Fogd már fel hogy szeretlek! (Soukoku)

3É.5R

Ma küldetésem is van igy hamar öszekészülödtem az indulásra a barna már el ment. Magamhoz véve pár töltényt és késemet indultam meg a helyszínre, ami egy régi dohos épület volt. Simán rájuk is onthatam volna a helyiséget senki sem volt sehol ami egy kicsit gyanus volt dehát senki sem tud semmit tenni igy nyugodtan mentem be az épületbe. Az épület belseje egyáltalán nem tükrözte külsejét. Szép volt rendezett és izléses látszott hogy itt laknak. Sőt! Még egy első osztályú szobának is el menne! Lassan a lépcsőn elkezdett valaki le jönni oda kaptam a fejem és a szervezet vezére ált előttem.

Nakahara Chuuya? - nézett rám mire bolintottam

És? Én kit tisztelhetek az ön személyében?-tárgyalást szeretne. Viszont készült a harcra mert utánnam nezett

Yamada Iside. Tárgyalni szeretnék

Sejtettem. De mégis miről? - nem volt miről tárgyaljunk hiszen egyértelmű volt szándékom és a parancs nem fog meg modosulni

Egy bizonyos Mori Ougai rol - elég volt ez nekem ahoz hogy tudjam azt akara hogy eláruljam

Sajnálom - mondtam és támadni készültem viszont félbe szakitott valami

Én sajnálom Nakahara-san-mondta miközben oldalamba hatalmas fájdalom hasított és el ájultam.

Az erdőben a földön tértem magamhoz gondolom azt hitték halott vagyok. Hát ezt be nézték engem nem lehet ilyen könnyen el tenni láb alol. Ismerős volt a hely innen csak egy km re van az a ház onnan pedig szintén egy km re a benzinkut ahol hagytam a motorom. Fel is áltam volna ha az oldalam nem kezd el mégjobban marni. Meg tudtam mondani volt már ilyen mégeg és jellegű sebem patkány méreg volt. De azt nem tudom hogy miért vagy mitől ájulhattam el. Nagy nehezen de csak fel áltam és egy fadarab segítségével egy órán belül meg is pillantottam a házat amit a képeségem segítségével be omlasztottam majd tovább mentem 3 óra.. Ennyi kelett hogy el jussak a motoromhoz. Amire még fel is kell szenvednem magam és haza támolyognom. Nem a legbiztonságosabban de el indultam. Olyan fél óra kellett hogy haza jussak. Nehezen de el támojogtam az ajtoig amin már szó szerint be estem