Japán

144 7 0
                                    

A japán igazságszolgáltatásban, csakúgy, mint szerte a világon, évszázadokon át elfogadott volt a kínvallatás, mint a bizonyítási eljárás része. Így volt ez egészen 1873-ig, amikor hivatalosan betiltották, de számos forrás tanúskodik róla, hogy a rendőrség a huszadik században is alkalmazta a kegyetlenkedést az információszerzés érdekében. Alapvetően a japán igazságszolgáltatásnak nem volt része az a gondolat, hogy a bűnös embert rehabilitálják, sokkal inkább volt jellemző a valamennyi keleti kultúrában hangsúlyosan megtalálható „szemet szemért, fogat fogért" elv.

Ennek leggyakoribb és legegyszerűbben kivitelezhető módja a korbácsolás volt, aminek során a bambuszszálakból készült eszközzel a combokat és a fart ütötték. Emellett általánosan használatos volt a gúzsba kötés, és a spanyol inkvizíció által is használt strappadóra emlékeztető kampóra akasztás, amelynél az áldozat hátrakötözött csuklóit használták. Ennél valamivel kreatívabb megoldás volt az úgynevezett „kőölelés", amely során nehéz köveket helyeztek a rab ölébe, mialatt éles kavicságyon térdelt.

 Ennél valamivel kreatívabb megoldás volt az úgynevezett „kőölelés", amely során nehéz köveket helyeztek a rab ölébe, mialatt éles kavicságyon térdelt

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

A 17. században hasonló folyamat zajlott le Japánban, mint a középkori Európában. A keresztények az eretnekek ellen vették fel a harcot az inkvizíció intézménye által, Japánban éppen a kereszténységet akarták kiűzni az országból. Mindazokat a nőket, férfiakat és gyermekeket, akik magukat kereszténynek vallották, különböző tortúrákkal vették kezelésbe, hogy megtagadják hitüket; és módszereikben sem maradtak el európai társaiktól: kezdetben meztelenül a folyóba dobták az áldozatokat, majd forró vízzel locsolták őket. Lovak hátára szíjazva vezették őket végig a nyilvánosság előtt, és voltak példák arra is, hogy az eretnekeket élve megfőzték, lávába dobták, vagy ökrökkel tépették szét testüket.

Az ana-tsurushi, vagyis „lyukba lógatás" módszere volt az egyik legkegyetlenebb. Ennek során az áldozatot sarkánál fogva kötötték fel, és homlokába keresztet vágtak – ami arra is alkalmas volt, hogy a fejben képződő vérnyomást enyhítse, így az illető mindvégig eszméleténél maradt. A fej és a test egy gödörbe lógott, melynek alján gyakran ürülék volt, és így hagyták olykor tíz-tizenkét napra is, vagy míg kínjainak elviselhetetlensége arra nem vezette, hogy megtagadja hitét.

 A fej és a test egy gödörbe lógott, melynek alján gyakran ürülék volt, és így hagyták olykor tíz-tizenkét napra is, vagy míg kínjainak elviselhetetlensége arra nem vezette, hogy megtagadja hitét

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Kínzások és Kivégzések [BEFEJEZETT]Donde viven las historias. Descúbrelo ahora