~ Obsessed with him ~

♡Obsessed with him ♡ 7

7.rész

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Sziasztok ! Végre sikerült befejeznem ezt a részt is 😃, annyira örülök, hogy sikerült ! Sajnálom , hogy ilyen sokáig tartott írnom, csak az elején nem volt sok ihletem, és időm se.. Lehet kicsit hosszú lett ,de sebaj , remélem majd tetszeni fog ! 🤗❤
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Tegnap Camiloval legalább este tizenegyig ültünk ott a játszótéren , és hihetetlenül jól éreztük magunkat. Amikor hintáztunk, és beszélgettünk a holdfényben, olyan érzés volt az egész , mintha csak mi ketten lennénk a világon , senki más nem létezne , és nem is zavarna minket. Ahogyan a csillagokat bámulva nosztalgiáztunk egy-egy elmúlt eseményről , a lelkem olyan nyugodt volt, mint még soha.
Sajnos a békémet hamar megzavarta az, hogy eszembe jutott, hogy nagyon eltelt az idő, és haza kéne mennem. Amikor szóvá tettem , hogy mostmár indulnom kéne , Cami gyorsan leugrott a hintáról , és felajánlotta , hogy hazakísér. Persze egyből elfogadtam az ajánlatot, mert egyedül hazaballagni egy ilyen hosszú nap után, ráadásul a sötétben, nem lett volna annyira jó ötlet, és amúgyis , Camilo mellett nem unatkoztam addig sem.
A hazafele útból szinte semmire sem emlékszem már, mert annyira elvoltam fáradva akkor, hogy azt sem tudtam , hol áll a fejem. Aztán amikor hazaértünk , elbúcsúztunk egymástól.
- Nagyon jól éreztem magam veled , _______. Mint mindig . Holnap talizunk ! - köszönt el Camilo.
- Ezt majd meg kell ismételjük , Madrigal. Én is nagyon jól éreztem magam . Jó éjszakát , holnap tali ! - mondtam ásítozva. Azonban hiába köszöntünk el egymástól, amikor egyikünk sem ment sehova. Én nem mentem be a házba. Camilo nem indult el Casita felé. Csak ott álltunk a ház előtt, és bámultunk egymásra, mint borjú az újkapura. Olyan volt az egész, mintha Camilo arra várna , hogy tegyek valamit. És ez elég furcsán hatott. Mármint, mit vár el tőlem, mit csináljak ? Teljesen tanácstalanul álltam a házunk ajtaja előtt ,miközben Camilo zöld tekintetében merültem el. Ahogy ott álldogált előttem , a holdfényben megcsillanó szemekkel , mosolygó ábrázattal , és szélfújta, göndör tincsekkel, egy erős érzés fogott el , hogy magamhoz szorítsam , és megcsókoljam, de úgy, hogy még a lélegzetünk is elálljon . Azonban bármennyire is szerettem volna ezt tenni, nem tehettem .. Mit gondolt volna rólam a legjobb barátom , hogyha egy ilyen jól sikerült este után egyszer csak ráugrok és lesmárolom ? Tuti biztosan nem nézte volna jó szemmel, és egyből megutált volna. Így aztán lassan kifújtam a levegőt, és hogy ne hagyjam semmi nélkül a srácot, gyors puszit nyomtam az arcára. Persze Camilo meg is lepődött rendesen, ezért aztán megajándékozott egy " ez mi volt " tekintettel. Válaszképp csak ránevettem , majd utoljára háraintegettem , és elindultam az ajtó felé. Csak akkor mertem bemenni az ajtón, amikor Camilo eltűnt a sötétségben.. Miután ez megtörtént, úgy futottam be a házba , mintha kergetnének. " Huh , ez aztán húzós volt ! " gondoltam magamban. Gyorsan szóltam a szüleimnek , akik még fent voltak , hogy hazaértem , utána pedig olyan sebességgel robogtam fel az emeletre, hogy a lábam nem érte a lépcsőket. A szobámba érve bezártam az ajtót , és úgy ahogy voltam, ledőltem az ágyamba. Hiába voltam halálosan fáradt, ezután a szuper nap után, az agyam nem hagyott nyugodni. Mint ahogy általában, most is Camilon járt a fejem. Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből, amik ma történtek velem.. Ahogyan a lassú zenére táncoltunk egymás tekintetében elmerülve , paprikához hasonló arccal , csak úgy izzott köztünk a levegő.. Lehet , hogy kicsit belebolondultam ebbe az egészbe, mivel hirtelen elkezdtem gondolkozni azon , hogy mi lett volna, ha mégis megcsókolom Camilot tánc közben. Hagyta volna ? Viszonozta volna ? Esetleg ellökött volna magától ? Ezt már nem tudhattam .. Sőt ! Sohasem tudhatom majd meg.. És ez igazából nagyon elszomorított ..
