Különlegesen veszélyes

7. Rész

Enemy-Imagine Dragons

Most nem a szokásos kis lakásban vagyunk. Ardor birodalom kastélyában járunk. A palotában hatalmas a feszültség. Mindenki tudja, hogy milyen veszélyes ember hagyta el a sötét tömlöcöt. A király, minden katonát és testőrt keresésnek indított, hiszen az egész nép sorsa foroghat kockán egyetlen ember miatt. Az uralkodó pedig  nem hagyhatja, hogy veszélyben legyen szeretett népe. Ő azért király, hogy szép jövőt és életet teremtsen a birodalmában élő embereknek.
-Üzendd a szenátusnak, hogy most azonnal tárgyalni kívánok velük a nagy terembe!-adta ki a parancsot határozottan az udvari főtanácsosnak.
-Igenis felség!-hajolt meg, majd azonnal intézkedni kezdett. A király sietősen trappolt a nagy terembe mezítláb. Sose szeretett cipőket hordani, így rajta maradt az a gúny név a néptől, mint cipőtlen, vagy cipőtlen király.
Nem tudott másra gondolni. Majd beleőrült és nem tudta, hogy és mitévő legyen. Hogy tudott egyáltalán megszökni? Ezen is rengeteget agyalt. Hiszen eddig semmi ellenkezésnek nem adta jelét, sőt...azt hallotta, hogy egyszer se eresztette szabadon hangját. Vagy ennyire más lenne, mint ők? Ő egy más fajból származó egyed? Ez is lehetséges. Ez megmagyarázná, hogy hogy tudta ilyen könnyen átverni őket. Annyira veszélyes...miként került egyáltalán Ardor földjére? Ezek a kérdések többször és többször is végig keringtek a fenséges úr fejében. Amint a nagy terembe ért, a tizenkét tagú szenátus egy hosszú asztal körül fogadta. A hatalmas és díszes terem tele volt festményekkel, melyekben a vörös szín dominált. Fényes és széles csillár lógott lefelé. Az üvegcsék néhány darabja ugyancsak piros színben pompázott. A fa ajtó felett pedig egy szó bevésve, miszerint; ignigena, azaz tűz szülöttje.
-Mint tudják, az egyik legveszélyesebb rabunk szökött meg börtönünkből. Minden katonát az ellenségünk megtalálására küldtem. Kérem, a mélyen tisztelt szenátus tagjait, hogy segítsenek és tanácsokat adjanak arra, hogy mikként találhatnám meg gyorsan őt-mondta a király a trónszéken helyet foglalva. Mind a tizenkét ember gondolkodóba esett.
-Felséges királyom, ha szóhoz engednél. A lakosok házait is megleshették?-kérdezte egy hosszú ősz szakállú úr.
-Nem. Ahhoz rendeletet kell kiadnom, így azt még nem vetettem be-válaszolta.
-Javasolnám ezt a lépést mihamarabb meglépni, hiszen logikus, ha más emberhez magát bekéri-bizonygatta a feltételezését.
-Egy olyan ember, kiről azt se mondhatjuk el, hogy ember, megérti e nyelvet? Természetben kereshet magának csendességet. Ott szabad lehet, mit eddig soha nem érezhetett-kontrázott rá egy 30 év körüli nagy orrú férfi.
-Maga oly büszke okos. Fiatal lelke mégis csak koszos!-háborodott fel a hosszú szakállú.
-Szenátus ifjú tagjaként, nem vagyok csupán bólintgató. Most mégis csak komoly dologról folyik a szó-mondta higgadtan az úrfi. Erre a kötekedő öreg úr, elhúzta a száját és csendben maradt.
-Mindkét felvetés igaz lehet. A katonáknak ezeket a helyeket átfésülni érdemes lenne-csatlakozott be a tanácskozásba egy igen elegáns és kifinomult idősebb úr.
-Felség! Esetleg összehívhatná a város lakókat tűz bemutatásra. A bizonyos körözöttünk, így kerül majd újra láncra. Miközben a város lakók bemutatják tüzük, a katonákat keresésre küldjük. Akár a lakásokba, akár határba-vázolta fel terveit igen lelkesen egy 40 év körüli férfi. A király szeme felcsillant. Így talán tényleg megtalálhatja az emberek veszélyeztetőjét.
-Köszönöm. A rendeletet, miszerint a katonák betérhetnek az otthonokba, kiadatom és sűrűbben mozgatom a katonákat a városba és a városon kívül is. Majd pedig néhány nap múlva felszólítok mindenkit a kötelező tűz játékra. Ellenvetés?-kérdezte a király határozottan. Mivel mindenki csöndbe maradt, felállt a trónszékről.
-Rendben, elmehetnek-mondta a király, mire mind a tizenkettő illedelmesen meghajolt és elhagyta a nagy termet. Talán így újra teljes biztonságban lesz majd a szeretett népe. Bár, ő maga a király se tudta, hogy mit fog tenni majd az ifjúval. Az lenne a legjobb, ha kiiktatná? Esetleg egy szökés biztosabb börtönt kéne kialakítani? Ez még a jövő zenéje. A legfontosabb az, hogy legyen újra elzárva a világtól. Attól a világtól, amit még sose láthatott. 
Nem messze egy nyurga fiatal ember tűnik fel. Mögötte sürgő kisebbek, kik lépni alig mertek az árnyékába. A királyfia érkezett haza, elég morcosan. Valami egész biztos felkavarhatta. Apjához igyekszik zabosan, mikor pedig hozzá ért, lenézett, mint majdnem mindenkire, akivel beszélni szeretett volna.
