~ Obsessed with him ~

♡Obsessed with him♡ 6

6.rész

Szóval , mint ahogyan az előbb is említettem , Angela és Carlos nekem és Camilonak is az osztálytársaink. Azonban mindkettejükkel megvan a saját kis történetem, amit el is mondok most. Kezdem a mesélést Carlosszal..
Szóval, Carlost kisiskolás korom óta ismerem , mivel már elsős korunkban egy osztályba tettek minket. Mivel már az elején szimpatikusnak tűnt a srác, ezért egész hamar jóban lettünk mi ketten .Hihetetlen okos , kedves és segítőkész fiú , jókat lehetett vele nevetni , és beszélgetni is. Csakhogy volt itt egyetlen egy bökkenő : az évek során gyengéd érzelmeket kezdett el táplálni irántam. Amikor nyolcadikosok voltunk , írt nekem egy NAGGGGYON részletes, és romantikus szerelmes levelet , amiben beszámolt mindenről, ami velem kapcsolatos volt , és a szívét nyomta... És ezután lett frusztrált a barátságunk .. Ugyanis hiába tudtam , hogy kedves ez a srác, meg vicces , amikor ott lógott a nyakamon az a tudat , hogy fülig belém van zúgva, és csak azért viselkedik ennyire.. rendesen . Ezért aztán akarva-akaratlanul össze törtem a szívét jópárszor, azzal , hogy azt mondtam neki , inkább maradjunk csak barátok. Mást sajnos nem tehettem , hiszen nyolcadikban már rég Camiloért dobogott a szívem . Ebben az egy dologban igazán hasonlítottunk Carlosszal : hogy mind a kettőnk olyanba volt szerelmes , akivel soha nem jöhet majd össze.. Ő belém .. Én pedig Camiloba .. Persze nagyon sajnáltam szegény fiút, mert akárhányszor mondtam neki valami olyat , amit inkább nem akart volna hallani, az orrát lógatva kullogott el mellőlem.. Aztán, csak teltek az évek , és most , 17 éves korunkra úgy gondoltam, felhagyott az irántam érzett reménytelen szerelemmel , és benőtt a feje lágya. Vagyis az elején úgy tűnt .. Mert amikor megkezdtük az idei tanévet, folyamatosan csak engem bámult a suliban . Azonban , amikor velem beszélt , vagy valami ilyesmi történt, sokkal lazábban és nyitottabban viselkedett, mint az elmúlt három évben. Ha jól emlékszem , Carlost utoljára az iskolai évzárón láttam. Azóta pedig nem sokat változott , de mégis olyan furcsa volt újra a társaságában lenni. Most is , amikor észrevette , hogy itt vagyok, vidáman köszöntött..
- Szia ______. Rég láttalak ! Hogy telik a nyári vakáció ? - üdvözölt engem kedvesen.
- Dios mió ( Úristen ), Carlos , olyan rég láttalak ! Nekem nagyon jól telik eddig . Neked ? - álltam bele a beszélgetésbe. Miután Carlos befejezte a nyilván hosszú élménybeszámolóját az nyáron történt dolgokról, Angelára meredtem.. Most rajta volt a sor , hogy bemutassam nektek.. Ugyanúgy , mint Carlos , Angela is régóta az osztálytársam volt. Ugyan csak néhányszor beszéltünk, saját bevallása szerint elég jó barátnak tart engem , ami igazából elég meglepő. Ugyanis Angela olyan .. nem is tudom .. olyan fenemód tökéletes . A suliban, és a rendes életben is mindig neki voltak a legjobb jegyei , a legvagányabb cuccai , a legtrendibb ruhái , a legmenőbb barátai, és még sorolhatnám.. Angela az osztályból az egyik legmenőbb csaj , szóval persze, hogy a legjobb palik kavartak már vele . Tapasztalataim szerint egy kicsit beképzelt , és önimádó leánka, de azon kívül vicces , jófej és egészen elfogadható . Vagyis lenne elfogadható , ha nem tudnám egy sötét kis titkát, ami még tavaly derült ki a számomra. Ugyanis tavaly, egyszer amikor elengedtek minket egy óráról , meghallottam , ahogy a viszonylag "vagány" barátnőivel arról pusmog, hogy mennyire odavan Camiloért , meg hogy mennyire jóképű, stb , stb .. És ekkor tört össze bennem egy világ .. Hiszen ekkor jöttem rá, hogy Angela őszintén szólva mindigis rá volt picit függve Camilora. Csakhogy én ezeket a pillanatokat nem is nagyon vettem számba , egészen addig a napig, amég meg nem tudtam , hogy Angela is