem . Már megint !! Hirtelen pillangók gyűltek a gyomromba , és biztosan úgy döntöttek, hogy egy nagy bulit csapnak ott , mert a következő pillanatban kezdett elkapni az enyhe hányinger . De jó értelemben ... Persze én igyekeztem állni az álmodozóan zöld tekintetét , és nem meggyengülni a nézésétől, de amikor Camilo megsimította a tegnapi fa- leesős-fiaskó által szerzett karcolásomat , és vele együtt az arcomat is , teljesen padlót fogtam.
- FEJEZD BE EZT MADRIGAL , ÉS NE TERELD EL A FIGYELMEMET ! - förmedtem rá .
- Miért , elterelem a figyelmedet ? Semmit sem csináltam ! - tárta szét a karját , huncut vigyorral az ábrázatán.
- Dehogyisnem csináltál , de most nem ez a lényeg ! - motyogtam a halántékomat masszírozva . - Hanem az , hogy tegnap mégsem kerítettünk időt arra , hogy megbeszéljük a problémádat. De most fogunk! Most az egyszer muszáj lesz elmondanod nekem , hogy mi bánt ! Hiszen megígérted !
- Na de kérlek , _____ , ne kezdjük ezt már megint ! - kérte Camilo, de én nem hallgattam rá. Nem akartam hallani semmiféle ellenvetést , csakis az igazat . Hiszen tegnap megígérte nekem , hogy elmondja . Így aztán , mielőtt a fiú újra beszédre nyitotta volna a száját , megragadtam a ruanajától fogva , még közelebb húztam magamhoz , és fenyegetőzni kezdtem..
- Na ide figyelj , Camilo Madrigal ! Ha pár másodpercen belül nem mondod el , hogy mi a bajod , akkor .. - kezdtem , de Cami félbeszakított.
- Akkor .. ? Akkor mit teszel? Megversz ? - kuncogott gúnyosan.
- Rosszabb..- forgattam a szemem, majd folytattam . - Lelki pofont fogok neked adni ! Ugyanis , ha most azonnal nem árulod el nekem, hogy mi a baj , akkor este mégsem fogok kijönni veletek ! Ennyi..
- Mi ?? Ezt nem teheted !! Ez .. ez .. ne márrr naaa ! - nyafogott Camilo , és miközben fájdalmasan a szívére tette a kezét , kiterült az ágyon.
- Jaj na , ne legyél már ennyire drámai ! Csak elmondod pár mondatban , hogy mi zavarja a kicsi lelkedet, és ennyi ! Utána pedig megoldjuk a problémát , beszélgetünk , és estére el is lesz felejtve az a szomorúság . Gyerünk Cami , minél hamarabb túl esel rajta , annál jobb lesz ! - bíztattam Camilot . Szegény fiú arca ismét gondterheltre váltott , és amikor felém fordult, az őszinte szomorúságot pillantottam meg zöld tekintetében. Mivel azt szerettem volna , hogy tudja, én mindig mellette állok , és hogy bármikor elmondhat nekem bármit , így megragadtam a kezét , és bíztatóan megszorítottam. Gyorsan felvettem vele a szemkontaktust is , mire Camilo arca kevesebb mint egy másodperc alatt teljesen megváltozott : visszatért rá a nyugalom . Megnyugodott.
- Rendben.. Elmondom .. De készülj fel , hogy ez egy kicsit furcsán fog hallatszódni az én számból .. - sóhajtott végül Cami , majd folytatta .. - Szóval .. Az tény , hogy szeretek segíteni a családomnak , meg a falunak, ha szükségük van rám , vagy az erőmre.. De.. azt vettem észre , hogy csak akkor kellek nekik , ha nem önmagam vagyok .. Mindig akkor van szükség rám , ha átváltozok valaki erősebbé , valaki kisebbé, valaki magasabbá ..De mostanában még ez sem fordul elő olyan gyakran ! Egyfolytában csak azt hallgatom , hogy "ó , de Luiza megoldja" , "nem kell segítenek , itt van Isabela, vagy Dolores , vagy mittomén kicsoda ".. Nem csak , hogy akkor kellek a falu lakóinak , vagy Abuelának , amikor nem önmagam vagyok , de mostanában már nem is kellek senkinek .. És így lassan kezdem haszontalannak érezni magam .. Végülis , kinek kell egy hülye alakváltó , amikor ott van a Madrigal család többi , fantasztikus tagja ? .. Senkinek ..
