~ Obsessed with him ~

♡Obsessed with him♡ 14

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Na srácok , nagy nehezen , de valahogy csak visszatértem ! Ez a rész picit rövidebbre sikeredett , mint a megszokottak, amiért külön elnézést kérek , de azért remélem tetszeni fog ! ❤
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

14.rész

Amikor Camiloval vagyok , úgy érzem , mintha nem is ezen a világon lennék, hanem valahol egészen máshol .. Az ő társasága által egy álomvilágba csöppenek, ahol csak ketten vagyunk és senki az égvilágon nem zavarhat minket.. Ilyenkor az idő lelassul , a másodpercek óra hosszúságúra nyúlnak , mi pedig csak beszélgetünk , és a többi nem is foglalkoztat .. Most is ez történt : miközben az ágyamon feküdtünk egymás kezét fogva átbeszéltünk mindent, amit úgy gondoltunk , hogy említésre méltó lenne . Volt , hogy hosszú percekig csak egymás tekintetében elmerülve, csendben gondolkodtunk , de az is megesett, hogy be nem állt a szánk , direkt röhögtettük egymást , felidéztünk régebbi emlékeket , vagy éppen elregéltük egymásnak, ki hogyan élte meg az adott pillanatot .. Persze volt , hogy picit kínos téma dobódott fel, de mivel már nem volt mit titkoljunk egymás elől , hamar feloldódott a hangulat , és nyugodtan cseveghettünk tovább..
- Emlékszel amikor pár napja kimentünk a vásárba és táncoltunk ? - szólalt meg hirtelen Camilo.
- Hogyne emlékeznék. Olyan jó volt ! - emlékeztem vissza én is . - Úgy meg szerettelek volna csókolni akkor ..
- Miért nem tetted meg ?- kérdezte huncut vigyorral az ábrázatán. - Örültem volna neki !
- Talán azért , mert féltem .. Féltem attól , hogy mit fogsz reagálni, talán elutasítassz engem. És nem is éreztem úgy , hogy itt lenne az ideje egy csóknak.- motyogtam halkan.
- Pedig én akkor bármit megadtam volna azért , hogy megcsókolhassalak..- vallotta be a fiú miközben az alsó ajkát harapdálta . - Minden egyes pillanatnál , amikor egyre közelebb kerültél hozzám , a lelkemben tüzijáték tombolt , az ajkaim pedig a tiédek után égtek.. Vártam már , hogy beteljesüljön az , amire réges rég óta várok, de amikor abbahagytad a közeledést és helyette inkább beletúrtál a hajamba , kicsit csalódott lettem ..
- Sajnálom , fürtöcske , de túl gyáva voltam megtenni ! Kárpótlásul most annyi csókot kaphatsz tőlem , amennyit csak szeretnél ! A tiéd vagyok ! - jelentettem ki , majd ígéretemhez híven lágyan megcsókoltam a mellettem fekvő Camilot .
- Na ezt már szeretem..- bólintott elégedetten, majd egyből viszonozta az előbb tett gesztusomat. - Imádlak , remélem tudod !
- Én mégjobban imádlak , te kis huncut. Mindig maradj velem , rendben ?
- Mindig itt leszek , ne aggódj ! - biztosított , majd szorosan magához ölelt. Hosszú percekig összebújva pihengettünk az ágyon , miközben csendben agyalgattunk az imént átbeszélteken , egészen addig , amég realizáltuk , hogy nagyjából két órája beszélgetünk, és én még mindig Camilo ruháiban vagyok. Amikor erre ráeszméltem , gyakorlatilag rakéta sebességgel ugrottam ki az ágyamból és egyből a szekrényem felé vettem az irányt.
- Miért mentél el mellőlem ? Olyan jó volt így! - értetlenkedett Camilo miközben szomorúan lebiggyesztette az ajkát . Ezek szerint drága barátunk nem nagyon örült ennek a hirtelen kirohanásnak ..