Mert hiába szeretem Camilot teljes szívemből, ha tudom,hogy igazából ebből a szerelemből semmi nem lesz. Soha. Hiába jöttek a jelek , hogy lehet ő is úgy érez irántam, mint én iránta, amikor egyikünk sem volt hajlandó tenni valamit a másikért. Ha én lépnék először, és kiderülne, hogy Cami mégsem szeret engem , az egész barátságot tönkre tenném, egyetlen egy mondattal . Azonban ha mégis csendben ülnék, és várnám a csodát , akkor se történne semmi . Nem haladnánk se előre, se hátra .. És ez nagyon nincs rendben .. Mivel több mint négy év alatt sokszor fordult ez meg a fejemben , most sem maradhattam anélkül a gondolat nélkül, hogy ezt már nem bírom... Hiába mondják az emberek, hogy " Próbálj ki mindent, hiszen egyszer élünk ! " , amikor hiába élünk egyszer, és cseszünk el valamit , ha sosem lehet majd rendbe hozni azt. Egyszer élünk , igen , de a 12 éves barátságunk tönkretevéséért nem érné meg, hogy szerelmet valljak. Így aztán nagyokat sóhajtva fordultam a fal felé , és a fejemre húztam a takarómat. Nem akartam többet agyalni ezen , mert minél többet gondoltam arra, hogy már 4 éve reménytelen szerelemben élek , és várom a semmit , annál jobban lett sírhatnékom. Szerencsére pár percre rá , hogy lehunytam a szemem , mély álomba szenderültem... Azonban nagy sajnálatomra megint Camiloval álmodtam.. És nem jót ..Az egész olyasmi volt, mint a tegnapi rémálmom , de mégis mintha más lett volna. Ugyancsak egy napraforgókkal borított mezőn sétálgattunk, azonban amikor beavattam Camilot arról, hogy mennyire szeretem , ahelyett hogy egy rakás klón félbeszakította volna az első csókunkat ,egy lány jelent meg Camilo mellett. És nem hiszitek el , de Angela volt az.
- Szeretlek , _______, de csak úgy , mint a legjobb barátomat. Kérlek bocsáss meg , hogy megbántalak , de Angelát jobban bírom! - jelentette ki Cami szimplán, és ekkor átkarolta Angela derekát ,magához szorította, majd hosszasan megcsókolta. Persze alig akartam hinni , amikor mindez lepergett a szemem előtt nagyjából pár másodperc alatt. Miközben folyamatosan folytak le az arcomon a könnyek, a föld repedezni kezdett alattam. Mire feleszméltem ebből az őrületből, azt láttam, hogy a világ elsötétedett előttem , én meg zuhanni kezdek.
És zuhantam ... és zuhantam.... ÉS ZUHANTAM .. Fogalmam sincs , hogy mi történhetett tovább, ugyanis amikor megtudtam volna , hogy hova zuhanok , az álom véget ért , én meg felébredtem. Először szinte fel sem fogtam, hogy ez egy rossz álom volt, ezért hosszú percekig ki sem nyitottam a szemem, hogy alaposan megnyugtathassam magam. Aztán, amikor meguntam a magamban agyalgatást , és a rémálmommal kapcsolatos önvívódást, lassan kinyitottam a szemem. Azonban a megszokott plafonhoz képest egészen mást láttam magam előtt, amikor kinyitottam a szemem. Ugyanis az első dolog amit megláttam ma reggel , az egy felém magasodó , az arcomtól nagyjából pár centiméternyire távol álló , göndör hajú , sárga ruanás srác volt. Persze fogalmam sem volt , hogy mi folyik itt , mivel túl reggel volt még ehhez. Azonban amikor felfogtam , hogy ki is van a szobámban, olyan hirtelen emelkedtem fel , hogy összekoccant a fejünk.
- Camilo ember , mi a fasz ? Hogy kerülsz te ide ? - kérdeztem a sajgó homlokomat masszírozva.
- Szimplán csak unatkoztam , és mivel már délelött elmúlt , úgy gondoltam benézek hozzátok. A szüleid engedtek be, azt mondták hogy még a szobádban vagy , és lehet alszol . Azonban amikor láttam, hogy még tényleg szundikálsz , úgy gondoltam , megvárom, hogy felkelj. - magyarázta Cami.
- Aha , értem , de azért nem tudtál volna várakozni mondjuk nem felém magasodva, és a szívbajt hozva rám, hanem inkább az íróasztalomnál, vagy máshol ülve ? - nevettem el magam. - És amúgy hogyhogy elmúlt délelőtt ? Ilyen sokat aludtam ?
- Hát na , én sem értem , hogy bírtál ennyit aludni , de amúgy igen , már elmúlt 12 óra. - jegyezte meg .
- Hát na , mégiscsak hosszú volt a tegnap este.. - ásítoztam. -Mára van valami program ?
