~ Obsessed with him ~

♡Obsessed with him♡ 5

5.rész

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Szóval , végre visszatértem , és nem is akárhogyan , hanem két résszel !😲 Eleinte az 5. és a 6. rész egyben voltak , de mivel túl hosszú lett volna így az 5.rész, ezért kettőre osztottam őket ! Elég sok idő ment rá, de nagyon élveztem írni, szóval remélem tetszik majd ! 🤗
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Szinte egyik napom sem telt el ennyire lassan és unalmasan , mint ahogyan a mai nap. Amikor Camilo hazaindult , még csak délelőtt 12 óra volt , tehát 8 óra , vagyis szinte az egész nap előttem állt. Gondoltam is magamban , hogy " de jó, most aztán halálra unom magam egész nap " , mivel senkivel sem szerveztem le másik programot , az esti találkozóig . Így aztán tiszta unaloműzésből újra a kezembe vettem a tegnap esti szerelmi bánatos könyvet , és olvasni kezdtem. Még magamnak sem akartam bevallani , de őszintén érdekelt , hogy mi lesz a vége a könyvnek. Ugyanis tényleg nem volt egy unalmas olvasmány : volt ott sok dráma , sírás-rívás , új szerelem , romantika , satöbbi satöbbi..
A könyv végkifejleménye az lett, hogy a főszereplő lány összejött egy másik fiúval , és boldogan éltek , amég meg nem haltak . Vagyis éltek volna , ha a lány előző szerelme , azaz a régi legjobb barátja , nem kezdett volna érzéseket táplálni a főszereplő iránt. Aztán a fiú jött azzal a süket dumájával , hogy ráébredt , hogy a csajt szereti , és hogy nagyon megbánta , hogy korábban olyan csúnyán beszélt vele. Persze a főszereplő lány okos volt, és hagyta epekedni a srácot , mert igazán nagyon megérdemelte. Szóval igen, ez lett a történetnek a vége. Először magam sem hittem el , hogy így történt, de valahol így volt igazságos. Miután leraktam a könyvet , szimpla megszokásból megnéztem az időt. Délután fél három volt , ami azt jelentette , hogy még van öt és fél órám este nyolcig. Fájdalmas nyögdécselések között feküdtem az ágyamon, azon gondolkodva , hogy most mit tegyek. Mivel nem nagyon volt más választásom , lementem az emeletről a nappaliba, hogy megnézzem , ki mit csinál a családból. Persze semmi érdekes nem történt, hisz mindenki elvolt a saját kis világában. Anya és apa éppen valami marhaságon vitatkoztak , amiből mint szokás szerint , most is inkább kimaradtam . Velük ellentétben a kisöcsém, Diego szimplán csak megőrizte a nyugalmát, és inkább a játékaival bajlódott a szőnyegen. Persze senki nem vette észre , hogy itt ácsorgok , és csodára várok, annyira elvoltak magukkal. Így aztán morgolódva vágtattam vissza a szobámba. Azt reméltem, hogy ha lemegyek anyáékhoz , és ott álldogálok egy kicsit, akkor adnak valami házimunkát , vagy feladatot, amit el kéne végezzek. Vagy legalább lekötik a figyelmem . És most , szokásomtól eltérve legalább örültem volna egy rám bízott feladatnak , mert lett volna amit csináljak, hogy az időt töltsem. De mivel nem kaptam semmi munkát, amit időtöltésnek használtam volna , újra a tehetetlenség lebegett a szemeim előtt . A szobámba érve szétnéztem, hátha kapok valamit , amivel eltöltöm az időt. Könyvet olvasni most nem volt kedvem ezután a sok szerelemi bánatos , nyálas történet után , ezért nekiálltam rendet rakni a szobámban, mivel a dolgaim eléggé rumlisak voltak . Miután rendbe raktam az íróasztalomat , a könyvespolcommal, és a szerkrényemmel együtt , nekiálltam port törölni , ágyat megvetni , és felporszívózni. Annyira el szerettem volna tölteni az időt, hogy az egész takarító-hadműveletet a lehető leglassabban végeztem . Amikor a könyveimet pakolgattam , legalább fél órát tölthettem el azzal , hogy kiválasszam , szín , abc sorrend , téma , vagy írók szerint rakjam sorba az olvasmányokat. Végül a könyvborítók színei szerint rendeztem el a könyveimet, így sokkal színesebbnek tűnt az egész könyvespolcom, de még a szobám is. Aztán legalább negyed órába telt , hogy kiválogassam a szekrényemből a régi , kínőtt ruháimat , amiket dobozokba helyeztem , és betoltam az ágyam alá. Úgy gondoltam , hogy majd egyszer elajándékozom valakinek , akinek szüksége van rá. Mire mindenhol rendet tettem úgy nagyjából , már lassan elérkezett az este . Azonban még mindig csak fél hat volt az óra , így muszáj volt még csinálnom valamit. Szerencsére mire bárminek is nekifogtam volna , anya lehívott a konyhába enni , mivel a sok takarítás miatt elfelejtettem ebédelni. Farkas éhesen rohantam le a konyhába, ahol a többiek türelmesen vártak rám. Amikor megjelentem az asztalnál, senki nem szólt semmit , csak folytatták , aminek nekikezdtek : ettek. Én is amint tudtam , evőeszköz után nyúltam , és már enni is kezdtem anyu finom fősztjét. A reggeli gyorsan-evős-hadműveletemhez képest most egészen lassan ettem , hogy kiélvezhessem az ízét a finom ételnek. A lajhár tempómnak igazából két oka volt :