- Nagyjából már 2 órája beszélgetünk , szóval ideje lenne lassan átöltöznöm, mert még mindig az ingedben vagyok. Utána pedig csinálhatnánk valamit ! - vázoltam fel röviden, majd elkezdtem kigombolni a fiútól kapott inget .
- Értem .. Mindenesetre , tényleg nagyon régóta beszélgetünk már .. Veled olyan hamar eltelik az idő.. - jegyezte meg , majd folytatta . - Amúgy nem zavar téged , hogy itt dekkolok a szobádban , amég átöltözöl ?
- Dehogyis! - vontam vállat , majd felakasztottam a Camilotól kapott inget egy válfára és új ruhadarabok keresésére indultam. - Mostmár nincs mit szégyelnem előtted ..
Miután ezt kimondtam , hosszú és kínos csend következett . Mivel háttal voltam neki, azt hittem , Camilo nem tud semmit hozzáfűzni ehhez , és valószínűleg szótlanul agyalgat valamin , de amikor néhány másodperc múlva megéreztem a hátam mögött egy hozzám simuló testet , kirázott a hideg . Picit félve ugyan , de félre döntöttem a fejemet, és így kiszúrtam a mögöttem tartózkodó Camilot , aki szépen lassan átfogta a derekamat ..
- Szóval nincs mit szégyelned előttem ..- ismételte meg lassan az előbb elhangzott mondatot ,miközben kezeit gyengéden áthúzta a testemen .
- C-Camilo .. Mit csinálsz ? - kérdeztem rekedtes hangon, picit tartva a választól..
- Csupán csak felmérem a terepet , mi amor. - suttogta a fülembe , majd támadásba vette a nyakamat és apró kis csókokkal hintette be. Persze amint ez megtörtént , az hittem kifutok a világból . Testemet a tűznél is forróbb melegség töltötte el, a kezem és a homlokom izzadni kezdtek , a hasamban rendetlenkedő pillangók pedig újra nagy bulit csaptak , kicsit szédültem is már tőlük.. Vajon milyen "ördögi" tervvel állt elő újra ez a huncut kis alakváltó , hogy újra sikerüljön zavarba hoznia engem ? Szerencsére nem kellett sokat várnom a kérdésemre válaszoló feleltre, ugyanis magamtól is rájöttem, miben mesterkedik ez a fiú ..
- A tegnap este nem volt neked elég , Madrigal ? - kíváncsiskodtam, perverz mosolyra húzva a számat .
- Nekem belőled sosem elég, señorita ..- felelte a hajszálaimat igazgatva. - Tegnap olyan látvány tárult elém , amihez semmi nem volt fogható.. Többször szeretnélek így látni ..
- Ugye tudod , hogy ezzel a dumával az őrületbe kergetsz ? Ha nem vigyázol , a végén még be fogsz indítani ! És akkor semmi sem állít meg ! - figyelmeztettem, majd hagytam , hogy tovább kényeztessen. Egyszerűen nem tudtam neki ellenállni, annyira szerettem, amikor ezt csinálja. Ő álmaim fiúja . És engem akar .. Hát akkor persze , hogy élek a lehetőséggel, és hagyom , hogy azt csináljon velem, amit csak akar. Azonban bármennyire is szerettem volna , hogy Camiloval ismét elérhessük közös vágyainkat, volt pár zavaró tényező , ami megakadályozott minket. Mégpedig az , hogy történetesen nappal van és egy olyan házban tartózkodunk, ahol az egész családom otthon van , szóval bármikor ránk nyithat valaki . Azonban , mielőtt tudathattam volna ezt a fiúval , ő valahogy kitalálta a gondolataimat , és az ajtóhoz sietett . Mivel a kulcsot mindig a zárba helyezve tartom , ezért Caminak könnyű dolga volt, csupán csak el kellett forgatnia, és máris "biztonságban" voltunk . De hiába volt mindez , amikor továbbra is féltem, hogy esetleg meghallanak ..
