Fogd már fel hogy szeretlek! (Soukoku)

1É. 10R. 1É.VÉGE

(^o^)Dazai szemszöge(^o^)

Amint haza értem tudatosult bennem hogy Chuuya már itthon van szerencsére már minden készen állt. Igy gyalog ugyan de el indultunk a helyszinre Chuuya végetes végig azt kérdezte hogy hová viszem nem kapott egyszer sem választ viszont nem adta fel. De a csillogás és kiváncsiság ami a szemében volt egyszerűen meg bolonditott és ahogy rám nézett velük azt hittem hogy ott helyben el olvadok a tenger kék szemek melyben ott csillogott a kíváncsiság mint egy 5 éves gyerek olyan volt... De valahogy mégis más... Sokkal szebb és vonzobb...lassacskán meg is érkeztünk oda ahol voltunk igy meg áltam mire ő is meg ált-csukd be a szemed - mosolyogtam

Minek?

Meglepi- ö le csukta a szemét én pedig a biztonság kedvéért még rá tettem a kezem majd pedig vezettem-ki nyithatod - vettem el a kezem a szeme elől

Azta-csak enyit mondott de a szeme mindent el árult a meglepettséget az örömöt és a gyönyört viszatükrözte az előtte lévő leterittett pokrocot ételeket fákat és a legszebb részét a csillagokat. Sokkal szebb volt az ő szemén átlátni a holdat kék volt... De nem tengerkék annál szebb sokkal azok a szemek meg bolonditanak - ezt mikor csináltad? - nézett az előtte lévő helyre

Titok-mondtam majd megöleltem-na gyere! - huztam magam után és leültünk enni miután végeztünk az evészetel el kezdtük a csillagokat nézni majd gondolom bele aludtunk

211 WORDS