7. fejezet

67 6 19
                                    

Annyira fájnak és húzódnak minden mozdulatom egy kínszenvedés, de megéri, ha nem kell látnom, ,, gonosz " Lucifert. A sima kés már egy ideje nem hatásos így maradt a démonölő penge. Nem sokáig fogom tudni titkolni Bobby és Dean előtt így is mintha gyanakodnának valamire. Egy hét. Ennyi telt el azóta a nap óta mióta látom. Sebeim felét én okoztam felét ő. Egyre bátrabb már az se zavarja, ha nem vagyok egyedül. Igaz akkor nem vág meg csak énekel és beszél sokszor nem is hallom mit mondanak nekem. Belefáradtam ebbe az egészbe! Fáradt vagyok. A ,, jó " Lucifer a szerelmem meg mintha a napokban kerülne alig keres, ha mégis velem van akkor hamar eltűnik. Csak álmaimban látom, de ezeket én teremtem. A beültetett képzelgések megszűntek egy hete. Ha rákérdezek akkor nem kapok választ csak másra tereli a témát. Hiányzik. A konyhában vagyok éppen kaját keresek magamnak, amikor meghallom, hogy Dean kiabál nekem a nappaliból így átmegyek oda. Amint helyet foglaltam mellette a kanapén meg is szólalt.

- Találtam nem messze egy boszorkány ügyet. Emberek szemei folynak ki miután valami sikeres dolog történt velük. Mit szólsz?

- Csak ketten?

- Aha. Akkor megyek pakolni.

- Nem kell minden a kocsiban van neked csak bele kell ülni és akkor indulunk is.

- Oké.

Végre kimozdulok a házból lehet egy vadászat kell nekem és minden a helyére zökken. Kimentem és a kocsiba ültem Dean a volán mögé ült majd kezébe vette a fegyverét, de minek? Nem maradt több gondolkodási időm mert hirtelen halántékon vágott vele, amitől fokozatosan elsötétült előttem a világ.

⇜⇝

Egy motel szobában vagyok az ágyamon fekszem. Egyedül vagyok Dean nemrég ment el kajáért. A boszorkányok eddig nem mutatkoztak és nem is találtunk rájuk utaló nyomokat. Nem értem Dean miből gondolta, hogy azok és nem valami más. Egy nagyobb levegővétel kíséretében lehunytam a szemeim. Majd csak azt éreztem, hogy valaki megcsókol a döbbenettől tágra nyitottam a szemeim és Lucifer támaszkodott felettem. Amikor feltűnt neki, hogy nem viszonzom eltávolodott tőlem majd a homlokát a homlokomnak döntötte és elmosolyodott majd megszólalt.

- Nem is örülsz neki, hogy itt vagyok?

- De igen. Csak megleptél. - húztam én is mosolyra az ajkaimat.

Majd kezeimet a derekára fontam és húztam magamhoz közelebb. Ha ez lehet erre a tettemre még nagyobb mosolyra húzta az ajkait.

- Mit szeretnél Sammym?

- Inkább csak Sammy ha ennyire becézni szeretnél. - de nem hagytam neki, hogy válaszolni tudjon felemelkedtem egy kicsit, hogy elérjem az ajkait és egy vad csókba hívtam őket.

Éreztem, hogy meglepődik ezt kihasználva fordítottam a felálláson és magam alá tepertem így én magasodtam felé, de a csókot egy pillanatra se szakítottam meg csak, amikor már kezdett fogyni a levegőnk.

- Ezt szeretném Lucifer. Ellenvetés? - csak a fejét rázta kissé kipirultan a párnákon elterülve.

Így megint az ajkaira hajoltam, de közben a pólója alá simítottam mire meglepetésemre egy aprót sóhajtott ezt kihasználva szájába csúsztattam a nyelvem és táncra hívtam az övét. Egyik kezemmel az oldalát simogattam míg a másikkal az egyik mellbimbóját kezdtem el óvatosan morzsolgatni. De ez nem volt elég többet akarok így minden tevékenységet beszüntetve elváltam az ajkaitól és felültem majd megfogva a kezét magammal húztam. Elég meglepett fejet vágott nem értve mit akarok, de csak mosolyogtam és lekaptam róla a pólót és vissza döntöttem az ágyra. Majd mellkasa fölé hajoltam oda, ahol a két kulcscsont összeérne arra a pontra érintettem a nyelvem majd lassú mozdulatokkal nyálas vonalat hagyva magam után értem el a nadrág derekát. Ekkor felnéztem rá és nem kellett csalódnom végig figyelt és szemei a vágytól izzódtak vörösen az enyhe pírt arca nem hagyta el. Szólásra nyitotta a csókjaimtól felduzzadt ajkait amikor az egész szoba rázkódott egyet majd még egyet és nem láttam semmit sem.

Őrület {Samifer} (Befejezett!)Où les histoires vivent. Découvrez maintenant