Fogd már fel hogy szeretlek! (Soukoku)

3É.6R

Dazai szemszöge

Pár nap telt el azota hogy Chuuya be esett az ajton. Rengeteg vért vesztett csoda hogy él! Vagy hogy el jutott idáig! Egy normális ember ebbe be halt volna! Gondoltam magamban a napokban már sokadjára miközben át köttem a sebét. Nem először csináltam ilyet. De eddig nem undorodtam ennyire azon agyaltam hogy ki tette ezt vele. Nem akartam azt a  valakit az élők között tudni viszont előbb Chuuyat szeretném látni. Mostis az ágyon ülök és őt bámulom. Rebbent egyet. Valami életjelet adot végre! - Chu? - szolitottam meg gyengéden mire ki nyitotta szemét. Én pedig meg pusziltam a hozám közelebb lévő kezét. - Hogy érzed magad? - néztem rá

Szarul

Gondoltam. Éhes vagy?

Mint a farkas-erre csak bolintottam és ki mentem kajáért. De mig meg csináltam a levest valahogy mögém lopdzott.

Mért keltél fel? - mordultam rá

Mert unatkoztam

De nem szabadott volna még fel kelned!

Semmi baj. Csak fáj a fejem

Biztos azért mert sok vért veztettél.Hozok valami fájdalom csillapítót-ő csak bolintott majd el vette a pultrol a levest és le ült vele a kanapéra. Hamar meg is találtam a kis dobozkát és ki vettem belőle egyet, töltöttem egy pohárba vizet és oda vittem neki. Ő el vette és meg itta

Chuuya szemszöge

Furcsa érzés volt fájt a fejem és egy kicsit égett a sebem de semmi más. És még energiával is tele voltam...

Chu..

Hüm?-néztem rá két falat közt

Ki tette? - sütötte le szemét de láttam hogy ideges

Nem tudom....

HAZUDSZ! - orditott mire össze rezzentem-bocsi nem akartalak meg bántani! - jött közelebb és ölelt meg