Fogd már fel hogy szeretlek! (Soukoku)

3É.3R

Elég sokat tébláboltam. De igazából ez idő alatt papirmunkát végeztem ezzel ie el terelve figyelmem megmentőmről. Egyáltalán hogy volt arra kéoe hogy még meg mentsen?! Jó igaz örülök neki de akkor is! Mikor annyira rendbe jöttem Mori-san meg kért arra hogy menjek el egy bizonyos cimre. Eléggé érdekes volt mert csak annyit mondott hogy menjek el oda... Nem tetszett d e el mentem. Egy elhagyatott épületnek látszott a város szélén helyezkedett el. Bementem és nem más várt bent mint Dazai egy csokor rozsával.

Bocsánat.. - sütötte le stemét nekem meg el pattantak a rugok

Azt hiszed hogy egy bocsánattal le lehet ezt rendezni?!?!? - akadtam ki kissé

Figyelj.. A te érdekedben tettem...

Heee?? Na persze!

Az a szervezet ami el rabolt. Rajtam keresztül akart el kapni.. Azt hittem hogy ha mi nem találkozunk ez nem fog sikerülni...de ösze jött nekik.. Bocsánat nem akartam hogy ez történyen! Veled kellett volna hogy lennem! Nem kellett volna azt hinnem hogy minden meg oldodik ha titokban tartom és egyedül intézem! Akkor nem vittek volna el téged! Nem történt volna meg az ami! - láttam már az ösze esés szélén ált. Igazán sajnálta és tudtam hogy szeret. Meg öleltem visza ölelt de ovatosan ért hozzám. Majd pedig ugy szoritott mint aki soha nem akar el engedni. Ez igy is volt. 

sziasztok! Hogy tetszik a könyv? Szeretnétek hogy fojtassam?