- Nem tudom, kéne valamit csináljunk , hisz nem ülhetünk egész nap tétlenül.. Arra gondoltam, hogy ma átjöhetnél hozzánk, és akkor kitalálunk valamit ..- ajánlotta fel Camilo.- .. Habár lehet ma Abueláék elkezdenek készülődni az évfordulóra, mivel holnap lesz a buli , meg minden ,de attól még ez nem állít meg minket..
- Na várj .. Akkor ma elkezdtek készülődni a bulira ? - kérdeztem kifésülve a hajamat a szememből.- Mert ha igen , akkor én nem szeretnék zavarni titeket...
- Ugyan már , señorita , te sosem zavarsz minket - biztosított Camilo - Téged otthon mindenki szinte már családtagnak tekint... - mondta mosolyogva a fiú.
- Jó , de akkor is ..
- Nincs mese , ______, ma átjössz hozzánk , és kész ! - jelentette ki határozottan a fiú. -Kajálunk valami jót , hülyéskedünk, dumálgatunk , előszedünk társasjátékokat , aztán a többit majd meglátjuk..
- Hát jó, ha te mondod .. - egyeztem bele. - Jó móka lesz ! Nem fogunk unatkozni, az biztos..
- Jó biza . Levegőt venni sem lesz időnk . Na de ,mielőtt elindulnánk, azt ajánlom, hogy öltözz fel, és egyél valamit. Utána mehetünk !
- Okés, akkor megyek is öltözni. Te megvársz, vagy ... ?
- Megvárlak ..- bólintott Cami.
- Jó akkor , gyors leszek ! - biztosítottam , majd leugrottam az ágyamból, és a szekrényem felé vettem az irányt. Gyorsan összeszedtem magamnak random ruhákat , és kiegészítőket, majd miután megvoltam , öltöztem is volna át , csakhogy volt a szobában egy kis zavaró tényező. Másnéven Camilo Madrigal. Ugyanis hiába kapkodtam össze a cuccaimat, és álltam volna neki készülődni, amikor Cami az ágyamon ücsörgött, és nézett ki a fejéből. Mivel biztos voltam benne , hogy nem akarja látni, ahogyan átöltözök, ezért finoman megszólítottam..
- Öhm .. Camilo ...- kezdtem.
- Igen ?
- Én most átöltöznék , ha nem bánod... Szóval akkor , lennél szíves ... ?
Cami először csak pislogott, mert nem fogta fel , hogy mit is akarok tőle , de amikor meglátta , hogy ruhákat tartok a kezemben , egyből észbe kapott.
- Ja , persze , kimegyek ! - mondta , majd megrázta a fejét .- Te csak öltözz nyugodtan, tudok várni , ha kell..
És ezzel a mondattal ki is ment az ajtón. Nem tudtam visszatartani magam, nevetnem kellett miután lezajlott ez a jelenet. Fogalmam sincs, de valamiért olyan vicces volt, ahogy Cami elgondolkodott , és nekem kellett kizökkentenem a gondolatmenetéből.Mivel nem akartam megváratni Camilot , olyan gyorsan készültem el , ahogyan csak tudtam . Miután felöltöztem ,együtt lerobogtunk a konyhába, ahol összekapdostam magamnak valami ennivalót, amit aztán olyan gyorsan faltam be , ahogyan csak tudtam. Miután végeztem , tömören elmondtam a szüleimnek, hogy mit csinálok ma , és hogy nem leszek itthon . Miután ők rábólintottak az ötletre, és beleegyeztek , Camival már ott sem voltunk, hanem egyből elindultunk Casita felé. Gyalog voltunk, mivel Cami lusta volt biciklit vagy valami mást hozni amikor úton volt felénk, de őszintén szólva, ez nem is volt akkora baj. Sokkal jobban élveztem a meleg napsütésben és a mindig vidám , környezetből beszűrődő hangokat hallgatva sétálgatni a falun át , mint alig egy perc alatt átsuhanni az utcákon , esetleg biciklivel. Az út Casita felé egyáltalán nem volt hosszú, mindössze csak öt percbe telt odaérni,azonban Camiloval annyit beszéltünk a mai , meg a holnapi terveinkről, hogy az egész úgy tűnt, mintha egy örökkévalóságig tartana. Aztán, amikor odaértünk, Cami nyitott be először a kapun. Lassan mertem csak belépni a termetes házba , mert fogalmam sem volt, hogy mi várható odabent. Hiszen az egész Casita , de még maga a Madrigal család is egy kész meglepetés. Amint Camiloval együtt beléptünk a házba , azt tapasztaltuk , hogy az egész család ott van az udvaron. Abuela éppen valami beszédet tarthatott , amikor megérkeztünk , mert amint meglátta , hogy itt vagyunk , egyből befejezte a szónoklást.
- Ááá , Camilo , végre , hogy itt vagy ! Téged kerestünk mindenfelé ! Gyere csak , ma sok dolgunk lesz ! - kezdte Abuela , de amint észrevette , hogy én is itt vagyok, megállt a beszédben.
