Fogd már fel hogy szeretlek! (Soukoku)

3É.7R

Már Chu is jobban van igy gondolkoztam azon hogy meg lepem valamivel elvégre miért is ne?

...

Végül nem maradt időm bárhova is el menni igy szomorúan sétáltam haza mikor a parkban meg láttam egy virág árust. Vettem is egy pók liliomot. És futottam is vele hazafelé hogy oda adjam Chibinek. Viszont Chuuya sírt mikor be léptem az ajton. Azonnal ki esett a virág a kezemből. Sosem láttam sírni és ha sírt is nem igy. Ezt még halgatni is rossz volt. Folytak a könnyei mint a patakban a víz. Rögtön oda futottam. A kanapén ült össze kucorodva és sírt. Át öleltem ő hozzám bújt, éreztem hogy remeg. - Shhhh-probáltam nyugtatni de éreztem hogy csak vissza fogja könnyeit.- shhhhh ne sírj! Itt vagyok - simogattam meg a hátát és kezdtem el dölöngélni jobbra-balra-shhh- és igyekeztem nyugtatni. Éreztem hogy kezd le nyugodni már csak szipogott.

Köszi-mondta remegve

Mit? - suttogtam

Hogy vagy nekem-szipogott

Ez természetes. De várj csak! - toltam el óvatosan magamtól, ő csak értetlen fejet vágott rá. Én pedig feláltam és ki mentem az előtérbe ahol fel vettem a virágot a földröl, a hátam mögé rejtettem és ugy mentem vissza. Kicsit piros volt a szeme látszott hogy sírt és még könnyeit törölgette. Oda mentem elé ő pedig fel nézett rám. Fájt igy látni. De elé tartottam a virágot mire el mosolyodott el vette és nézegette

Láttam... - sütötte le fejét

Mit? Mit láttál? - gugoltam le elé és emeltem meg picit állát.

Őt...-nézett engem és sírni kezdett

Kit? Kit láttál? - kezdtem el mégjobban agodni

Őt...v-vissza tért

Shhh-nyomtam fejét melkasomnak-ki találunk valamit nem lesz semmi baj - mondtam de ő csak tovább sírt én pedig fel vettem ölembe és maggamal vittem a háloba és le döltünk az ágyba