Miután Camilo befejezte a mondókáját , szomorkásan rám mosolygott , és idegesen várta a válaszom .. Engem persze teljesen lesokkolt Camilo elmondása .. Szinte el se tudtam képzelni , hogy ezek történtek , és hogy jelenleg ezen emészti magát szegény fiú .. Hiába szerettem volna meggyőzni róla , hogy a családnak nemcsak akkor kell a segítsége , amikor nem önmaga , sajnos ezt nem tehettem .. Mert valójában így volt .. Ha Camilo nem változik át valakivé, aki jobban bírja a kiosztott feladatot , akkor a többiek szinte rá sem néznek . Pedig nagyon rosszul teszik , hiszen Camilo annyira szívesen segít mindenkinek. Mindig amikor készülnek valami ünnepségre , vagy ilyesmi , Cami nagyon szívesen segítkezik , ahol csak tud. Onnan tudom , hogy rengetegszer láttam már őt : amikor házimunkákat végeztek , a falusiaknak segítkeztek , vagy amikor a Casitában ünnepélyeket rendeztek. Camilo mindig jelen volt , és ha még nem is volt annyira kedve segíteni, a tekintete csak úgy ragyogott , ha dicséretet kapott egy jól végzett munka után. Rengetegszer láttam azt a szikrát a szép szemében , ami akkor jelent meg ,amikor valakinek segítenie kellet. Ilyen volt például két éve is , amikor Cami kisöccsének, Antonionak volt az ajándékozása. A kis Antonio akkor kapta meg a szupererejét . Én is jelen voltam az egész ceremónián, sőt, még az előkészületeknél is . És akkor annyira büszke voltam Camilora : futott ide-oda , takarított , besegített, ahol csak tudott, folymatosan járta a konyhát, ( és nem csak enni ment oda) támogatta a családját , ( legfőképpen a kis Antoniot , hiszen ő izgulhatott akkor a legjobban ) egyszóval mindent csinált. És lám , mostanra már a többiek jól elboldogulnak nélküle is ... Nem kell átváltozni valaki erősebbé , mert Luiza megoldja , hisz ő úgy is erős. Nem kell segítenie főzni vagy takarítani, hisz Pepa vagy Julieta megoldja. Mindig csak a többiek csinálnak valamit .. De akkor mi lesz Camiloval ? Mi lesz ezzel a szegény sráccal , aki szívét-lelkét beleadja abba , amit csinál , és mégsem értékeli senki kellőképpen ? Miközben ezek a gondolatok futottak át az agyamon , hirtelen úgy vettem észre , hogy rettenetesen felmérgelődtem. Miért történik ez ? Miért ennyire igazságtalan az élet szegény Camival ? Ő csak azt szeretné, ha valakinek kellene a segítsége , és nem úgy , hogy nem önmaga .. Miközben ránéztem a szomorkodó Camilora , egy hatalmas vágy kapott el arra , hogy jól magamhoz szorítsam, hogy jól megöleljem, és hogy együtt cipeljük tovább ezt a terhet . Hiszen , ami őt elszomorítja , ami őt bántja ,az engem is . És bármi vicc nélkül, ez tényleg így volt : fájt , hogy ez a család ennyire .. ennyire szar , és kiszámíthatatlan. Hogy ennyire leszarják ezt a szegény srácot , aki csak segíteni akar , hogy csak akkor kell nekik a segítsége , ha átalakul, hogy mindig a jobb , a nagyobb, a szebb kell nekik , és hogy a tudtukon kívül is megbántották életem szerelmét. Ugyanis nem hiába ültünk most itt. Camilo nem hiába érezte magát haszontalannak. Én nem hiába akartam kinyírni az összes Madrigalt, aki csak bántotta őt. Nem hiába beszéltünk mi ketten erről. Miközben törökülésben ültem a bizonytalan Camilo mellett, úgy éreztem, hogy ezt nem nézhetem tétlenül. Valamit muszáj volt tennem ez ellen. És tettem is. Elég volt csupán ránéznem Camilonak arra a szomorkás , kiskutyára hasonlító pofikájára , máris jött az ösztön , hogy jól megöleljem . És így is tettem : olyan hirtelen ugrottam rá szegény fiúra, hogy az szinte szívbajt kapott. Amint olyan közel voltam hozzá , amennyire csak lehettem, olyan szorosan szorítottam magamhoz, ahogy csak tudtam. Abba a hosszú ölelésbe mindent kifejeztem : hogy mennyire sajnálom, hogy ez történik , hogy mennyire mellette állok , hogy bármi is lesz , mi ketten valahogy megoldjuk a problémát , és hogy ha kell , beszélek Madrigálékkal is , csak ne lássam Camit szomorúnak. Miután befejeztük az ölelkezést , mélyen a fiú szemébe néztem , és ezt mondtam..