- Figyu , Cami .. Biztos, hogy jó ötlet ez ? Mi lesz, ha meghallanak minket? Mindenki itthon van ! - aggodalmaskodtam .
- Amég be van zárva az ajtó , addig minden rendben lesz! Sose félj , amég engem látsz ! - mondta nyugodtan , majd lassan felém fordult és megcsókolt . - Szóval , hol is tartottunk.. ?
- Ott , hogy most én vezetek , Madrigal. Tegnap este te kezdeményeztél, most én jövök ! - jelentettem ki határozottan , majd egy picit meglöktem Camilot , hogy közel kerülhessen az ágyhoz, és leülhessen rá. Miután ez megtörtént , kényelmesen elhelyezkedtem az ölében, és hosszú, szenvedélyes csókokkal ajándékoztam meg . Ez nagyon tetszett Camilonak , amit csupán az arckifejezéseiből és az elégedett mosolyából meg tudtam állapítani, így aztán folytattam , amit elkezdtem .. Nem szerettem volna sokáig tétovázni , így aztán nagyjából pár másodperc alatt leszedtem Camiloról a ruanaját az ingével együtt , majd következő célpontnak kitűztem a nyakát , amit hol szívogatni kezdtem , hol pedig egy-egy rövid csókot tapasztottam rá. Ezt követően Cami szájából halk sóhajok hangzottak el , amik engem csak mégjobban beindítottak .. Fogalmam sem volt , hogy mi történhetett velem. Mintha csak belém bújt volna az ördög, vagy nem is tudom.. Azt viszont tudtam , hogy imádom , amikor nálam van az irányítás , és azt csinálhatok ezzel a fiúval , amit csak akarok..
- Ne hagyd abba ! Egyszerűen imádom , amikor ezt csinálod ! - szólalt meg hirtelen , majd sóhajtott egy hosszat .
- Nem is fogom .. Az én hercegemnek bármit megadok , csak legyen boldog . - suttogtam a fülébe és nyomtam egy puszit a homlokára . Nagyjából ezeket műveltük el az elkövetkező tíz percben , és már ott tartottunk , hogy komolyabbra fordítsuk a dolgokat , amikor egyszer csak lépéseket hallottunk az ajtó felől . Még időnk sem volt felfogni , hogy mi történhetett , egyszer csak azt láttuk , hogy megmozdul a kilincs, de az ajtó nem nyílik ki , mivel be van zárva ..
- _____? Miért van bezárva az ajtó ? - hallottam meg anya hangját a túloldalról. - Ugye semmi olyant nem csináltok, amiről tudnom kéne ?
- Dehogy anya , mi csak szerettünk volna nyugodtan beszélgetni ! - hazudtam , miközben idegesen Camilora meredtem. Bele sem akartam gondolni , de mi van , ha most le fogunk bukni ? Elég rosszkor jönne , főleg, hogy anya még azt sem tudja , hogy mi ketten megbeszéltük a dolgokat és összejöttünk . Miközben ezen gondolkodtam , anyu újra felszólalt , elég nagy szerencsétlenségemre..
- Rendben , de az ajtót azért kinyithatnád, hogy meg is bizonyosodjak róla. - mondta, mire Camival szinte egy másodperc alatt szétrebbentünk , és a ruháink után kapdostunk .