szerelmes Camiloba. És azóta szinte minden lépését figyeltem a lánynak. Szokás szerint, amég a tanév ideje volt , Angela sokat haverkodott meg dumálgatott Camiloval , ami persze borzasztóan idegesített . És a legrosszabb ebben az egészben az volt , hogy Camilo bírta Angelát. Néha , amikor ketten voltunk, szóvá is tette, hogy egy ilyen "menő, elkényesztetett csaj"-hoz képest, nem is annyira elviselhetetlen , sőt , egyenesen kedves és jófej. És ugye az ilyen mondatok , amikben Camilo Angelát említette , nagyjából mindig kiverték nálam a biztosítékot. Régebb ez igazán nagy problémákat okozott nálam , ugyanis egy-egy féltékenykedésem közepette majdnem elsírtam magam, még tömeg előtt is. Pedig én aztán nem vagyok az a tipikus, nyápic fajta, aki mindentől olyan hamar felveszik, hogy egyből megy bőgni . De aztán , az idő elteltével Angela szerencsére kiesett a társaságunkból , mivel elkezdődött a nyári szünet, és így gyakran nem láttuk őt. De most, hogy újra visszatért köreinkbe ,máris óriási kétségeim támadtak vele kapcsolatban.. Ugyanis az a lány megint Camilot bámulta megszállottan . "Francba !", gondoltam magamban. Hosszú egy esténk lesz ... Mielőtt azonban befejezhettem volna a róla szóló gondolatmenetemet , Angela megszólított.
- Atyám Uram , ________, olyan rég nem láttalak ! El sem hiszed , hogy mennyire hiányoztál nekem ! - jegyezte meg vidáman a csaj , és olyan szorosan megölelt , hogy majd kinyomta belőlem a szuszt.
- Én is örülök , hogy látlak, Angela ! - motyogtam a karjai között levegőt kapkodva.
- Hogyhogy erre jártatok ? - szállt bele Camilo is a bájcsevelybe.
- Nos , én csak úgy megnéztem , hogy mi van itt, mivel untam magam, és nem lett volna estére programom . Út közben találkoztam Carlosszal , és mivel ő sem jött senkivel, ketten mentünk tovább. Kis idő múlva összefutottunk Doloresékkel , és tádámmm , most itt vagyunk ! Ti hogy kerültetek ide , Camilo édes ? - érdeklődött Angela, miközben a hajfürtjeit tekergette , és fokozatosan belebámult Camilo zöld szemeibe. Alig szólalt meg a csaj , már azt hittem, le fogom ütni. De inkább mégsem tettem ezt , hanem továbbra is hallgattam Camilo és Angela beszélgetését. Mirabelre esett a tekintetem , aki pont ugyanakkor nézett rám , mint én rá. Egyedül ő tudta , hogy mennyire zavar engem ez az Angela-Camilo mizéria , hiszen amikor tavaly megtudtam , hogy a kiscsaj odavan Camiloért, egyből futottam elkotyogni Mirabelnek a történteket. Így aztán Mira sem volt annyira nagyon oda Angeláért , mint ahogyan jómagam sem. Miközben félig az idióta dumálgatásokat hallgattuk , Miraval gyakorlatilag telepatikusan kominukáltunk.
" Nem mehetnénk el innen? Mindjárt leütöm Angelát .." - pillantottam rá , ezeket a mondatokat sugalló tekintettel.
" Tarts ki, ______, és nehogy leüsd ezt a leánkát. Azt akarod , hogy Camilo megtudja?" - nézett rám válaszként Mirabel , miközben a homlokát ráncolta.
" Nem akarom , hogy megtudja , de ha ezek egész este velünk lesznek , én inkább hazamegyek ! Nem azért jöttem ide , hogy Angela betolakodjon , és elrontsa a tökéletes esténket ! "- forgattam a szemem utálatosan, és karba tettem a kezemet. Mivel többet nem voltam képes állni Mirabelnek a tekintetét , inkább úgy döntöttem, hogy megfigyelem, miről is beszél ez a két csodabogár.
- ... És akkor , amikor ideértünk Carlosszal , Dolores elmesélte nekünk, hogy milyen vagány bulit fogtok tartani holnapután .. Már annyira várom !! - magyarázta Angela , aztán hirtelen megtorpant. Mindenki úgy meredt a megszeppent lányra ,mintha valami rosszat mondott volna . Angela értetlenkedve nézett körül, aztán egyszer csak leesett neki valami, és hanyagul a homlokára csapott. Én persze csak annyit értettem meg az egészből, hogy lemaradtam valami fontosról .. Mivel valami buliról volt szó , ha jól hallottam..