- Buenos días, señora ( asszonyom ) ! Üdv mindenkinek ! - köszöntem picit félénken , majd vártam , hogy mi fog történni. Amint a többi Madrigal is észrevette , hogy itt vagyok , gyakorlatilag kitört a láz. Mirabel és Dolores egyből odafutottak hozzám megölelgetni , Luiza , Isabela és Antonio hevesen integettek, Camilo édesanyja, azaz Pepa odament hozzám , hogy szívélyesen köszöntsön, és a többiek kedves mosollyal ajándékoztak meg. Hiába nem laktam itt , olyan érzés volt , mintha Casita lenne a második otthonom. Az évek során annyiszor fordultam meg itt, hogy lassan az egész család kezdett engem megkedvelni . Aminek persze nagyon örültem. Mindig amikor idejöttem , és láttam a mosolygós arcokat , úgy éreztem, mintha a családomhoz jöttem volna. Amikor Pepa odajött hozzám , gyakorlatilag össze-vissza puszilgatott , és olyan szorosan megölelt , hogy majdnem megfulladtam.
- Dios mío , drága _______, annyira örülök, hogy itt vagy ! Mi szél hozott hozzánk ? - kérdezte kedveskedve. Konkrétan imádtam , amikor Pepa ilyen kedves volt velem . Néha anyám helyett anyám volt, és sokszor fordult elő ,hogy törődött velem, aggódott értem , hiába vagyok csak a fia legjobb barátja .
- Köszönöm, hogy itt lehetek, señora Pepa . Camilo meginvitált ide , hogy csináljunk valamit közösen, ezért vagyunk itt.- közöltem mosolyogva.
- Hát akkor, nagy sajnálattal kell közölnöm, hogy Camilonak muszáj lesz segítenie nekünk, mert holnap lesz a két éves évfordulónk. - szólt közbe Abuela. - Így szerintem ma nem lesz sok időtök együtt lenni ..
- Ugyan már Abuela , holnap este tartjuk a megemlékezést, nem most ! Nem dekorálhatunk egy nappal már előtte ! Túl korán van még ehhez ! - akadt ki Camilo.
- Drága Camilo, azt hiszed most dekorálni fogunk ? - vonta fel a szemöldökét Abuela.
-Ki kell takarítsuk az egész házat , utána kiosztani a meghívókat az eseményre , és a többi.. Ma is rengeteg dolgunk van, akárcsak holnap .
- Oh mierda ! ( A szarba ) - durcáskodott Camilo.- Abuela, mi ______-vel mára programot szerveztünk magunknak ! Most szegény mit fog csinálni , amég én nagyjából egész nap elleszek ?
Miközben Camilo és Abuela azon vitatkoztak, hogy Camilonak segítenie kell a házimunkában , meg hogy ugyebár én is itt vagyok , szóval akkor mi lesz velem , egy nagyszerű ötletem támadt.
- Kitaláltam ! - ugrottam fel vidáman. - Én is segítek a munkában ! Akkor hamarabb készen leszünk, és közben együtt lóghatunk Camival !
- Ugyan már , señorita , nem várhatjuk el , hogy a mi házunkban takaríts ! Ez nem lenne fer ! - ellenkezett Cami.
- Ez így van ! - helyeselt Abuela is. - Hidd el , drága _______, értékeljük , hogy ilyen talpraesett , segítőkész lány vagy , de a Casitánkat rendbe hozni a mi dolgunk . Nem szeretnénk, hogy fáradozz miattunk .
- Ugyan már , nem fáradtság ez ! - legyintettem. - Amúgy is, hosszú évekig Casita volt a második otthonom , maguk pedig a családom. Szeretnék segíteni ! Tényleg...
Miután befejeztem a szentbeszédemet, rajtam kívül mindenki Abuelára meredt , egy amolyan " engedd meg " nézéssel. Legalább három percig tarthatott ez a szemkontaktus, az egész família között, mire Abuela lassan rábólintott az ötletre.
- Na , rendben .. Ha annyira szeretnél , akkor segíthetsz . De remélem tudod , hogy senki nem tart itt téged .. Ha menni akarsz, akkor nyugodtan elmehetsz ...