- Várj egy percet, anya , nem kapom a kulcsot! - füllentettem ismét, majd a szekrényemhez rohantam , hogy keressek valami felvevésre alkalmas ruhát. Ott aztán lekaptam a válfáról az első elfogadható ruhadarabot , amit találtam , majd olyan gyorsan kapkodtam fel magamra , ahogyan csak tudtam . Camilonak sem kellett kétszer mondani : amint felmérte a helyzet súlyosságát , gyorsan összeszedte a cuccait , és gyorsan feltépte magára . Nagyjából egy perc alatt sikerült is felöltöznünk , így aztán mind a ketten széles mosolyt erőltettünk az arcunkra, és letöröltük a homlokunkról a verejtéket . Camilo még törökülésbe is vágta magát , és olyan arcokat vágott , mintha egy kis angyalka lenne , amiért már majdnem oda tudtam volna képzelni a glóriát a feje fölé , és szárnyakat az oldalára . Azonban inkább nem tettem ezt , mert akkor biztosan röhögnöm kellett volna , és Cami tiszta hülyének nézett volna. Ehelyett lassan kifújtam a levegőt , majd megforgattam a kulcsot a zárban , és tádámmm, már nyitva is volt az ajtó. A következő pillanatokban anya csörtetett be a szobába , köszönés helyett pedig azzal kezdte , hogy alaposan végigmért mindent a szobában. Miután megbizonyodott róla , hogy mi ketten nem csináltunk semmit különöset
( na persze ) , nekidőlt az ajtófélfának , és kérdezősködni kezdett ..
- Szóval .. Megoldottátok a problémát ? Minden oké ? - kezdte .
- Persze , minden oké ! - bólintottam , majd széles mosolyra húztam a számat .
- Az jó akkor , örülök neki ! Aztán majd gyertek le , hogy bővebben beszélgethessünk! - mondta vidáman , majd kisétált a szobából. Miután Camiloval magunkra maradtunk , egy kevés ideig idiótán bámultuk egymást, aztán egyszer csak meguntuk állni egymás tekintetét , és elröhögtük magunkat a történteken.
- Hát , ez meleg helyzet volt.. - kuncogtam
- Majdnem lebuktunk !
- Ez azért tényleg nem volt semmi ! De azért kár , hogy félbaszakítottak minket. Olyan jó lett volna , ha ... Mindegy is !- sóhajtott Camilo és szomorkásan elhúzta a száját .
- Nem baj , majd bepótoljuk máskor , fürtöcske ! - bíztattam, majd kacsintottam egyet. - De szerintem most jobb lesz , ha lemegyünk !
- Szerintem is , úgyis eleget kuksoltunk már a szobádban ! - értett egyet Camilo. - Amúgy, akartam is kérdezni.. A szüleidnek mikor mondod el , hogy mi ketten .. együtt vagyunk ?
- Hát , nem is tudom .. Valószínűleg most fogom elmondani .. De, hogy őszinte legyek, egy picit izgulok miatta .. - vallottam be.
- Nem kell izgulj , mi amor , én itt leszek melletted ! - mondta Camilo megnyugtatólag és gyengéden megfogta a kezemet .
- Indulhatunk ? - kérdezte .
- Igen .. - motyogtam , majd ennek a mondatnak a végeztével le is indultunk a lépcsőn . Egészen a nappaliig meg sem álltunk , ahol ott időzött nagyjából az egész családom , így sikerült egy picit zavarba jönnöm. Azonban, amikor belebámultam Camilo szép zöld szemébe , és láttam a tekintetében a bíztatást , igyekeztem megnyugodni és kifújni a levegőt .
- Szóval... - fogtam bele a mondókámba egy kis várakozás után. - Szeretnék beszélni veletek valamiről.. Eléggé komoly téma , hogy őszinte legyek , szóval kérlek ne hülyéskedjétek el !
- Hallgatunk , mi vida .. - állt bele a beszélgetésbe apa .
- Nos , ez elég hosszú lesz így , de akkor kezdem az elejétől .. Évekig csak azt lehetett hallani a szátokból, hogy " Tetszik neked Camilo?", "Nem több az barátságnál ami kettőtök között van ?" meg ilyenek.. És én mindig tagadtam, titkolóztan , vagy azt hazudtam , hogy nem vagyok belé esve , közben pedig utána vágyakoztam már nagyon régóta .. Most azonban valóra vált az egyik legnagyobb álmom , és hát .. Camiloval összejöttünk. Mától hivatalosan is egy párt alkotunk . - magyaráztam és vettem egy nagy lélegzetet , mert igencsak kifogytam a szuszból mesélés közben. Persze anyáék először csak zavartan pislogtak , mert alig akarták elhinni , amint éppen elárultam nekik. Azonban , amikor látták az arcomon, hogy komolyan gondolok minden egyes szót , és nem viccelek , a szájuk elé tették a kezüket , és SZÓ SZERINT sikongani kezdtek .
