3É.10R.

54 3 0
                                    

Féltem már el telt egy hét, hogy utoljára mutatkozott akkor esett bele Chuuya a vizbe. Azota nagyon ovatosak vagyunk. Nem is engedem, hogy egyedül menyen ki. Nagyon oda figyelek mindenre. Félek, hogy ha ujra fel bukkan és nem leszek ott akkor az valaki legroszabb esetben Chuuya lesz.Gondolat meneteimet telefonom csörgése zavarta meg.Ismeretlen szám volt. Gondolkoztam , hogy fel vegyem e vagy sem de végül arra jutottam , hogy fel veszem.-Halo?-Szóltam bele
Dazai-kun?-a hangbol ítélve ez Mori-san
Mori-san-szóltam  bele komoly hangal
Emiti Blonson halott-nem hittem a fülemnek ,hogy halott az a személy akit a legnehezebb kinyirni?!?!?!
Tessék-értetlenkedtem
Jól halottad le esett egy hídról -meg szabadultam
Köszönöm a tájékoztatást-mondtam azzal pedig le tettem.

Chuuyaaaas!-orditottam örömömbe ő pedig mintha épp ulhöznék úgy rohant oda hozzám én pedig át ölelve őt meg csókoltam.-Halott-ő csak értetlen fejet vágott-Emiti Blonson halott-láttam rajta hogy nem hiszi el nekem. De ahogy fel fogta ismét meg csokolt

Jajj gyerekek egyenölre ugy néz ki ez lesz a vége

Fogd már fel hogy szeretlek! (Soukoku) Where stories live. Discover now