Különlegesen veszélyes

8. Rész

Stay Alive- Jung Kook

Jimin a konyhába hivatta a lakótársát. Úgy gondolta, hogy ideje megbeszélni a mai történteket, hiszen Jungkook nem igazán értett meg belőle mindent.
-Azt hiszem kezdhetnénk a kisbabás üggyel. Mit csináltál a kislánnyal?-kérdezte Jimin érdeklődve. Talán a szőke kissé nagy szavakkal beszélt, de Jungkook egyre jobban kezdte megszokni...vagy legalábbis próbálta megszokni.
-Sz...ép vo...lt-válaszolta. Bár ennél sokkal többet érzett, kimondani nem tudta volna. Hívogatta őt, főleg a mosolya és a kedves hangocskája. Ő is szeretett volna egy olyat.
-Tudod...nem csináltál nagy bajt. Csak a világban vigyáznunk kell arra, ami a mienk. Ezt érted?-kérdezte Jimin óvatosan.
-Ve...szély...es?-kérdezett vissza Jungkook. Miért veszélyes a világ? Ha veszélyes, akkor ő miért nem tartozott bele ebbe a világba? Nem igazán értette, hogy ezeket mind hogyan gondolta az idősebb. 
-Igen. Az emberek nem kedvesek mindenkivel. Általában csak annak nem ártanak, akiket ismernek-mondta Jimin, mire Jungkook csak még jobban összezavarodott. Azt gondolta, hogy az emberek hasonlítanak Jimin-re...ám amint visszagondolt, hogy milyen emberekkel is találkozott, úgy kezdte észrevenni ezt. Egyikőjük sem viszonyult úgy hozzá, mint Jimin.
-Nagyon rossz dolgokat is tehetnek egymással az emberek. Példának okáért olyanokat is, amiket veled tettek ott a börtönbe, vagy annál rosszabbakat-mesélte a szőke hajú aggódva. Jungkook ezt nem igen tudta felfogni. A börtönbe azt hallotta, hogy kint az embereket nem bántják és nem korbácsolják őket. De Jimin azt mondta, hogy tesznek ilyen rossz dolgokat egymással az emberek. Talán nem is annyira különbözik a cella a szabadságtól? De tud találni különbséget...legalábbis egy párat.
-Épp ezért ijedt meg az anyuka, mikor a gyermeke közelébe voltál. Mert az ő kislánya és annyira szereti, hogy mindentől is félti-mondta Jimin egy kisebb mosollyal. Az ő kislánya...tudja milyen érzés birtokolni. A cellában is szerettek az emberek valamit a magukénak tudni. Mint például eldugni egy kevéske maradékot az ebédről és azt féltve őrizni. Most neki csak ruhái vannak amik hozzá tartoznak, de felemelő érzés tudni, hogy abba a szekrény nevezetű hatalmas fába az ő saját ruhái foglalnak helyet. De embereket is lehet birtokolni? Vajon ő birtokolja Jimin-t? Igaz, magába úgy szólítja, hogy az én picikém. Jungkook erősen agyalt azon is, hogy mitől kezdett el a szíve egy kicsivel gyorsabban verni, ahogy megkérdezte magába; Jimin az enyém?
-Idegenekkel általában nem állunk szóba, mert az emberek bizalmatlanok egymás felé-folytatta Jimin, ám a bizalmatlan szó, új ismeretlen szóként csendült fel. Jungkook még sose volt bizalmatlan. Nem volt értelme. Nem szerette az őröket, de sose verték át. Nem hazudtak neki sose, így még sosem kellett csalódnia.
-Bi...zal...matl...an?-kérdezett vissza.
-Hát...-kezdte Jimin, ám kicsit el kellett gondolkodnia, hogy hogyan is fejezze ki magát. Még nem kellett a bizalmatlan szó fogalmát elmondani.