- Camilo én .. én úgy sajnálom .. Miért nem mondtad el ezt nekem ? Ha tudom .. ha tudom akkor ...
- Ha tudtad volna , señorita , akkor mit csináltál volna ? Nincs mit tenni .. Ez van .. - szólt közbe Camilo , és megeresztett egy szomorkás mosolyt.
- Dehogynem van mit tenni ! Mindig lehet valamit tenni ! De ha előbb tudtam volna az egészet , akkor szóltam volna az egész famíliádnak, hogy fejezzék be , amit csinálnak, mert így bántanak téged. Ugyanis ez így egyáltalán nem igazságos, érted ? Nem igazságos, hogy téged , aki annyit segít , fut ide , fut oda, aggódik a családjáért , meg minden, csak egy hülye alakváltáshoz igényelnek. Pedig benned sokkal több van , mint ahogy azt bárki gondolná ! Te vagy Camilo Madrigal , a legmegbízhatóbb barát , a legjobb testvér , és legszerethetőbb gyerek szerte e világon. Mindig mások miatt aggódsz , és nem magadért , szereted biztonságban tudni a szeretteidet, segítesz ahol tudsz, mindenkit próbálsz felvidítani, és még sorolhatnám, hogy mit teszel az emberekért. És ennek ellenére téged mégsem értékelnek ! Mibe fogadjunk , hogy megint Abuela keze van az egészben ? Hogy ő mondja neked azokat , hogy " xy megoldja helyetted. " Azt hittem , hogy amikor 2 éve a Casita beomlott , az az asszony megváltozott de úgy tűnik, hogy nem igazán ! Miért kell neki is , meg az egész kibaszott családnak mindig a jobb, amikor te itt vagy nekik ? Miért? - háborogtam zaklatottan.
- Dios mío ( Istenem ) _______, lassíts le egy kicsit ! Ne vedd ennyire komolyan a helyzetet! - kacagott zavartan Camilo , majd hosszasan beletúrt a hajába ( amitől szokásomhoz híven majd meghaltam ). - Senki , és még Abuela sem mondta , hogy haszontalan vagyok .. Semmi ehhez hasonló nem történt .. Csak .. mégis annak érzem magam , mivel mostanában sosem hív senki, hogy segítsek .. És ha nem hívnak, akkor ezek szerint jól elboldogulnak .. nélkülem is .. De ha hívnának is , csak az erőm miatt kellenék .. Nem önmagam miatt...
- Pedig eléggé rosszul teszik, hogy ennyire .. ennyire érzéketlenek.. Igazán értekelhetnék, amit a családodért, és a barátaidért teszel , Cami..- sóhajtottam, miközben próbáltam kifésülni a szemembe lógó hajtincseket . - Értem is annyi mindent megtettél az elmúlt 12 évben , hogy az nem igaz: ha szomorú voltam , megvígasztaltál , a legnagyobb baromságokban is velem tartottál , és mindig ott voltál nekem.. Ahogy én is neked . Ott voltam mindig, és ott is leszek! Ezért is szertnélek kérni téged valamire ..
- Tőlem akármit kérhetsz, señorita ! Mint mindig , most is kapható vagyok bármire ! - jegyezte meg vigyorogva Camilo. Igazán hihetetlen volt, hogy az ilyen komoly beszélgetések közepette Cami ilyen hamar meg tudta változtatni a hangulatát. Először majd' elmerült a szomorúságban, annyira tehetetlennek, és haszontalannak érezte magát, azonban rá , pár percre már vigyor jelent meg az arcán, és újra señoritázgatni kezdett engem. Nem tudom miért, de ez a hangulatváltozás tetszett is, meg nem is . Kicsit furcsa volt ugyan , de most nem ez volt a lényeg...
- Camilo.. - fordítottam újra komolyra a szót. - Én csak azt szeretném kérni tőled , hogy következőkör ne hallgasd el előlem, ha valami bánt . Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. Inkább cipeljük ketten a terhet , hiszen úgy sokkal könnyebb.. De ha őszinte akarok lenni , a világ összes terhét elcipelném helyetted ..
