Fogd már fel hogy szeretlek! (Soukoku)

1 Évad 1 Rész

Már lassan 4 éve, hogy Dazai el hagyta a Dokkmaffiát. És én még mindig nem szoktam hozzá a hiányához. Egészen addig gyülöletem. De miután el ment borzasztoan el kezdett hiányozni és rá kellett jönnöm, hogy kib@szotul szerelmes vagyok belé. De a mi esetünkben ez lehetetlen mert ő egy NŐT! keres társául az öngyilkoságához. Én meg őt szeretem az első hetekben váltig tagadtam. De aztán bele tőrödtem , hogy én Dazai Osamut szeretem. Erről csak én tudok nem mondtam el senkinek és nem is tervezem el mondani senkinek. Talán még neki sem....Mert tudom hogy ő nem szeret. És hogy honnan? 15 éves korom óta vele laktam olyan volt mintha a testvérem lenne Kouyou - san meg az anyám. Móri - san meg az apám Elise - chant meg nagyon meg kedveltem ezalatt az 1 év alatt. De egyre inkább érzem azt, hogy látnom kell Dazait mert ha nem meg őrülők .... Nehéz döntés alapján megszületett az, hogy el megyek a régi lakásunkba. Mert mint tudni illik régebb vettünk egy lakást és ott éltünk. De miután Dazai el ment egyáltalán nem jártam ott. Sőt! Szerintem még ő sem. Én be költöztem a maffiozoknak fent tartott épületbe. Ő meg az irodáéba...Elő kerestem régi kulcsom.Mit ne mondjak csoda hogy még meg van. Fel vettem a kabátomat és fejemre a kalapomat ki mentem az utcára le intetem egy taxit el mondtam a címet és el indultunk. Míg mentünk próbáltam lélekben felkészülni arra, hogy minden csupa kosz lesz és minden ugyanúgy fog kinézni mint amikor utoljára ott jártam. Egy olyan 10 perc alatt oda is értünk ki szálltam a taxibol ami egyből el is hajtott. Oda sétáltam az ajtóhoz vettem egy nagy levegőt és ki nyitottam meglepetten konsroláltam, hogy nem úgy néz ki mint ahogy vártam rend volt... De csak amolyan Dazai féle....be léptem le vettem a cipőmet és célba vettem a régi szobámat remélem hogy az az idióta nem dulta fel.... Mondjuk kevés cucom maradt itt de akkor is meg áltam az ajtónál még egyszer körbe néztem a lakásban de most észre vettem, hogy a konyha asztalon van egy üveg bor... Oda mentem, hogy meg nézzem egész jó évjáratú...ki nyitottam és töltöttem magamnak egy keveset...-finom... -mondtam magamnak visza mentem a szobámhoz és be nyitottam... Rend volt... Mintha vártak volna... Kulcsok zörgése ütötte meg fejem a pisztolyomhoz kaptam de az nem volt ott. Hogy tudtam otthon hagyni?!!?!?!??!? Be csuktam a szobám ajtaját és épp időben. Mert nyomban nyikorgott is a bejárati ajtó. Ezzel jelezve, hogy valaki jött... Csendben voltam nem mozdultam - He?... Ez ki cipője? - hallottam meg annak a rohadéknak a hangját - hahó van itt valaki? - kezdett el közeledni - He?.. Ooo Chuuya-kun szóval te vagy az? - gondolom meg látta az üres boros poharat az asztalon - gyere ki-hallottam már az ajtón túlról a hangját nem akartam látni! Legalábbis nem most. És nem így! Be bújtam az ágyba alvást szinlelve ,kopogott... És be nyitott - Chuuya... Hiányoztam? - mondta lágyan és arcomhoz hajolt azt hittem hogy fel pofozom - hümmmm alszik... - nem bazd meg mert táncolok tudod?????? - aludj jól addig csinálok valamit enni-mondta azzal meg ki ment nekem meg egyből ki pattanak a szemeim ez meg örült alig volt egy centi közöttük!!!!?!!!!!??!!?! Fel ültem az ágyon és körbe néztem. Hallottam ahogy csörömpöl a konyhában

...