-Olyan ember, aki nem bízná rá a saját dolgait másra. Mert azt hiszi, hogy ellopja, vagy valami rosszat csinál vele. Vagy egyszerűen nem árul el neki dolgokat, mert úgy hiszi, hogy a bizalmas dolgokat elkotyogná-mondta Jimin erősen koncentrálva. Jungkook persze most sem értett szavakat Jimin beszédéből. Mint például a "hisz" vagy az "elkotyog" szavakat. De ezekre már nem szeretett volna kitérni. A szőke hajú így is elég zavartan pislogott az előtte ülőre.
-Félteni...nos nem tudom, hogy ennek a szónak a jelentését mennyire érted meg-vakarta meg a tarkóját.
-Ugye nem akarod, hogy az új ruháidnak baja legyen igaz?-kérdezte érdeklődve. A magasabb elgondolkodott ezen a kérdésen. Szomorúan érezte magát, ahogy koszosan képzelte el a kedvenc pólóját, ami most is épp rajta volt. Épp ezért megrázta a fejét válaszul.
-Ha mondjuk egy pocsolya felett lebegne a póló, ami rajtad van, akkor izgulnál, hogy nehogy beleessen és koszos legyen igaz?-kérdezte, mire most bólintott a fekete hajú.
-Ez azt jelenti, hogy félted a ruhát. Félsz, nehogy baja legyen. Érted?-kérdezte Jimin. Talán jobb, ha mindig kér megerősítést.
-Ig...en-válaszolta egy bólintás mellett.
-Ha én mennék valami veszélyes helyre...akkor mit éreznél?-kérdezte Jimin félénken. Kicsit akart hallani valami olyat is, amitől boldog lehet. Bár nem volt biztos abban, hogy a fiú félti őt, mégis reménykedett, hogy valami olyasmit érezhet Jungkook. Csak egy kicsit szerette volna érezni, hogy valaki szemében ő számít is valamit...csak egy kicsit. Jungkook persze azonnal dühös és zaklatott lett. Miért kéri Jimin, hogy ilyeneken gondolkozzon? Ezek fájnak neki...szúrják. Mondhatjuk azt, hogy a félelemhez hasonlította az érzést amit ekkor érzett, ám a büszkesége miatt még a tudatalattija is elutasította a félelem érzést. Nem tudta beazonosítani ezt az érzést, de talán ezt szándékosan nem fogadta be. Így csak úgy jegyezte meg magában ezt, hogy az az érzés, mikor kegyetlen elment mellettem. De abban biztos volt, hogy nagyon nem szerette ezt az emóciót.
-Ne...m en...gede...m-mondta kissé morogva Jungkook. Egészen biztosan nem engedné el egy olyan helyre, ahol veszélybe lehet a picije.
-Nem engeded?-kérdezte Jimin lepetten.
-N...em enge...dem-válaszolt egy bólintás kíséretével. 
-Te féltesz engem...-motyogta magába Jimin. Borzasztóan örült ennek a hírnek. Már egy jó ideje senki sem féltette őt és bár nem értette, hogy a fiú, hogy képes ilyen rövid idő kötődni hozzá, de ez nem igazán érdekelte. Annyira akarta, hogy végre szeressék...kicsit önző módon el is akarta érni, hogy Jungkook szeresse őt. Nem várta el tőle, hogy most szeresse. Csak ahogy időközben tanítja, úgy kissé magára irányítaná a szeretet. Ő se szerette még a fiút. Csak úgy érezte, hogy felelősséggel tartozik érte. Na meg...egy kicsit kiakarta használni. Már kissé betegesen akarta megkapni a törődést. Persze nem úgy akarta kihasználni, hogy az rossz legyen Jungkook-nak.
-Remélem érted, hogy az anyuka miért viselkedett veled úgy ahogy-nézett el a fiúról zavart mosollyal. Jungkook csak ismételgette magában, amit a fiú mondott neki. És bár sok dolog még furcsa volt neki, nem törődött velük. Elfogadta, hogy nem viheti el magával a kisembereket.