Miután kiejtettem a számmal ezeket a mondatokat , Camilo hirtelen megtorpant. Ragyogó zöld tekintét rám emelte , amiben egyszerre az összezavarodottságot és a meghatottságot is megpillanthattam .. Hiába tűnt zavarodottnak a fiút , ő ennek elennére semmit sem mondott .. Egyszer csak arra lettem figyelmes , hogy Camilo szépen lassan elkezdett felém közeledni. Olyan volt az egész , mint egy lassított felvétel : Cami olyan lassan közeledett felém , hogy alig volt észrevehető a mozgása. Miközben az alsó ajkát harapdálta , és a haját birizgálta , azt hittem , hogy konkrétan meghalok. Őszintén, szinte fel sem fogtam , hogy ezzel a gesztussal mit is akar tőlem.. Miért közeledik? Zavarba akar hozni ? Meg akar ölelni ? Talán ... nem , az lehetetlen .. Azért nem hiszem , hogy meg akarna csókolni .. Az teljességgel lehetetlen lenne .. De hiába is gondolhattam ezt , amikor Camilo vészesen közeledett felém , és egyre fogyott közöttünk a távolság . A szívem úgy dobogott , hogy dübörgését még a fülemben is hallottam . A gyomrom újra megtelt pillangókkal , akik miatt az eddiginél is nagyobb szerelmi-hányingert kaptam. Nagyon nem akartam elvörösödni , de mivel most nem tudtam türtőztetni magam , hisz a helyzet eléggé.. hát ömm.. , zavaros volt , akaratlanul is kiszökött a pír az arcomra. De Camilo nem állt meg , továbbra is csak közeledett felém. Konkrétan annyira be voltam fosva, hogy nem is mertem elállni Cami elől . És igazából nem is akartam .. Úgy gondoltam , hogyha ez a srác most meg akar engem csókolni , vagy akármi ilyesmit csinálni , akkor tegye csak meg. Tegye meg , mert én már több mint négy éve várok rá , és a szeretetére is . Aztán , amikor már alig pár centiméter választott el minket egymástól , Camilo megállt , és a kezével az arcom felé nyúlt. Persze azt hittem, hogy össze fogom fosni magam.. A szívem a torkomban dobogott , és úgy vert , hogy már kezdtem megsüketülni . Őszintén, szívesen megnéztem volna a vérnyomásomat, de ugye ezt most nem tehettem ... Még időm se volt belegondolni abba , hogy Camilo mi a búbánatot fog csinálni , máris megkaptam a kérdésemre a választ. Ugyanis Cami ebben a pillanatban megragadta a szemembe lógó hajtincseket , és egyesével a fülem mögé tűrte őket. Ezek után kezével gyengéden megfogta az államat, így sikerült a fejemet közelebb húznia a saját arcához. Mindezt azért tette , hogy jól a szemembe nézhessen, miközben hozzám beszél...
- Figyelj , ______. Ne kérdezd , hogy mit , de.. Köszönök mindent ! Meg sem érdemlem , hogy te most itt legyél mellettem .. - mondta könnybe lábadt szemmel Camilo , és szorosan magához ölelt, úgy fél perc erejéig. Nekem persze vegyes érzéseim voltak ezekkel kapcsolatban. Ugyan kicsit csalódott voltam, hogy Camilo még sem kívánkozott megcsókolni , vagy ilyesmit tenni , azonban majd megvesztem , amikor a fiú a hajamat igazgatta, és azt mondta , hogy meg sem érdemli, hogy ott legyek vele. Ezután az érzelgős duma után akkorát kellett nyelnem , hogy szerintem még a lent reggeliző családom is hallotta .. Na de vissza a valóságba..
- Ugyan Cami, ne is mondj ilyet ! Tudod , hogy én mindig itt leszek neked ! - motyogtam gyakorlatilag összenyomódva a karjaiban. Azonban hiába fulladtam meg majdnem, Camilo édeskés fahéj illatát szagolgatni jobb volt, mint a menyországban járkálni. Miután a fiú nagynehezen elengedett karjaiból, még egy kicsit boncolgattuk magunk között az eredeti témát. Megmondtam Camilonak , hogy biztosan minden rendbe jön a végére, és hogy ne gondolja magát haszontalan , hülye alakváltónak , csak mert nem hívják munkára olyan gyakran. Persze elég sok időbe telt, amég elhitte , hogy ő a legjobb ember , akit csak a családja és barátai kívánhatnak maguknak , de amikor ez megtörtént , nagyon megörültem. Persze hiába nyugodott le Camilo a témával , amikor én sorra háborodtam fel azon , hogy mit is tett ez a család vele. Csupán csak rá kellett gondolnom, hogy nagyjából éreztették ezzel a szegény sráccal, hogy mindenki elboldogul nélküle, és már egyből fel is ment a cukorkám. Persze Camilotól elég sok időt vett el az , hogy megnyugtasson , és meggyőzzön arról, hogy majd megoldja a problémát családon belül, és hogy jól lesz minden. Miután mindkettőnk lelke teljesen megnyugodott , kellemes beszélgetést kezdtünk folytatni arról, hogy mit is csinálunk az esti kimozdulásunk során. Annyira belemerültünk az egész témába , hogy nagyjából minden mozzanatunkat elterveztük.Legalább egy óra beszélgetés elteltével azonban a fiú felpattant az ágyamról , és az szoba ajtajához sétált .