Miután ezt kimodta , nagyjából az egész Madrigal família egy személyként ujjongani kezdett. Miközben én és Camilo lassan a többiek felé sétáltunk , olyan mondatokat hallottam mindenfelől , hogy " ez a lány egy angyal " , meg hogy " de jó hogy itt van ." Persze eléggé furcsáltam, hogy Madrigalék ennyire istenítenek, csak mert segítek a házimunkában , de hogy őszinte legyek , azért eléggé jól esett a hozzáállásuk. Szóval akkor , mi is beszálltunk a családi megbeszélésbe, ahol nagyjából annyit közöltek, hogy kinek mi lesz a dolga a nap folyamán. Először mindenkinek ki kellett takarítania a szobáját , és annak környékét , utána többen is részt kellett vegyenek a mosogatásban , mosásban, ablakpucolásban , stb . Ezen kívül még a meghívókat is meg kellett írni, és a nap végére elpostázni a falu összes lakosának. Mivel nekem senki nem mondott konkrét tennivalót, ezért úgy döntöttem, hogy egyenlőre becsapódok Camilo mellé , és majd segítek, ahol csak tudok. Így aztán mi ketten elindultunk a fiú szobája felé. Út közben összetalálkoztam Mirabellel , aki csak annyit mondott nekem , hogy majd később meg kell beszéljük a Camilos témát ( amit tegnap a vásárban járkálás alatt abbahagytunk ) , utána pedig ő is ment a dolgára. Amint odaértünk Cami szobájában , egyből leültem az ágyára, és körbenéztem. Az egész szobát láttam Casitában , de személyes véleményem szerint Camiloé volt a legjobb. Vagyis nekem az övé tetszett a legjobban. Igazából nem volt annyira különleges, mint a többi szoba , de mégis tartalmazott olyan dolgokat , amik olyan.. hogy is mondjam .. érdekesek voltak. Pont mint Camilo. A fal tele volt poszterekkel , családi , és baráti képekkel , és olyan tükrökkel, amik vagy kövérebbnek , vagy magasabbnak, vagy másmilyennek mutatnak minket. Mindig , amikor itt voltam Casitában, Camival rengeteget hülyéskedtünk azzal, hogy azokba a csodatükrökbe bámészkodva bohóckodunk és nevetgélünk. Ezen kívül, a szobában volt egy óriási szekrény, ami napszemüvegeket , parókákat , és különböző, furcsa ruhadarabokat tartalmazott. Camilonak hiába volt az alakváltás az ereje , amikor itt volt ez a sok marhaság a szekrényében, és bármikor bohóckodhatott vele . Ezen kívül minden normális volt a szobájában : az ágya , a könyvespolca , az íróasztala , a lemezjatszója ( merthogy olyanja is van ) a cuccai , és még a gitára is. Ugyanis , azt még nem mondtam nektek , de Camilo nagyon jól tud gitározni. 10 éves korában kezdte el érdekelni a zenélés , és azóta kapott egy gitárt , amin egyedül kezdett gyakorolni, ugyanis nem volt hajlandó leckéket venni zenetanároktól. Mindigis úgy volt vele ,hogy ha már meg akar tanulni gitározni, az magának legyen köszönhető , nem holmi zenetanárnak , vagy bárki másnak. Évekig próbálkozott, edzette magát ,dalokat írt, amiket eljátszhatott később, de eleinte annyira félénk volt , hogy csak nekem merte megmutatni tudását. Persze én rengeteget bíztattam, hogy merje felvállalni mások előtt , mit is tud, de csak akkor mutatta meg családjának a zenélését, amikor 15 éves volt. Azóta pedig nagyon élvezi , amikor többen megdicsérik, dehát jól is teszi , hiszen nagyon tehetséges. Most azonban ahelyett , hogy nekikezdtünk volna takarítani , Camilo elővette a gitárját, leült mellém az ágyra , és pengetni kezdett valami randomat.
- Mit csinálsz, Madrigal ? Nem takarítanunk kéne ? - kérdeztem viccelődve.
- Ne legyél már ennyire ünneprontó , ______.- felelte Cami. - Ez az én szobám, szóval végülis akkor rakom rendbe, amikor akarom. Amúgysem ezért jöttél , hogy nálunk takaríts.
- Hmmm , végülis jogos . De ha már itt lazázunk, akkor játsz valamit szépen azon a gitáron , fürtöcske. - ajánlottam neki , miközben kacsintottam egyet.
- Fürtöcske ? Mi ez a becenév ? - nevette el magát Camilo. - Na várj csak , señorita, amég ki nem találok neked valami új becenevet !
És ezzel a mondattal szorosan belebámult a szemembe. És bámult .. És bámult ... ÉS BÁMULT .. De hiába nézett rám olyan hosszú ideig , amikor semmi új becenévvel nem tudott előrukkolni . Pár percig még törte a fejét , de amikor már semmi nem jutott az eszébe , feladta a dolgot.
- Na mi van Madrigal , ilyen nehéz nekem új becenevet találni ? Ennyire ismersz 12 év után ? - cukkoltam a fiút.
- Nem , de olyat találtam ki , hogy inkább nem mondom el .. - mondta karba tett kézzel.
- NEMÁRRR NAAAA ! MOND EL ! MOST AZONNAL ! - követelem.
- Nem !
- De !
- Nem !
- De !
- Nem !
- DE IGEN ! LÉGSZI NA ! - kérleltem tovább.
- Jól van na , de készülj fel , hogy nem nagyon fogod díjazni. - sóhajtott végül, majd folytatta.- Tökmag ..
- Várj ,mi ? Tökmag ?
- Tökmag !
- Camiloooooooo ! - förmedtem rá a fiúra. - Egy fejjel vagy magasabb nálam ! EGGYEL ! Én ettől már tökmag vagyok ?
