Fogd már fel hogy szeretlek! (Soukoku)

2É.2R.

(^o^)Dazai szemszöge(^o^)

Kunikida-kun már megint tuloráztat és ez nem fer mivel a többiek már mind hazza mehettek én pedig itt tökölök egy halom papirmunkával. Meg halok az unalomban. És esküszöm ha ezután akkár 1x keljen papirmunkát végezek én ki ugrok az ablakon!

Dazai! - orditott az említett

Mi van már megint? - nyafogtam

Még tölts ki pár papirt és tünyel! - vágta be az ajtot én pedig "neki áltam" a papirmunkának. Amit hamar meg is untam. És el indultam haza. Pont havazott szép volt szeretem a havat. Keresztül mentem a parkon ahol már szépen ált a még szüz hó. Igy támadt egy ötletem és gyorsabbra vettem a léptemet. Hamar haza is értem ahol már várt a kis háziaszonyom.

Chuuuuyyyyaaaaaaaa!!!!! - szoltam amint be léptem az ajton.

Neked is szia! - nézett rám a kenapérol.

Gyere ide! Támadt egy ötletem!

Minek menjek oda? Ha neked valami ötleted van az biztos hogy a világ kárára megy! - morcongott de fel ált és elém camogott.

Öltöz fel!

Minek?

Megyünk valahova!

Iilyenkor? Tudod te hogy milyen hideg van most kint!?!

Igen! Na öltözz! - tekertem a nyakaköré egy sálat.

Ezért még mit kapsz... -morogta

Tessék? Nem értettem jól. - szinleltem amit észre is vett

Ooo már nem csak hülye de süket is vagy? - viccelődött mire én csak ki léptem az ajton ő meg követett be zárta az ajtot. És fel zárkozott hozzám. Nem szólt semmit csak várta hogy el mondjam hogy hová is viszem. Hamar el értük a parkot. Én pedig meg áltam. - Na mi van? - nézett rám

Meg jöttünk. - mondtam mosolyogva

Hogy mi van na tudod kivel szorakozz! Hová megyünk igazábol?!? - kezdett ki akadni

Ide-mondtam miközben le gugoltam és gyurtam egy hogolyot amire ő értetlen képet vágott. De én ezzel nem törödve a képibe vágtam. Ő egy elég mérges fejet vágott. Igy futni kezdtem be felé a parkban ő pedig követett. Igen ám! Csak hát ki olyan szerencsétlen hogy meg botlik a saját lábában? Hát persze hogy én! Igy pofára estem. De szerencsére a hó tompitotta az esést. De a drágám csak tetézte az egészet. Mivel önelégült mosolyal a hátamra ült hogy ne tudjak fel álni. - Na de chu chuuuu~igy meg fázok! - nafajogtam

Hajrá! - mondta még mindig rajtam mire én egy erős mozdulattal le löktem magamrol bele a hoba. Most ő volt alul és  rajtam volt az önelégült mosoly.

Csináljunk hó angyalt! - borultam én is mellé a hoba. Mikor már mind a ketten kész lettünk a z angyalokal és le zsürisztük a másikét ismét hogolyozni kezdtünk. Ismét én szakitottam ezt félbe. Mert eszembe jutott hogy ebben a parkban van egy tó. És el kezdtünm arra felé menni. Szerencsémre be volt fagyva. Rá akartam álni de társam visza rántott

Te meg hibbantál?!? És ha be szakad?!? Meg fagysz!?!-ordibált

Ha be szakad akkor egy kis vörös tündér utánnam ugrik és meg ment-csokoltam meg mire ő teljesen el vörösödött nem tudtam hogy a hidegtől e vagy töllem de szerintem egy kicsit mind kettő. - na gyere - áltam rá a jégre ami csodák csodája meg birt igy magam után huztam a kis tündérem. Aki előszerettetel követtett engem mint egy kutya. Egy kis csivava. Még hasonlit is rá! Egy idő után meg fogtam a kezét és ugy csuszkáltunk. Persze tekintve azt hogy mind a ketten feküdtünk a hoban igy már eléggé fáztunk igy haza mentünk. Számomra a meleg lakás most szinte egy áldás volt mivel majdnem meg fagytam. Ja azt mondtam majdnem? Teljesen meg fagytam! És szerintem a párom sincs más helyzetben mivel ő már a kanapén ül egy pokrocba bugyolálva forro csokit szürcsölgetve. Honnan szerzett ez ilyen hamar forró csokit?!? Le ültem mellé mire ő csak rá mutatott a dohányos asztalra ahol ott gözölgött egy nagy bögre forró csoki. Amit előszeretetve vettem is el. Akezemnek nagyon jól esett ez a kis meleg. Har bele is kortyoltam és ez valami meg válzás volt a testemnek. Még egy darabig öldögéltünk és tvt néztünk. Majd el mentünk aludni.