-Azt hiszem ideje rátérünk az illemre és a társadalomba elvárt viselkedésre-mondta Jimin és a hatás kedvéért tapsolt is egyet. Jungkook pedig zavarba jött. Az alacsonyabb sokszor olyan mondatokat alkotott, hogy a fekete hajú sokszor zavarba jött tőle. Ezek legjavát sajnos nem is értette.
-Hmm....mivel is kezdjem?-kérdezte meg magától hangosan. A fekete hajú jobbnak látta, ha inkább nem szólal meg és hirtelen a börtönben érezte magát. Ezt nagyon is furcsálta és sajnálta. Hiszen neki sokkalta jobb it. Itt tanul és most is ahhoz készül. Miért jut eszébe folyton az a hely? A hely, ahol eddig élt és mégsem volt otthon. El kéne felejtenie mindent, amit ott látott és tapasztalt. Az mind rossz volt. Miért is érzi rossznak, ha neki az volt a normális? Annak ellenére is, hogy hallott a kinti életről? Mert most már nem csak sejti, hogy jobb lehet, ha nem tudja is. Csillagosan érzi magát és minden reggelinél is...olyan furcsán jót érzett. Az erdő, amibe a régóta hallgatott szabadság szó végre értelmet nyert. A kisember, aki úgy mosolygott rá, mint a nap, mellyel együtt a sötétben mindig reményt kívánt. Most tisztának érzi magát. Mégis előjön és nem hagyja békén. Mert még érzi, hogy mögötte nyitva áll a cellaajtó és csak arra vár, hogy bezárhassa őt. Nem felejti el, hogy üldözött. Nem csak a katonák, hanem régi életének emlékei sem hagyják nyugton. Az érzések, melyek akkor még átlagosnak tűntek, vissza-vissza térnek. De nem ugyanolyanok mint akkor. Már kezdi felfedezni bennünk a rosszat és a kettő élet közti érzés különbségeket.
-Azt hiszem kezdjük azzal, hogy hogyan viselkedünk az utcákon-mondta és magát megerősítve bólintott egyet.
-Az az igazság, hogy itt Ardor-ba, szigorú szabályok szerint kell viselkednünk. Legalábbis kint az utcákon, a boltokban és hasonló helyeken. Az utcán nem szabad ruha nélkül, vagy félmeztelenül lenni. Úgy tartjuk, hogy a tested csak is számodra fontos emberek láthatják. Család, barátok, szeretőd-mondta Jimin, ám a fekete hajú ismét nem értett meg szavakat. Család? Barátok? Szeretőd? Ilyeneket a börtön fala között nem hallhatott.
-Nem értetted az utolsó szavakat?-kérdezte lepetten. Válaszul csak egy fejrázást kapott.
- Tudod, a család az, amibe a szüleid és rokonaid tartoznak bele. Akiktől származol-próbálkozott érthetően fogalmazni.
-Bár ennek érzelmi alapja is van. Kicsit olyan, mint az otthon és a szeretet érzete. Igazság szerint az otthonba a szeretet is közrejátszik-mesélte kicsit elkalandozva. Jungkook oldalra döntötte a fejét. Igaz, valamennyit megértett, de közben még több-és több ismeretlen szó jutott el hozzá.
-Úgy érzem egyre csak összezavarlak-mondta szomorúan a szőke hajú.
-Ne haragudj...igyekszem jól magyarázni-tette hozzá még csillogó szemekkel.
-Túl sok minden van, amit nem tudsz Jungkook. Bár, ha majd megtaláljuk a tüzed, sokkal több mindent fogsz tudni. Tudni fogsz számolni, beszélni és ezáltal több szó jelentését is tudni fogod. Ez rendkívül nagy ajándék a Laicus-tól. Ő a mi Istenünk, aki megteremtett minket. Bár szerintem ezzel a szóval, csak még nagyobb kérdőjelet okoztam. Meg ezzel is...-esett túlzásba az alacsony fiú. A sötét hajú fiú csak ámult és bámult. Nem igen esett meg, hogy a picije ilyen sokat és ilyen sok furcsa szót mondjon el egyszerre. Azt hitte sose hagyja abba a beszédet.