- Mi van , nem értek semmit , milyen buliról van szó ? Azt hiszem , lemaradtam valami fontosról .. - értetlenkedtem, és egyenként végigmértem mindenkit. Dolores a cipőjét fixírozta , Carlos idegességében fütyörészet , Mirabel a szája szélét rágcsálta és Angela szándékosan nem nézett a szemembe. Amikor Camilora meredtem , őszintén meglepődtem, mivel ő sem tudott a szemembe nézni . Tudtam. Mindenki benne volt ebben , akármi is volt ez.
- HAHÓ, VALAKI NEM SZERETNE VÁLASZOLNI ? MAGYARÁZATOT KÉREK, MOST AZONNAL !- akadtam ki nagyjából egy másodperc alatt. Idegesen Doloresre bámultam , akiről tudtam, hogy elég nehezen tartja a száját mások előtt, így belőle kellett kicsikarnom a választ. Vagyis , igazából nem is kellett kicsikarnom, mert amikor Dolores meglátta a feszült arcomat, egyből megnyílt ...
- Holnapután tartanánk azt a bulit, amivel arról emlékezünk meg , hogy 2 éve segítettek a falu lakói újraépíteni Casitát , amikor az összedőlt, és nagy bulit tervezünk, a falu összes lakosát meghívnánk, de neked még nem akartuk elmondani, mert neked Camilo akart beszámolni róla, és meglepetés hírnek tartogatta. - hadarta el Dolores egy mondatban, majd kifújta a levegőt.
- Ó na , Dolores , miért kotyogtad ki ? Semmi titkot nem lehet rádbízni ? Meglepetésnek szerettem volna .. - zsörtölődött Camilo, és egy olyan aranyos "sajnálom " nézéssel meredt rám.
- Áááá , szóval ebben mesterkedtetek .. - mondtam mosolyra húzva a számat. - Szóval akkor buli lesz holnapután ? De jóóóó .. Ugyanolyan lesz , mint a tavaly , ugye ?
- Igen, pontosan ! - helyeselt Camilo. - Tavaly is megemlékeztünk arról, ahogyan egész Encanto segített visszaépíteni Casitát , idén sem hagyhattuk ki !
Pár röpke másodpercre visszaemlékeztem a tavaly történt eseményre , ahol akkora bulit csapatunk, hogy még a falak is beleremegtek. Minden egyes barátunk ott volt , mivel az egész falu meg volt hívva ugyebár , ezért aztán rengeteget táncoltunk , nevettünk, buliztunk és hülyéskedtünk. Emlékszem, aznap este Camiloval legelőször próbáltuk ki az alkohol ivást, és utána úgy ráfüggtünk , hogy a végére bebolondoltunk , annyi féle italt megkóstoltunk. Egymás után kaptunk a röhögőgörcsöket ,annyira vicces volt egymást tiszta részegen látni. Szinte egész este együtt hűlyültünk, táncoltunk , még énekeltünk is párszor, aztán amikor vége volt a bulinak , és nagyjából mindenki hazament , Camival kiültünk Casita tetejére , és majdnem reggelig ott ültünk. Még a napfelkeltét is sikerült megnéznünk . Életem legeslegjobb bulija volt az , amit tavaly nyáron átéltem. " "Ahj ,azok a szép emlékek !" , gondoltam magamban , majd megráztam a fejemet , hogy visszatérhessek a valóságba.
- Annyira várom már ! Mikor lesz, hány órától? Kell segítség az előkészületekben ? - kérdezgettem izgatottan.
- Ezt majd később megbeszéljük , jó ? Most inkább élvezzük a helyzetünket , és a többivel foglalkozunk később. - javasolta Cami.
- Na jó .. De akkor most mit csináljunk ? - szólt közbe Mirabel .
- Fogalmam sincs , mostmár mindent láttunk majdnem . Szerintem nézzük meg a koncertet is , és utána meglátjuk... - javasolta Carlos. Mivel senki másnak nem volt beleszólása, vagy jobb ötlete, bólintottunk egyet , és az egész csapat megindult a színpad felé . Ott mivel a zenészek gyorsabb, pörgősebb zenét játszodtak, mindenki , aki arrafelé járt , egyből táncra perdült, beleértve minket is. A nagy tömegben csak annyit láttam , ahogyan mindenki jókedvűen táncol , és a tengelye körül forgolódik. Hihetetlen jó hangulat volt , mindenki arcán csak az őszinte mosolyt észleltem mulatás közben . Aztán , amikor a mulatósabb számok lejártak, a zenészek rákezdtek a lassúbb dalokra. És nekem ezzel nem is lett volna semmi bajom, ha Camilo nem jelenik meg előttem , és kér fel táncolni. Mert ahogyan a kezét nyújtotta felém , és ránéztem arra a tökéletesen jóképű arcára , a mosolyára , az álmodozóan zöld szemére ,azt hittem, eszemet vesztem. Folyamatosan nyelnem kellett , annyira zavarban voltam.