Égett szag csapta meg az orrom ki mentem és láttam ahogy ő el aludt a széken rádölve az asztalra be néztem a konyhába... Tűz volt.-Na baszki!-El oltottam.Viszonylag hamar. Ahogy látom a maradékbol, halat akart sütni... - aranyos-engedtem egy lágy mosolyt... Fúj! Miket mondok én el kell inen tünnőm mielőtt még fel kell! Azzal fel húztam cipőm és ki léptem az ajtón... Az úton nem intettem le taxit nem is akartam inkább egy bárt egy távoli bárba akartam menni hogy mindezt el feledjem el feledjem hogy mi történt de nem voltam biztos benne hogy mégis el akarom-e felejteni?... Hisz... Hülye vagyok! És ezzel a gondolattal be is tértem egy bárba...

Dazai szemszöge

Ajj hosszu volt a mai nap - panaszkodtam Atsushi-kun-nak ahogy ki léptünk az iroda ajtaján

Ma haza jössz Dazai-san? - kérdezte a szűrkehaju mellettem. Gondolom fel tünt neki ,hogy a tegnap nem a szálláson tartozkodtam.

Hümmm.... Nem hiszem. - gondolkodtam el.Hisz a lakás már hiányzik a tegnap el foglalt a munka. Utánna meg el mentem inni egyet most meg már jó volna át menni a lakásba.

Ühüm értem... Akkor viszlát!

Viszlát - azzal le kanyarodtam a sarkon és el indultam a lakás felé innen gyalog egy olyan 10-15 perc kb. Ezt csendben és viszonylag hamar meg tettem.Amikor az ajtóhoz értem elő kerestem lakás kulcsom. Mit ne mondjak nem túl csendben. Viszont ahogy meg kaptam észre vettem, hogy az ajtó nincs be zárva... ~talán a múltkor nyitva felejtettem ~tudtam le ennyivel és be nyitottam nagyott csikorgott az ajtó mit ne mondjak. Le húztam a cipőm és le akartam tenni mikor is észre vettem valamit ami nem ide tartozott-he?... Ez ki cipője?-mostmár tudtam, hogy nem én felejtettem el be zárni az ajtót. Hanem az akinek még kulcs van a lakáshoz.Aki nem más mint( monologom közben persze haladtam befelé) -he?.. Ooo Chuuya-kun szóval te vagy az?-igazolta sejtésem a pulton a megkezdett borosüveg (amit nem mellesleg tényleg neki szántam) és a mellette lévő üres boros pohár - gyere ki-mentem a szobálya ajtajához mert biztos, hogy azt vette elsőnek célba be kopoktam mert most milyen lenne ha csak úgy be állitanék 5 év után? Hogy Szerussz Chuuya!??? Nem jött válasz így be nyitottam és egyből meg is szolaltam-Chuuya... Hiányoztam? -néztem az ágyban fekvőre de csak nem jött válasz gondoltam hogy csak szinleli így közelebb hajoltam fejéhez és tanulmányozni kezdtem - hümmmm alszik...-mondtam mikor már alig volt 1 centi közöttünk- aludj jól addig csinálok valamit enni-azzal pedig ki mentem és neki álltam halat sütni kicsi csörömpölésel de sikerült oda tenni gondoltam hogy amíg kész lesz addig le ülök az asztalhoz gondoltam ezt.És nem sokrará el is koppantam ott..... Mikor fel keltem kissé égett szag csapta meg az orrom és eszembe jutott hogy a halat oda tettem sülni.Egyből fel szöktem s a konyhába futottam ahol nyugodtságal töltött el hogy ugyan egy kicsi tüz volt nem volt vészes és már el oltották.Egyből Chuuya juttot eszembe, hogy ez ő volt ki mentem az ajtóhoz ahol már láttam, hogy a cipője nincs ott,Tudtam hogy most nem ment haza... Legalábbis gondoltam.Így fel vettem cipőm és kabátom és ki léptem a házból amit be is zártam.És el indultam a városban. Chuuyat keresve.Persze inkább csak a bárokba mentem be...... Már vagy a fél várost körbe jártam és szinte mindegyik bárba be mentem.Mire az egyik ablakából meg pillantottam a kalapot.Azt a jól ismert kalapot...

Fhu emberek eddig egy könyvemben sem volt túl hosszú rész így őrülök hogy így tudom ezt a könyvet el indítani több mint 1100+szó🤩
Kommentbe jelezzétek ha van valami ötletetek szívesen el fogadom 😊