-Oh istenem...ez így nem fog menni Jungkook-nézett Jimin könnyes szemekkel a fekete hajúra. A magasabb erre a kijelentésre megijedt. Hogy értette ezt? Nem tanítja tovább? Egy pár nap alatt eldobja és ennyi volt? Nem akarta ezt hallani.
-Muszáj lesz valami máshoz is folyamodni, mert én kevés vagyok ehhez-temette kezeibe az arcát. Jungkook ijedtsége e mondat után dühbe ment át. Hogy teheti ezt? Mégis mit képzel a picije? Nagy lendülettel kelt fel a székről és egyenesen Jimin elé ment. A szőke hajú ijedten nézett fel a magasabbra, ki felette állt meg.
-Té...ged ak...ar...lak-mondta kemény tekintettel, ám ami rögtön szemet szúrt Jimin-nek, az a fiú szemöldökei. Összehúzódtak. Azonnal felpattant, mert szíve olyan gyorsan kezdett dobogni, hogy nem tudta máshogy levezetni azt. Most először látott a fiútól bármi féle érzelem kimutatást.
-Jungkook....de hisz te dühös vagy!-kiáltott Jimin boldogan. A fiatalabb meglepődött, így a szemöldöke visszaállt az eredeti, érzelemmentes alakjára. Hogy találta ki a szőke, hogy hogy érez? Vajon a hangján? Vagy...az arcán?!
-Hogy?-kérdezte rögtön és az izgatottság miatt ezt a szót is könnyedén kitudta ejteni most. Az alacsonyabb most is elkalandozott a hangja miatt, ám most ez előbb történtek miatt még jobban fel volt villanyozódva.
-A-a szemöldököd! Összehúztad! Úristen én ezt el sem tudom hinni!-ugrált örömében az idősebb. Jungkook pedig olyan csillagosan érezte magát, mint még soha. Ezzel nincs veszve semmi sem! Most már tud teát csinálni és dühöt kifejezni! Ez valami eszméletlen volt mindkettőjük számára. A fekete hajú most legszívesebben azt tette volna Jimin-nel, amit a fiútól és a lánytól látott, azaz azt, amit a kutya plüssel tett ő. Éppen ezért, miközben Jimin nevetve ugrándozott, elindult felé, hogy karjai köze vonja. Már majdnem körül fogta, mikor csengettek a lakásba. Jimin meg is állt Jungkook előtt abban a pillanatban, hogy meghallotta a csengőt. Vészesen közel voltak egymáshoz, amitől a szőke hajú hátrébb lépett és vöröslő fejjel kerülte meg a magas, nagy darab fiút.
-M-maradj a konyhába-mondta Jimin dadogva, mire Jungkook csak bólintott. Már többször látta, hogy az arca ilyen furcsa színűre váltott, de még most se tudta, hogy ez miért van, vagy, hogy jót vagy rosszat jelent. Jimin próbált higgadtan az ajtóhoz lépni. Mikor odaért, egy nagy adag levegőt fújt ki és így húzta magára az állarcát. Mosolyogva nyitotta ki az ajtót, ahol San álldogált.
-Köszönöm a jegyzeteket!-mondta mosolyogva, majd átnyújtotta őket a rózsaszín hajú.
-Nagyon szívesen-mosolygott vissza.
-Nos, akkor holnap talá-hagyta abba San mondatot, mikor katonák értek az ajtóhoz. Jimin belül rettenetesen megijedt, de nem mutatta kifelé. Most nem szabad lebuknia.
-Jó estét! Elnézést, de a király házkutatási engedélyt kér a néptől. Eddig mindenki aláírta. Ez arra kell, hogy a körözöttünket mihamarabb megtaláljuk-mondta az egyik katona.
-Oh értem. Azonnal aláírom-mondta San, majd elfogta a tollat és a katona kezébe tartott papirosra firkantotta a nevét.