- Cami , tudod , hogy nem vagyok egy profi táncos.. - kacaráztam idegesen.
- Nem az a lényeg, hogy mennyire vagy jó táncos .. Csak élvezd ki . És nyugi, én majd vezetek ..- mosolygott csillogó szemekkel a fiú, majd közelebb húzott magához , és átfogta a derekamat. Camilo olyan gyengéden húzott magához , és fogta át a derekamat, hogy azt hittem , elmegyek a menyországba. Muszáj volt most azonnal lenyugodnom , mivel nem hiányzott nekem, hogy elrontsam a tökéletes pillanatomat Camival. Így aztán kiélvezve a helyzetemet , belebámultam Camilo gyönyörű szemeibe, majd a karommal átkulcsoltam a nyaka körüli területet, és a következő pillanatban már táncolni kezdtünk. Olyan volt, mintha elszabadultunk volna a nagyvilágból, és csak mi ketten álltunk volna a tömeg közepén , lassan táncolva , és egymás tekintetében elmerülve. Fogalmam sincs , hogy mi üthetett belém, de egyszer csak azon kaptam magam, hogy elkezdtem közeledni Camilo felé. NAGGGGYON LASSAN. Olyan volt az egész, mintha egy lassított felvétel lenne..
Addig - addig közeledtem Cami felé , ameddig az ajkunkat csak pár centiméter választotta el a másikétól . Valamiért úgy éreztem , hogy ezt nem tudom megtenni , így aztán megálltam, és inkább hosszasan beletúrtam a göndör fürtjei közé . Camilo nyelt egyet , majd fülig pirult.
- Nocsak , nocsak , Madrigal , csak nem elpirultál ? - cukkoltam a fiút.
- N-nem .. nem is ... Ez csak azért van , m-mert .. Ah .. Remélem tudod , hogy nagyon szép vagy, _____ ... - jegyezte meg félig szégyenlősen, félig huncutan ,miközben enyhén megnyalta az ajkát. Most aztán rajtam volt a sor , hogy fülig vörösödjek.
- Na most ki pirult el , hmm ? - nevetett fel Camilo , majd megragadta a kezemet , és lassan kihúzott a tömegből.
- Hova megyünk ? - értetlenkedtem .
- Nem tudom . Elmegyünk valamerre . Csak ketten. Őszintén szólva elég volt mára a tömegből. - állapította meg.
- Szerintem is. - helyeseltem. - Na de gyere már , húzzunk innen!
És ezzel a mondattal olyan gyorsan kezdtünk el szaladni ,hogy csak porzott az út utánunk . Rohantunk ki a vásárból , ki a tömegből , csak azért, hogy kettesben lehessünk... Egy ideig fogalmam sem volt, hogy merre megyünk, de amikor Camilo betért egy általam jól ismert játszótérhez, felcsillant a szemem. Ez volt az a hely , ahol Camival kisgyerekkorunkba rengeteget játszodtunk . Itt ismerkedtünk meg .. Amikor beértünk a kis játszótér területére, egyből a hintákhoz siettünk , és felültünk rájuk. Ahogyan Camilo elkezdett hintázni , és a szép zöld szemével rám nézett , akkor ragadtak el igazán az emlékek..Ugyanis amikor megismerkedtünk 12 évvel ezelőtt , ugyanabben a szituációban voltunk, csakhogy éppen nappal volt...

~Amikor 5 éves voltam, egy szombati napon rávettem anyát, hogy kísérjen el engem a játszótérre. Délután el is mentünk nagy jókedvvel, és amint odaértünk , az első utam a hintához vezetett. Ott aztán felültem a hintára , és egyből el is hajtottam magam a földtől . Alig 2 perce hintázhattam , amikor a távolban megláttam egy vörös hajú asszonyságot, aki a göndör hajú kisfiát fogta kézen. Ők csak akkor érkeztek a játszótérre. Amint az asszonyka leült a padra , az anyukám mellé mellesleg, a fiúcska megindult a mellettem levő hinta felé. Ő is seperec alatt felugrott a hintára , majd erősen meghajtotta magát. Amint megláttam az kis tüneményt, egyre gyorsabban kezdtem el hajtani a hintát , hogy megmutassam neki , mennyire jó vagyok hintázásban. Amint a fiú meglátta a hirtelen felindulásomat , ő is ugyanúgy tett ,mint én : gyorsabban kezdett el hintázni . A végére annyira elfajultak a dolgok közöttünk, hogy már szó nélkül azon versenyeztünk, ki tudja gyorsabban meghajtani a hintát. Addig versengtünk már , hogy egyszer csak megszólított a fiú :
- Hallod. Ne próbáljuk ki, hogy melyikünk tud nagyobbat ugrani inmen ? - kérdezte a fiú.