- Dios mió , végre valahára csak össze jött ! - sikongta vidáman anya , majd szerre megölelt minket.
- Tudtam , hogy a végén majd egymásra találtok ! - ujjongott apa is és kezet fogott Camival. - Mi hijo, ezentúl rajtad tartom a szememet rendesen ! Úgy vigyázz a mi kis _____-nkre, mint a szemed fényére . Világos voltam ?
- Igen , señor ! - felelte magabiztosan Camilo. - Ne aggódjon , vigyázok _____-re . Sosem fogom magára hagyni és megvédem minden rossztól !
- Na ez a beszéd ! - bólintott elégedetten apa . - Mellesleg, hosszú távúra tervezitek ezt a kapcsolatot , vagy egyenlőre csak kipróbáljátok ketten ?
- Én nem tudom ____ hogy van vele , de én vele képzeltem el a hátralevő életemet . Ugyanis már most megmondom , hogy ezt a lányt én feleségül veszem pár év múlva . Úgy bizony ! Ő lesz a világon a legszebb menyasszony, aztán majd lehet becsúszik 2-3 gyerek is.. - viccelődött Camilo , majd mókásan rákacsintott a szüleimre.
- Camiloooooooo ! - förmedtem rá a fiúra miközben eltakartam a paradicsomhoz hasonló arcomat .
- Mi az ? Te nem szeretnéd velem hosszú távon folytatni ? - kérdezte , és kihasználva azt, hogy tökre zavarban vagyok , ráadásként adott még egy puszit a számra . Persze mostanra már tökre kiakadtam rá : nem volt elég , hogy anyámék előtt elkezdi tervezgetni a közös jövőnket , de még szájon is megpuszil, mert biztosan nem vagyok eléggé zavarban..
- Dehogynem szeretnék , csak ezt nem így kéne megbeszélni ! És .. nem itt .. - motyogtam zavarodottan.
- Nocsak nocsak , hogy zavarba jött itt valaki ! - cukkolt anya , majd jókedvűen felnevetett .
- Ahj , úgy tudtam , hogy ez lesz , ha elmondom.. - sóhajtottam fáradtan és igyekeztem lenyugodni . - Nem vagytok viccesek , ugye tudjátok?
- Sajnálom , hogy hülyéskedünk veled, señorita . De azt azért be kell vallani , hogy nagyon cuki vagy, amikor zavarba jössz ! - mondta huncutan Camilo , majd átölelte a vállamat .
- Már megint kezded ! Fejezd be ! - szóltam rá dacosan.
- Jó na , most aztán tényleg befejeztem ! - ígérte meg. Ezt követően még jó tíz percig dumálgattunk a szüleimmel ( a beszélgetés persze elég kínosra sikerült , amit már megszokhattuk ), de utána Camival úgy döntöttünk, hogy lelépünk valahova kiszellőztetni a fejünket. Nem tudtuk, hogy merre megyünk, és miért , de azt igen , hogy amég ketten vagyunk , addig csakis jól érezhetjük magunkat.. A nap már lassan lemenőben volt , az idő kezdett hűvösre váltani , a falusiak lassan hazaszállingóztak, mi pedig nyugodtan , kézenfogva sétálgattunk Encanto kis utcáin.
- Most merre menjünk ? Hogyan tovább ? - kérdeztem egy kis idő múlva .
- Nos , én arra gondoltam , hogy ha már a te szüleid tudnak rólunk , akkor ne tétovázzunk , hanem szóljunk az én családomnak is a dologról . - vázolta fel Camilo.
- Ez jó ötlet ! Szerintem menjünk ! - lelkendeztem, majd ezzel a mondattal elindultunk Casita felé ...