Bíbor Vörös Levendulák.

--11--

- Meg ijesztetetek engem ti hülye állatok! - kiabálta anya sértődötten majd apára csapott egy nagyot.

- Nem szabad verekedni mama. - mondta Kazahsztán majd apa vállát kezdte simogatni.

- Igazad van kincsem de öltöznöttök kell ha el szeretnétek menni bárhova is. - mondtam majd nagy nehezen fel álltam a székből.

- Én nem akarok velük menni! Ha ők jönnek én itthon maradok! - kiabálta Német hisztizve majd földhöz vágta a nadrágját. Mérgesen néztem rá.

- Ne legyél ilyen! Nem tettek Belarus-ek ellened semmit nem viselkedhetsz így velük. - szóltam erélyesen Német-re mire mérgesen nyújtotta rám nyelvét.

Idegesen csíptem Német nyelvére mire sírva nézett fel rám. Sóhajtva hagytam magára.

- Apa nem tudnátok nélkülünk elindulni? Sietnénk utánatok. - mondtam reménykedve abba hogy vigyázni fognak a majmokra.

- Rendben aztán beszélj vele nem olyan rossz gyerek csak nehéz neki most hogy megoszlik a figyelmed. - mondta apa majd hajamra simitott.

Mosolyogva néztem fel rá. Fontosak számomra a szüleim tudom hogy én is nekik bár anya részéről még mindig érzek neheztelést.

- Mondjad csak baba mi van veled? Mi történik a pici kis fejedben? - kérdeztem aggódva aztán le ültem Német mellé a földre.

- Már nem is szeretsz engem? Folyton csak a többiekkel vagy. Apa is ezt csinálja! Engem már senki nem szeret? - kérdezte sírva Német mire szomorúan néztem lehajtott fejére.

- Ez butaság kincsem én mindig is szeretni foglak! Lehetsz bármilyen rossz vagy jó nekem mindig a kisbabám leszel aki mindig mosolyt csal az arcomra már csak azzal is hogy mellettem vagy. Russia-eknak pedig most nehéz elhagyta őket az anyukájuk és rögtön ide jöttek hozzánk. Mamáék is szeretnek téged hiszen te vagy az ő szeme fényűk. - feleltem mosolyogva mire Német nagyokat pislogva nézett engem.

- Szegények én szomorú lennék ha elmennél anya. Sajnálom hogy ilyen voltam szeretném ha ezután nagyon boldogak lennénk. Neked is fontos ez anya. - mondta halkan Német majd nekem dőlt.

Csukott szemmel haját kezdtem simogatni. Örülök hogy ilyen okos kisfiú és nem kérdez utána hogy Afganisztán mégis miért tett ilyet.

- Na induljunk el. - mondtam vidáman majd Német-et a nagy ágyra dobtam gyengéden hogy azért mégse essen semmi baja.

- Szia anyuci már azt hittük nem is fogtok jönni! - kiabálta boldogan Kazahsztán a hintán ülve.

- Sziasztok életeim jók voltatok? - kérdeztem mosolyogva majd Német-et is bele ültettem a gyerek hintába.

- Nagyon jók voltak haza viszem őket! - jelentette ki anya nevetve.

- Nem adhatom őket neked mama anya sokat sírna utána. - felelte Német mire el gondolkodtam egy pillanatra.

Oh ha tudná hogy mennyit fog még ez miatt szenvedni. Lehetünk volna régebben okosabbak is.

~~~~~

Sziasztok!
Lehet csak én vettem észre de szerintem nagyon lapos eddig a történet a 11. Részt rakom ki de nagyon nem történt még semmi és a karakterek se fejlődnek nagyon.
Mindegy amúgy se egy nagy szám ez az egész!

Lenne egy kérdésem felétek bucuskák ( érdekel valakit is? Nem igazán hiszem. TwT ) Szóval mint a profilomból is látszik nagyon szeretem Melanie Martinez-t és ki látta már a K-12 filmjét?
Ha valaki látta már nem lenne kedve velem kibeszélni, esetleg újra nézni vagy csak simán  beszélgetni bármiről?
( Nagyon nincs életem szomorú hogy majdnem 16 évesen nem tudok magammal mit kezdeni. T-T )

~~~~~