- Hát , végülis igen . Hiába vagy csak egy fejjel alacsonyabb nálam, amikor nekem mindig is az én kis tökmagom maradsz. - közölte , majd aranyosan rám meredt. Persze a cukiság-merőm egyből az egekbe szökött . HOGY MICSODA ? Camilo most komolyan " az ő kis tökmagjának " nevezett ? Azt hittem , hogy most azonnal felugrok örömömben, és örömtáncot lejtek. A hasamban annyi pillangó kezdett el rendetlenkedni, hogy azt hittem , mindjárt elhányom magam . Jó értelemben. Miközben igyekeztem lenyugtatni a dobverést megszégyenítő szívdobogásom, Camilo megpendítette a húrokat , és gitározni kezdett. Mint ahogyam mindig, most is csodaszép dallamot játszott. Miközben nyugodtan gitározgatott , bele szerettem volna bámulni azokba a gyönyörű szempárokba, de nem láttam őket , mivel Cami fürtjei eltakarták . Miközben a fiút néztem , hirtelen támadt egy nagyon jó ötletem .
- Hé , fürtöcske , van egy hajgumid valahol ? - kérdeztem félbeszakítva Camilot.
- Igen , ott van az íróasztalon. De miért kell ? - érdeklődött.
- Hamarosan meglátod ! - mondtam, majd felálltam , és elindultam az íróasztal felé. Mivel szinte semmi nem volt az asztalon , így egyből kiszúrtam azt az egyetlen egy hajgumit . Gyorsan fel is kaptam, majd visszaültem , de most nem Camilo mellé , hanem a hátába.
- Felkontyolhatom a hajadat ? - szólaltam meg újra.
- Persze ! Kíváncsi vagyok , hogy fogok kinézni. De inkább nem aggódok, mert biztosan veszettül jól festek majd. - viccelődött Camilo, majd folytatta a gitározást. Miközben én is kuncogtam egyet a "viccén" , belemarkoltam abba a göndör hajkoronába , majd pár másodperc alatt fel is kontyoltam.
- Na , kész is ! Fordulj felém ! - kértem a fiút, miután készen lettem a "mesterművemmel". Pedig Camilo nem kellett volna odaforduljon . Nagyon nem kellett volna. Ugyanis , amikor a fejét felém fordította , olyan látvány tárult a szemeim elé , hogy azt hittem , ott halok meg. Camilo szó szerint úgy nézett ki, mint egy megtestesült csoda. Ahogyan ott ült , kezében gitárral , felkontyolt hajjal , és pimaszsággal a tekintetében, majdnem felszálltam a földről. Magamnak sem akartam bevallani , de hihetetlenül jóképűen festett így. Muszáj volt másfelé néznem , hanem Camilo csak a vérvörös képemet látta volna.
- Nem rossz , Madrigal, nem rossz ! - jegyeztem meg , miközben folyamatosan nyelnem kellett.
- Biztosan tök jól fest . Meg is nézem ! - jelentette ki Cami, majd felállt , és egy tükör elé állt. Miután jól megszemlélte magát a tükörben , rámnézett egy amolyan huncut tekintettel .
- Na ez aztán valami ! Nagyot alkottál , señorita, ezentúl így fogom hordani a hajam. Mibe fogadjunk , hogy ha kimegyek így az utcákra , az egész faluban lakó leányzó utánam fog futni ? - viccelődött.
- Nem fogadok. Teljesen biztos vagyok benne, hogy így lesz, fürtöcske.- mondtam vigyorogva. És igazából, én nem hazudtam, vagy vicceltem, hanem teljesen őszintén jelentettem ki ezt. Mármint, gondoljatok csak bele .. Ha már én teljesen beleszerettem ebbe az új hajstílusba, akkor a többi , falusi kiscsaj vajon mit szólna ehhez ? Mind , egytől egyig kidőlnének a látványtól .. Na mindegy.
Miután mi ketten megvitattuk ezt a haj-témát, Camilo vissza is ült volna gitározni, de egyszer csak valaki berúgta a szoba ajtaját , és belépett , így félbaszakítva a kettesben töltött időnket.
Mirabel volt az. Amint meglátta , hogy mi ketten nem is takarítunk, hanem inkább hülyéskedünk, gyanakvóan elvigyorodott , és hol rám , hol Camilora bámult.
- Nocsak nocsak , valamit félbeszakítottam esetleg ? Nektek nem takarítanotok kellene a szobát ? - kérdezte.
- De igen .. Csak egy kicsit ... megpihentünk .. - motyogta kínosan Cami.
- Ááá , értem .. Sajnálom , hogy félbe kell szakítanom a pihengetéseteket, de Camilo , tía Pepa hívat téged . - jegyezte meg Mirabel.
- Tényleg ? Mégis mit akar ? - kíváncsiskodott Camilo.
