Kínzások és Kivégzések [BEFEJEZETT]

Tűzhalál

Mint ahogy azt mindannyian jól tudjuk, a tűz általi halál – mint halálbüntetés – hosszú és véres múltra tekint vissza. Bár talán legtöbben a kereszténység eretnek- és boszorkány-üldözéseihez kötik, a tűz általi megégettetés jóval a kereszténység megjelenése előtt része volt a különböző kultúrák bűnözők, árulók, nem kívánatos személyek elpusztítására kiagyalt eszköztárának. A tűz általi halál igencsak változatos módokon manifesztálódhatott: ide tartozik a "klasszikus" máglyán – vagy hasonló alkalmatosságon – való elégetéstől kezdve a forró, olvadt folyadék testnyílásba (fülbe, szembe) öntésén keresztül egészen a más kivégzési módozatokig (bronz bika, élve megfőzés ) számtalan kegyetlen agyszülemény. 

A halálbüntetés módjának kiválasztásakor a két talán legfontosabb szempont a módszer elrettentő ereje és az, hogy lehetőleg minél kisebb ráfordítással véghezvihető legyen. Lévén az élve elégetést, vagy a tűz általi halált úgy általában a legfájdalmasabb halálnemek között tartja számon a közvélekedés, az elrettentő ereje nem vitatható. Népszerűségéhez továbbá hozzájárult az a tény is, hogy a legtöbb, tűzzel kapcsolatos kivégzési módszer nagyon kevés előkészületet és anyagi ráfordítást igényelt. A tűz szimbolikus ereje sem hagyható figyelmen kívül: egyrészt az elítélt teljes megsemmisítéséhez vezet, másrészt pedig a tűz tisztító ereje a bűnös lelkének megtisztításában segédkezhet. Érdekes adalék továbbá, hogy a tűz általi halál sok prűdebb erkölcsű államban kifejezetten a nők számára fenntartott kivégzési módszer volt, a becsületük megőrzése érdekében a női bűnelkövetők nagyobb eséllyel végezték máglyán, mint férfi társaik. 

Mi is történt az áldozattal a máglyán való elégetés során? Ha a tűz elég nagy volt – sok füstöt termelt (például több bűnös egyszerre elégetésekor) a halál oka leggyakrabban szén monoxid mérgezés volt, mielőtt a lángok egyáltalán elérhették volna a halálra ítéltet. Abban az esetben, ha kisebb volt a tűz (vagy a választott módszer éppen erre irányult), a lángok vagy a forróság is kifejthették hatásukat az elítélten és a helyzet már nem ennyire egyértelmű. A lehetséges halálokok tehát:

- Kiszáradás okozta alacsony keringő vérmennyiség (hypovolémia, ami sokkot is okozhatott) – a bőrfelületen keletkező kiterjedt égési sebek (az égési sérülések gyulladásos folyamathoz és ödémához vezetnek, melyek folyadékot vonnak el a vérből a szövetek felé) és a nagy hőség hatására az áldozat annyi folyadékot vesztett, hogy szíve képtelen volt tovább fenntartani az elégséges vérkeringést 

- Ritkábban a fájdalom miatt bekövetkező sokkos állapotban leeső vérnyomás és keringés összeomlása

- Hőguta, hősokk

- A légzőszerveket (légcső, tüdő) ért károsodás és ödémás elzáródás hatására bekövetkező fulladás

- A végső fázisban a létfontosságú szervek hő általi felbomlása 

A tűz általi kivégzés története egészen az ókorig nyúlik vissza. Az ókori Babilonban Hammurapi törvényei között szerepelt, hogy az égő házak fosztogatói vettessenek a lángok közé, a kolostorukat elhagyó és kocsmákat látogató papnőket élve kell elégetni, valamint azt a férfit, aki saját anyjával folytat vérfertőző viszonyt apja halála után szintén tűz által kell elpusztítani. 

Az ókori Egyiptomban a megégetés önmagában nem volt elterjedt, de az olyanokra, akik saját szüleiket gyilkolták meg egy igen kegyetlen büntetés várt: éles vesszőkkel ujjnyi darabokat hasítottak ki a bűnös húsából, majd tüskés ágyra fektették őt és élve elégették.