-Azt nem tudják megmondani, hogy...mitől olyan veszélyes?-kérdezte Jimin érdeklődve.
-Fogalmunk sincs. Csak a király és a szenátus tudja-rántott vállat.
-Nem is érdekli őnöket? Nem furcsa, hogy erről csak bizonyos emberek tudhatnak?-kérdezett vissza, mire a katona és San is furcsán nézett az alacsonyra. A király általi döntéseket nem szokta a nép túl tárgyalni. Amit a király mondott, abban bíztak és soha nem kérdőjeleződött meg egy kérdés sem bennük.
-Maga a király döntését becsmérli? Nagy szavak egy olyan embertől, kinek összetűzése volt magával a királlyal-nézett megvetően a katona a szőkére.
-Nem kerültem vele összetűzésbe!-vágott vissza Jimin.
-Már most beakarnak jönni?-kérdezte Jimin és magában reménykedett, hogy most békén hagyják.
-Természetesen nem. Minimun 10000 aláírást kell begyűjteni, hogy a rendelet érvényes legyen-forgatta meg a szemeit.
-Rendben-mondta Jimin, majd kissé hezitálva, de aláírta ő is a papirost.
-Oh és még valami uraim! 2 hét múlva Ardor minden városból el kell jönni ide Celsitas-ba, hogy a nép tűzbemutatást tartson. Ezt már nem tudom megmondani, hogy miért, de hát ez a király parancsa-mondta és ismét vállat rántott. Jimin el is gondolkodott ezen. Vajon a király mit szeretne ezzel elérni? 2 hét múlva...
-Imádom a tűz bemutatókat! Tök szép virágokat tudod csinálni!-lelkesült fel San.
-Akkor biztos nagy tapsot fogsz kapni-mondta Jimin mosolyogva.
-Viszlát uraim-köszönt el a katona.
-Viszlát!-köszönt el a két fiatal is.
-Akkor holnap találkozunk! Szia Jimin-mondta San, majd integetve elindult.
-Szia!-köszönt el Jimin is, majd belépett az ajtón és be is zárta azt. Valamit nagyon furcsállt a szőke. Ilyen nagy tűz bemutatót még soha nem tartottak. Vajon milyen oka lehet? Talán ez is összefügg Jungkook-kal? De hát...ez miért lenne hozzá köthető?
-Ji...min-szólalt meg Jungkook a szőke mögött állva. Jimin az ijedtségtől kissé megrezzent.
-Azt hiszem...jobb ha mihamarabb megtaláljuk a tüzed-mondta Jimin, mire a fekete hajú kissé összezavarodott. Előbb még azt mondta a szőke, hogy az illemre tanítja meg előbb. Most meg azt mondja, hogy a tüzét keresik meg előbb. Ebből is látszik, hogy a szőke tényleg nem tudja, hogy mit tegyen, vagy mivel tehet legjobbat a fekete hajúnak. Nagyon igyekszik és egyfolytában agyal is érte. Tudja, hogy milyen fontos feladata van.
-Még nem fejeztük be a ezt a beszélgetést, de ne haragudj most nekem is tanulnom kell. Ez olyan, amit neked nem kell tudnod. Ezt nem minden ember tudja-mondta Jimin. Jungkook ezen természetesen meglepődött. Van olyan, amit nem mindenki tud?

Sziasztok, kedvesek!^^

Huha...nagyon régen volt rész :/ Ne haragudjatok, de mostanában nem volt sok időm írni. Sokat tanulok, mert ebben az évben már nagyon fontos, hogy jó jegyeket szerezzek. Persze próbálok minden szabadidőmbe, legalább egy keveset hozzá írni a történethez.

Remélem tetszett nektek a rész és tényleg sajnálom, hogy majdnem egy hónapot kellett rá várnotok. Most beteg vagyok, úgy hogy lehet hogy több időm lesz majd a következő részhez írni. :>

Remélem mindenki jól van és boldogok vagytok! Legyenek szép napjaitok és vigyázzatok magatokra! (っ^-^)╮💜