-Tedd tönkre Park Jimint-mondta határozottan. A király lepetten nézett a fiára. Nem akarta elhinni, hogy ilyet hallott tőle.
-Nem tehetem. Egyszer már megszenvedett miattam. Akkor is miattad cselekedtem azt-rázta meg szomorúan a fejét.
-Most is miattam tedd tönkre. Nem vagyok elég ahhoz, hogy végleg a porba döngöljem-mondta Yunho ijesztően haragosan. Nem, egyszerűen nem tudta elviselni azt, hogy nem szenved a pici szőke fiú. Elege volt abból, hogy folyton érzi rajta. Azt, amit ő a leginkább magának akart.
-Hagyjál most fiam! Ennél sokkal fontosabb dolgom is van. Ha nem tudnád, kiszabadult egy rendkívül veszélyes egyén a börtönből-mondta kétségbeesetten a király. A herceg morogva elfordította a fejét. Utálta, ha valami nem úgy történt, ahogy azt ő akarta volna. Éppen ezért is akarta végre, hogy a szőke hajú olyannyira maga alatt legyen, hogy a legvégén ő pusztítsa el. Persze ezt nem gyilkosságként gondolta. Azt akarta, hogy Jimin önmagával végezzen. Mert akkor az az aura, örökre semmisé lenne és az csak az övé lenne. Szőke hajú galádul ellopta tőle ennek az érzésnek a nagyját. Először úgy gondolta, van valami kis titka, ami miatt ilyen félelmet keltő is a fiú. Ám, ahogy közel engedte magához, úgy bizonyosodott be, hogy Jimin teljesen ártalmatlan. Akkor mégis honnan jön? Kitől lophatta el? Annyira titokzatos és zavaros volt maga az egész jelleme. És ahogy megismerte, úgy annál jobban kiismerhetetlenné vált. Yunho is néha megijedt miatta. És ekkor, hirtelen valami lehetetlen dolog ötlött a fejébe.
-Jimin-nél van, akit keresel-mondta az apjának határozottan.
-Ugyan honnan tudnád?-horkantott fel a felséges úr.
-Jimin-től a városban mindenki fél. Valami különös aura veszi őt körül...talán hasonló lehet a megszökött egyedhez. Nem gondolod?-kérdezte elmosolyodva. Mivel látta, hogy apja nem szólalt meg és gondolkodóba esett, tovább folytatta az érvelését.
-Jimin-t messze elkerülik az utcákon és barátai sincsenek. Mikor együtt voltunk, mondta is, hogy úgy látja, mintha félnének tőle. Nem hinném, hogy ez véletlen lenne-mondta fondorlatosan. A király elgondolkodott fia szavain. Talán abban igaza lehet, hogy a szökevény Jimin lakásán húzhatta meg magát.
-Küldök katonákat, hogy átfésüljék a lakását. Ennyit teszek meg! Se többet, se kevesebbet!-mondta szigorúan a király.
-És ha tényleg Jimin fogadta be? Akkor mit teszel majd vele?-kérdezte idegesen szusszantva a királyfi.
-Nem tudom még, hogy fogom megbüntetni-válaszolta, majd elfordult a fiától és egyenesen a törvény hozói irodába ment, hogy a rendeletet mihamarabb kiadhassa. Az már biztos volt számára, hogy a katonákat első sorban Anguigena város részébe küldi a ház kutatásra. A fia szavai megfogták őt és valamennyire igazat is kellett neki adni. Bár nem hitte el teljesen. Mikor találkozott Jimin-nel először egy szép és igen kedves fiút látott benne. Bár ő is érezte az aurájában, hogy valami különös...nem is lehet megmondani, hogy pontosan mi vette őt körül. Talán illat, vagy csak érzet, de kissé taszító volt. De hamar meglátta benne a jóságot, ezért is örült, mikor fiával egy párt alkottak. A mai napig sajnálja, hogy olyan borzalmas dologra vette rá a fia...nem is érti már hogyan történhetett. Igaz, Jimin nem tud semmiről, amiért áldja is az eget. Nem akarja ennél is jobban összetörni szegény fiút. Tudta, hogy fia igen furcsa jellem, de mindennél jobban szerette. Talán ezért tette azt a borzalmas dolgot, mi miatt még ma is mardossa a bűntudat.
Yunho-t persze csak az érdekelte, hogy Jimin örökre eltűnjön. Szerette, hogy az apja szereti őt és ez által bármit megtesz neki. Még akár olyan dolgokat is, amiket csak az ördög szokott díjazni. A királyfi boldog volt, amíg nem ismerte Park Jimin-t. Azóta sosem boldog, nem érzi magát úgy. Mert nem az övé, amit Jimin tudatlanul is birtokol. És habár még maga Yunho sem tudja, hogy mi lehet az oka, amiért ez a szőkének járt, de ő akarta azt. Hisz amíg Jimin meg nem érkezett, addig az övé volt. Lehet, még nem értitek, hogy mitől és mi is az, ami Jimin-t körül veszi és emiatt tartanak tőle, de lassan, majd erre is fény derül.
Jimin és Jungkook még csak nem is sejtik mekkora veszély fenyegeti őket. Te már sejted, hogy mi történhet?

Sziasztok! Huh ne haragudjatok, nagyon régen volt kirakva rész és ráadásul kissé rövidebb résszel is érkeztem☹️

Remélem ettől függetlenül elnyeri tetszésetek. A szenátus beszélgetését kissé nehezen szültem meg, de elégedett vagyok vele...legalábbis én😅

Vigyázzatok magatokra és legyenek szép napjaitok! (っ^-^)╮💜