- Fogalmam sincs . Csak azt mondta , szóljak neked , hogy gyere le . Ja , és jó lenne , ha út közben hoznál seprűt, portörlőt, meg ilyeneket , mert mégiscsak kéne csinálni valamit .. - ajánlotta Mirabel.
- Oké , oké , megyek már , főnök...- morogta a fiú , majd pár másodperc elteltével itt sem volt. Miután Mirabel megbizonyosodott róla, hogy senki nincsen a közelünkben , vagyis senki nem hallhat minket , jól becsapta az ajtót , és faggatózni kezdett.
- Kevés az időnk, szóval nagyon ajánlom, hogy gyorsan meséld el a történteket Camiloval ! Megígérted , szóval ne tétovázz sokáig ! - mondta Mira olyan hangsúllyal , mintha valami katonai kiképzésen lennénk.
- Jó , jó , elmondom .. De.. pontosan mit is akarsz tudni ? - dadogtam.
- MINDENT ! Hogy mit csináltatok az évfordulón , a tegnap, amikor eltűntetek, meg most is .. Kezdtek nagyon gyanúsak lenni , ugye tudjátok ? - jegyezte meg . Mivel tudtam, hogy megígértem a tegnap Miranak, hogy mindenről beszámolok majd, nem volt más választásom, el kellett mesélnem az egészet , az elejétől.. Így aztán , hamar belefogtam a mesélésbe , és elmondtam Mirabelnek MIN-DENT , kezdve az "évfordulón" történt eseményekkel és furcsaságokkal , utána a tegnap esti romantikus dolgokkal , zárásként pedig azt is megemlítettem , hogy mit csináltunk most. Mirabel persze teljes sokkban volt miután elmondtam neki az egész történetet . Annyira örült nekem, hogy random elkezdett sikongani , majd olyan szorosan ölelt át, ahogy csak tudott.
- MIRABEL !! Nem kapok levegőt .. - motyogtam összenyomódva .
- Sajnálom , csak annyira örülök neked ! - ujjongott a lány , majd folytatta . - Figyelj , szerintem mostmár ezer százalékos,hogy Camilo szerelmes beléd...
- Ugyan már , honnan gondolod ? Mondott neked valamit ? - érdeklődtem.
- Nem , ami igazából elég gáz .. Végülis a saját uncsim , de mégsem hajlandó mondani nekem semmit.. Azonban, attól még én meg tudom fejteni a jeleket ! És ahogy látom , itt dúl a szerelem köztetek . ______, szimplán már a gesztusaiból lehet látni , hogy ez a srác odavan érted ! Nem veszed észre ?
- Hát .. őszintén szólva, nem is tudom .. - sóhajtottam .- Mi van ha másba szerelmes ?
- Ne légy hülye , ______, mégis kibe másba lenne szerelmes ? - értetlenkedett Mirabel.
- Hát .. mit tudom én.. Angelába .. - vontam vállat.
- Pfuuu ember , ne legyél már ilyen ! Tudod , hogy Camilo nem szereti az olyan elkényesztetett kis nyafkákat , mint amilyen az a csaj . És amúgy is . Te voltál ott neki 12 hosszú éven át , és nem Angela . Szóval vésd már a kicsi eszecskédbe , hogy ha szerelmes akárkibe, akkor csak beléd lehet az ! - kiáltottam rám , és a vállamnál fogva rázogatni kezdett. Miközben Mirabel megbolondult a téma miatt , és gyakorlatilag úgy rázott engem , mint a csörgődobot, pár röpke pillanatra én is belegondoltam a helyzetbe. Végülis, Mirabelnek valamilyen szinten igaza volt. Ha Camilo szerelmes valakibe , az a személy nagy eséllyel én vagyok. Végülis , más lányokkal sosem lógott annyit, mint velem, szóval tényleg lehetséges, hogy úgy érez irántam, ahogyan én iránta .. Azonban , mielőtt bármit is mondhattam volna, hirtelen Cami rontott be a szobába.
- Visszatértem , és nyugi , hoztam seprűt , meg portörlőt is . És amúgy , Mirabel, anya nem is hívott , szóval nem tudom miket hordtál itt össze nekem .. - hadarta el Camilo.
- Upsz , akkor biztos rosszul hallottam .. Na de mindegy , jobb, ha én megyek is .. - kacarászott idegesen Mirabel, majd nagyjából egy másodperc alatt elillant.
- Hát ez meg mi volt ? - szólaltunk meg Camiloval egyszerre , majd elröhögtük magunkat.
- Ez elég furcsa volt .. Na de , szerintem jobb ha nekiállunk takarítani , mielőtt
leszidódunk. - javasoltam.
- Jó ötlet ! De mielőtt nekiállnánk .. rakok egy kis zenét ! - jelentette ki Cami , majd elindult a lemezjátszójához , berakott egy random lemezt , és el is indította. Mostmár, hogy volt zenénk , Camilo a kezébe vette a seprűt , és táncolni kezdett.