- Mit csinálsz ? - kérdeztem kiterülve az ágyon.
- Hát , arra gondoltam , hogy én mostmár mennék is .. Nem tartalak fel tovább.. Az is lehet , hogy a családom keres már , hogy menjünk melózni .. Mondjuk, erre elég kevés az esély, de nem baj , attól még egy próbát megér ! - motyogta halkan Camilo.
- Rendben , ha menni szeretnél , menjél csak ! Kikísérlek ! - ajánlottam fel , majd ezzel a mondattal mind a ketten lementünk a földszintre. Miközben elbúcsúztunk egymástól , Cami lelkére kellett kötnöm pár dolgot, hogy jól jegyezze meg.
- Figyelj Camilo, ha bármi bánt , akkor csak szólj , és én már ott is termek, hogy meghallgassalak. És ha rosszul érzed magad továbbra is emiatt a téma miatt, akkor szerintem beszéld meg valakivel a családból ! Hátha minden egy csapásra megoldódik !- jegyeztem meg az ajtófélfának támaszkodva.
- Rendben , señorita , ezt majd észben tartom! És nyugi , valahogy megoldom majd ! - mosolyogott a fiú, őszinte mosollyal az arcán.- Akkor majd este nyolckor talizzunk itt, a házatok előtt, rendben ?
- Rendben ! Este tali ! - köszöntem el , majd a következő pillanatban Camilo már kint is volt az ajtón. Sokkal vidámabbnak tűnt most , hogy mi ketten megbeszéltünk mindent , így aztán addig figyeltem az ajtóból , amég el nem tűnt a szemem elől. Amikor Cami már annyira távol volt, hogy nem is láttam többet, visszamentem a szobámba , és átgondoltam az eddig történteket .. Amikor csak rá gondoltam arra, hogy milyen volt, amikor Camilo közeledett felém , kifésülte a hajamat a szememből , és többször is megölelt , olyan boldog lettem , hogy sikítani tudtam volna. Most már nem igazán érdekelt az, hogy Cami szerelmes-e belém , vagy nem , mert csak arra jutottam, hogy a sok túlgondolás helyett inkább kiélvezem a helyzetemet. Ha Camilo ennyire közeledni akar felém , hát akkor nyugodtan tegye csak. Aztán lesz ami lesz.. És lám , most , ahogyan újra Camilon járt az eszem, hirtelen elkezdtem hiányolni.. Pár perccel ezelőtt még itt ült velem ezen az ágyon , és miközben elmerültem gyönyörű , zöld tekintetében, meg élveztem a társaságát, mi ketten azt tervezgettük, hogy mit csinálunk majd az este .. Szinte azonnal megbántam , hogy annyira könnyen hazaengedtem a fiút.. Mit fogok én csinálni nélküle ,egész álló nap ? Hiszen mi ketten szinte minden nap együtt lógunk. Ritkán kell ennyit várjak arra , hogy viszont láthassam.. Miközben az ágyamba fetrengtem , és agyalgattam , rájöttem, hogy ma egy egészen hosszú , szinte teljesen Camilo mentes napnak nézek elébe .. De mivel nem volt mit tennem , muszáj volt nekifogjak valaminek , hogy elüssem az időt. Elvégre nem ücsöröghetek egész nap az ágyamban, Camilról álmodozva , és szintén róla naplót írogatva .. Vagy talán mégis ?

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Na hát így , vasárnap este fejébe mégis sikerült egy részt beiktatnom. Remélem tetszett nektek ! Mivel sajnos jönnek hétköznapok , a sulival , meg az ilyenekkel együtt, ezért nem lesz annyira gyakran rész , de igyekszem minél többet írni , és minél előbb hozni az 5.részt.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -