Mayday-Victon
A sötét hajú izgatottan követte a szőke hajút. A biztonság kedvéért, mielőtt elindultak, egy nagy karimájú kalapot tettek Jungkook-ra. Jimin az erdőbe vezette a lakótársát, hogy egy eldugott helyen taníthassa őt. Jungkook, csodálkozva figyelte a zöldellő fákat, melyekről a puha hó olvadozott és mélyen vette a levegőt. Sokkal finomabb volt minden a fiatalabb számára. Eszméletlen volt neki az erdő. Csendes és tiszta. Kár, hogy az arcán nem láthatta senki, mennyire is elkápráztatta őt az, amit látott. A földre tekintett és még szebb dolgot pillantott meg. Azonnal letérdelt és alaposan nézegetni kezdte a piciny, fehér növényt. Jimin a fiatalabb felé fordult, hiszen hallotta térdei ütközését a földdel. Elmosolyodott, majd leguggolt Jungkook elé.
-Ez egy százszorszép. Egy virág. Tudod rengeteg fajta virág van a világon és mindegyik szebbnél szebb. Na meg színesebb is-mondta Jimin a sötét hajúra mosolyogva. Aranyosnak találta, ahogy így méregeti a kis növényt. Kezdte megszokni a kemény, üres tekintetét, bár tudta, hogy ő ennél többet érez. Semmit mondó tekintet is jobb volt számára, mint a szánakozó, vagy utálkozó tekintetek, amiket az iskolában lát, nap mint nap. A szánakozó tekinteteket is utálja. Sajnálják, de mégsem segítenek rajta. Hagyják, hogy szenvedjen és egyedül legyen a saját mérgező gondolataival. De eme tekintetek továbbra is azt sugallják, a szánakozás ellenére is félnének tőle...
-Sz...ép. E...gy más...ik Ji...mi...n-mondta Jungkook Jimin-re nézve. Jungkook virágszépnek tartotta Jimin-t, ahogy a kis virágra nézett. A szőke teljesen ledermedt. Nem akarta elhinni, hogy ezt tényleg kimondta a fiatalabb. Arca rákvörösre színeződött és elpillantott a sötét hajúról. Jungkook nem értette, hogy mitől lett piros Jimin arca. De valamiért tetszett neki. Puhának érezte ezt az érzést, ami annyit tesz, hogy aranyosnak titulálta.
-Inkább menjünk-mondta Jimin felkelve a fiú mellől. Jungkook is felkelt és követte az alacsonyabbat. Határozottan jobban érezte magát az erdőben, mint eddig bárhol is. Jimin lakásában is jól érezte magát, de itt érezte igazán azt, hogy szabad. Szabadnak lenni olyan...kicsit olyan volt számára, mint Jimin puhasága. Legalábbis az érzés volt ilyen. Nem gondolta aranyosnak a szabadságot. Hívogatta őt, Jungkook pedig örömmel követte. Úgy, ahogy most Jimin-t is követi.
-Jungkook? Soha nem beszéltek neked arról, hogy tudod a tűzet irányítani?-kérdezte Jimin, mire Jungkook megrázta a fejét. A fekete hajú nagyon meglepődött. Hogy lehet irányítani a tüzet?
-De te is tudsz varázsolni vele. Nem csak irányítani tudod, hanem benned is megvan-mondta Jimin, mire a sötét hajú még nagyobb sokkba került. Varázsolni? Hogy tud ő varázsolni? Izgatott volt, hiszen ez egy olyan dolog volt, amire álmában se gondolt volna.
-Megmutatom-mondta a szőke hajú, majd egy nagyobb fák nélküli helyre állt be. A szőke hajú behunyta szemeit, majd mindkét kezét váll magasságig emelte. Jimin egy nagyobb levegőt fújt ki. Nagyon régen használta a képességét, hiszen az egy időre, szinte el is tűnt a szülei halála miatt. Jungkook elvarázsoltan figyelte az idősebbet. Imádta, hogy Jimin tényleg mindent megmutat neki. És igaz, ez még csak az eleje, de tudta, hogy idővel mindenről tudni fog. Igazi ember lesz, akinek sok barátja lesz. Szeretett volna barátokat, de ezt nem merte addig megtenni, amíg ilyen tudatlan volt. Nem szerette volna, ha mások lenéznék őt. Jimin-nel viszont más volt a helyzet. Jungkook tudta, hogy az alacsonyabb soha nem ártana neki. Túl kedves volt ahhoz. Ahogy egyre jobban megfigyelte a szőke hajút, úgy egyre jobban érezte azt, hogy megakarja érinteni. Végig akarja tapogatni a puha bőrét. Talán, még meg is akarta kóstolni. Ám ez az álmodozás egy pillanat alatt szerte foszlott, mikor megpillantotta Jimin kezeit lángokban. Csak álmélkodni tudott ezen a varázslaton. Olyan gyönyörűen égett Jimin keze. Puha bőrén, viszont nem volt helye semmi égés nyomnak. Jimin egy pillanatra elbizonytalanodott, hiszen a fiatalabb arca továbbra is semmit mondó volt. Bár utána, megnyugtatta magát, hogy Jungkook még nem tudja kimutatni az érzéseit. Vajon képes leszek beteljesíteni a kérését? Csak ez járt Jimin fejébe. Félt, hogy nem lesz elég az ő segítsége, hogy soha nem fog olyan életet élni a tanítványa, mint amilyet ő maga elképzelt.
-Kiakarod próbálni?-kérdezte Jimin érdeklődve.
-Ig...en-válszolt Jungkook és mellé határozottan bólintott egyet. Jimin odalépkedett a sötét hajúhoz. Jungkook kíváncsian várta, hogy mi fog történni. Mindent tudni akart és mindenben a legjobb akart lenni. Jimin, pici ujjaival a magasabb karjára fogott. Jungkook bőre hideg volt, ami furcsa volt Jimin számára, hisz általában csak akkor hideg az emberek bőre, ha víz miatt kialudtak.
-Engedd el magad-mondta Jimin, mire Jungkook kissé értetlenül figyelte az idősebbet. Mivel nem tudta, hogy ezt mire értheti a szőke, így fogta magát és hátra fele kezdett dőlni. Jimin lepettségében felsikított. A sötét hajú, pedig zavarban volt. Ez a visszajelzés, amit kapott, nem éppen volt bizalom gerjesztő.
-Ezt...nem így gondoltam-mondta Jimin felnevetve. Jungkook felült, hogy közelebbről hallhassa az idősebb nevetését. Nagyon szerette hallgatni, ahogy nevet, egy igazi kincs volt számára.
-Gyere, felsegítelek-mondta Jimin és kinyújtotta kezét Jungkook felé. A fekete hajú nagy szemekkel nézett az előtte állóra. Jimin olyan volt neki, mint egy...nos, mint egy jelenés. Nem tudta megmagyarázni, de finom volt, mint a reggelije és puha, mint Jimin vörös arca és szebb, mint az a virág, amit ma látott. Ezek mind érzésekre asszociáltak. Jungkook, csak így tudta megmagyarázni magában ezeket. Miután felsegítette Jimin, Jungkook-ot a földről, a fiatalabb arca egy pillanatra megváltozott. Ajkai elnyíltak egymástól és szemei kerekebbek lettek. Olyan gyorsan történt, hogy Jimin észre se vette ezt. Jungkook kezdett megjavulni. Az ember a legtöbb dolgot utánozva tanulja. Mindent a környezetéből vesz át. Jungkook is túl sokat tanult olyan dolgokat, amik az életben nem kellenek, vagy éppen rossz hatással vannak ránk. A sötét hajú ezzel tisztába is volt, pontosan ezért próbálkozott csak olyat megtanulni, amit most látott.
-Amit az előbb mondtam neked, azt jelenti, hogy a kezeid, lábaid hagyod, hogy lógjanak, hogy csak legyenek. Ne gondolj semmire, kapcsold ki mindened-mondta Jimin kedvesen. Jungkook ebből a mondatból sem értett mindenegyes szót, de a lényeget megértette belőle. Megtette, amire a világos hajú kérte. A gondolatait is megpróbálta alább hagyni. Ez nem ment olyan nehezen, hiszen eddig is inkább elnyomott mindent magában.
-És most, gondolj valami olyan dologra, ami dühössé tesz. Valami olyanra, amitől nagy haragra gerjedsz-mondta Jimin határozottan. Amitől dühös leszek? Először az őrök jutottak az eszébe, amint bántani akarják őt. Aztán a tudatlansága, amit a bezártságnak köszönhet. Összeszorította kézfejét és behunyta a szemeit. A dühöt mindig is feltudta ismerni. A legtöbbször ezt az érzelmet tapasztalta a börtönbe, éppen ezért nem volt nehéz előidéznie ezt az érzelmet.
-Ha megvan, akkor csak engedd ki magadból. El kell eresztened, tűz formájában-mondta Jimin higgadtan. A sötét hajú igyekezet úgy tenni, ahogy azt a szőke mondotta. Elképzelte, ahogy a haragja tűzként kivetül a kézfején. Várta, hogy mikor is fog eljönni az a pillanat, mikor meghallja a tűz ropogó hangját. Ám ez nem történt meg. Kezdett elbizonytalanodni és kezdte elveszíteni a türelmét. Csukott szemmel is tudta, hogy nem történt semmi.
-Ez így nem jó. Nyisd ki a szemed-mondta Jimin és Jungkook úgy is tett. Ökölbe szorított kézfejét kiengedte. Jimin ránézett a kézfejére, melyről valami csöpögni látszott. Felemelte és megtapintotta a kezét.
-Tiszta izzadt lett a kezed-mondta Jimin lepetten. Csuromvizesnek érezte a fiú kézfejét. Nem is értette, hogy ez, hogy lehetséges, hiszen így sokkal nehezebb előhívni a tüzét.
-Legközelebb ne zárd össze a kezed-mondta Jimin, mire Jungkook bólintott egyet. Megismételt mindent magába, ám így sem sikerült. Kezeiről még mindig csöpögött a víz. Jimin nem értette, hogy Jungkook miért lesz ilyen izzadt ettől az egésztől. Amikor ő kiadja a tüzét, akkor soha nem izzad le. Mintha az is elpárologna. Jungkook kezéről viszont szinte folyt a víz. De nem adta fel. Szeretett volna segíteni a fiúnak, ha már ő is megmenti attól, hogy ne maradjon egyedül, magányosan.
ESTÁS LEYENDO
Különlegesen veszélyes
FanficJungkook, születése óta börtönbe van egy hatalmas birodalom királyi palotájában. Fogalma sincs, hogy miért van fogságban, csak annyiról van tudomása, hogy azért zárták be, mert veszélyes a többi emberre. Nem ismeri az érzelmeket, köztük a sajátjait...