- Mi a fenét csinálsz , Madrigal ? - kérdeztem nevetve.
- Táncolok , mi mást ?! Végülis , zenével , és táncolva sokkal könnyebben lehet takarítani , nem igaz, señorita ? - kacsintott rám , majd megpörgetett a tengelyem körül .
- Hát , ebben igazad van , fürtöcske . - helyeseltem , majd megajándékoztam egy kedves mosollyal, és megragadtam a portörlőt. Így kezdtük el takarítani a szobát , és hogy őszinte legyek , nagyon is élveztük. Hiába volt ez egy veszettül unalmas program, amikor a zene , és maga Camilo jelenléte is feldobta a hangulatot. Nagyjából egy óránkba tellett kitakarítani az egész szobát , és miután végeztünk vele , visszamentünk Abueláékhoz, hogy lássuk , mi terveik vannak még velünk. Persze amint lementünk , máris kaptunk feladatot, amit el kellett végezzünk . Nagyjából így, vagyis takarítással, mosással , mosogatással, és meghívópostázással telt el az egész nap . Időközben ebédeltünk , és még az is kiderült ( nagy szerencsémre ) , hogy a holnapi bulit este hattól fogják megtartani. Ez igazából sem a legjobb , sem a legrosszabb hír nem volt számomra, ugyanis nem kell majd olyan sokat várjak az eseményig, de tudtam , hogy Camilo egész nap elfoglalt lesz a díszítéssel, meg az ilyesmikkel , így aztán csak hatkor találkozhatunk . Mire végeztünk nagyjából mindennel , arra már be is sötétedett , ezért aztán elmentem elköszönni mindenkitől, miközben Camilo átöltözött . Ezután a hosszú nap után Madrigalék gyakorlatilag ódákat zengtek rólam , meg a nagylelkűségemről, de mivel nekem ez egy kicsit sok volt, igyekeztem minél hamarabb elbúcsúzni. Miután elköszöntem az egész famíliától , gyorsan elindultam Camilo szobája felé, hogy tőle is elköszönjek , és végre hazaindulhassak. Azonban ,amikor benyitottam drága kis barátom szobájába , olyat láttam , amit nagyon nem akartam volna. Camilo éppen átöltözött , ezért nem volt rajta se ing , se ruana , tehát a felsőteste tisztára meztelenül feszített. Amikor megláttam azt az izmos , hihetetlenül szexi felsőtestet , azt hittem , most azonnal falnak megyek ..
- OH MIERDA , CSAK ELKÖSZÖNNI AKARTAM ! - kiáltottam , majd eltakartam az arcom , hogy ne lássak többet, és hogy a vérvörös képem se látszódjon. Azt még hallottam , hogy Camilo nevetett egy jót , de utána olyan gyorsan rohantam ki a szobából, ahogyan csak tudtam. Miután biztonságos területen voltam , távol Camilotól, és a vonzerejétől ,becsaptam magam mögött az ajtót , és háttal nekidőltem.
- Kopognod kellett volna , hülye _____, nem csak így berontani ! - jegyeztem meg, szavaimat magamhoz intézve, miközben próbáltam csillapítani a heves légzésemet. Még csak rá se kellett gondolnom , hogy mit láttam odabent , a pillangók a hasamban máris óriási bulit csaptak. Mostmár nem csak a légzésemmel , és a paradicsomhoz hasonló képemmel kellett foglalkozzak , hanem a pillangóim okozta hányingerrel is. Remek ! Próbáltam nem rá gondolni , de a fejemben mégis megjelent , amint az imént láttam . Komolyan el kellett gondolkodnom rajta, hogy miért akartam Camilot minél többször így látni. Mármint ing nélkül. Azonban, erre nem volt esélyem , ugyanis pár másodperc múlva az említett személy lépett ki az ajtón.
- Dios mío , Camilo , úgy sajnálom ! Elfelejtettem , hogy öltözöl ! - esedeztem bocsánatért , amint megláttam a fiút.
- Nyugi tökmag , nincs semmi baj - legyintett Camilo , majd folytatta. - Hallom menni készültél , szóval akkor ... Holnap majd találkozunk ! Nagyon jól éreztem ma magam, még akkor is , ha nagyjából csak takarítottunk..
- Igen .. Végülis, nem volt rossz .. Én is jól éreztem magam .. Na de , holnap majd tali .. - motyogtam zavarodottan , majd gyorsan el is illantam. Amint a Casitán kívül tudhattam magam , egy nagyot sóhajtottam , és elindultam hazafelé..
- Jaj Camilo .. Vajon meddig bírom még elfojtani az érzéseimet , ha te itt vagy nekem? -kérdeztem magamtól , a poros utat taposva. Azonban hiába tettem fel magamnak a kérdést , amikor nem tudtam rá válaszolni..

Ha idáig eljutottál, itt egy kis csoki : 🍫🍫🍫🍫🍫🍫🍫🍫🍫🍫🍫🍫🍫🍫