- De , próbáljuk ! Lássuk ki az ügyesebb ! - egyeztem bele.
- Háromra ugrás ! - kiáltott fel izgatottan.
- 1..., 2...., éssssssss ... 3 !
Amikor elhangzott a három , mindketten ellódultunk a hintáról , és akkorát ugrottunk róla, amekkorát csak tudtunk. Persze én olyan balfék voltam , hogy úgy sikerült földet érnem csak , hogy nagyon megütöttem a lábamat.
- Mamáááá .. - kiáltottam anyukámért miközben a szám sírásra görbült. Anyu gyorsan odasietett hozzám , és annyit ölelgetett, meg puszilgatott, hogy azt hittem, megfulladok. A kis göndör hajú fiúcska amint meglátta, hogy sírok , ő is odaállt mellém , és felsegített a földről.
- Ne sírj, meg fog gyógyulni ! - mosolygott kedvesen , és letörölte a könnycseppeimet az arcomról. A lábamra meredtem , ahol egy jókora horzsolás tátongott. Egy kicsit vérzett is, hogy őszinte legyek.
- Mi a neved ? - érdeklődött a fiúcska.
- ______ vagyok . Téged hogy hívnak ?- kérdeztem vissza a könnyeimet törülve.
- Camilo vagyok. Camilo Madrigal. Leszünk barátok ?
- Persze ! Te vagy Camilo, a csodálatos Madrigal családból ? Hallottam rólatok ! - álmélkodtam , közben pedig felhagytam a sírással.
- Igen , én vagyok az . Képzeld, van egy nagynéném , aki a fősztjével minden sebet és betegséget bebógyít . Kérjünk tőle valamit , és akkor biztosan elmúlik a horzsolásod! - ajánlotta fel a kicsi Camilo. Így aztán , Cami felajánlására felkerestük az amúgy közelben lévő Julietát, aki ugye Camilo nagynénje volt, és adott nekem egy arepa con quesot. Amiután jóízűen befaltam a kapott ennivalót, azt vettem észre, hogy a lábam bizseregni kezdett , és mire odanéztem , már el is tűnt a horzsolásom. Ezek után mindannyian visszamentünk a játszótérre , ahol a nap hátralevő részében Camiloval játszodtunk. Annyira aranyos , és segítőkész volt a kissrác, hogy már az elején szimpatikusnak találtam . Mivel ilyen hamar megkedveltük egymást , a közös játék alatt nagyon sokat mókáztunk : kúsztunk, másztunk, híntáztunk , csúszdáztunk , bújócskáztunk , és egész nap jól elvoltunk egymás társaságában. És amiért ennyire jó barátok lettünk, szinte minden nap együtt kellett játszanunk. Na hát akkor ,így volt a mi kettőnk kis megismerkedése . Igaz , nem a legmegszokotabb módon találkoztunk, azonban hamar egymásra találtunk , és így sikerült mindig jól kijönni, és 12 éves ,erős barátságot felépíteni. Miközben visszaemlékeztünk a találkozásunkra , Camilo hol a csillagokat, hol engem bámult..
- Látom , te is azon gondolkodsz, amin én .. Azért valljuk csak be , kicsit balfék voltál amikor leugrottál arról a hintáról .. - mondta Camilo mosolyogva. Persze ezután a megjegyzés után hangosan felnevettem.
-Hagyj már , Madrigal , 5 éves voltam . Öt .- kacagtam , és a kezemen megmutattam mind az öt ujjam, hogy felfogja, milyen kicsik is voltunk akkoriban.
- Jól van na , csak ugratlak, señorita. De azért mit ne mondjak, az a 12 év egészen hamar eltelt..- jegyezte meg Cami.
- Na igen .. Annyi minden történt azóta.. Annyi kaland , annyi hülyeség, annyi emlék ..
És amint ezeket a mondatokat kimondtam , Camiloval egyből nosztalgiázni kezdtünk a rég történt dolgokról ..
12 év .. És ugyanitt kezdődött minden ..