Őrület {Samifer} (Befejezett!)

6. fejezet

Két nap hallucináció nélkül kész kínszenvedés mióta tudom, hogy Lucifer okozza őket. Szerencsére az álmok vagy beültetett képzelgések megmaradtak. Azóta a dolog óta Dean és Bobby úgy csinál mintha meg sem történt volna, hogy láttak a levegővel csókolózni. Nem tudom melyik lenne a jobb, ha beszélnének róla vagy ez, hogy nem vesznek tudomást róla. A lényeg, hogy bánt mert nem értenek meg és ahogy elnézem nem is akarnak. Crowley nem jelent meg előttem, hogy láthatnám Lucifert mondjuk sejtem miért. Mert alig vagyok egyedül így le se tudtam tesztelni magamat. Pedig kíváncsi vagyok, hogy tényleg hatnának-e rám azok a dolgok, mint a démonokra. Milyen fejet vágna Dean és Bobby, ha megparancsolnám egy démonnak vigyen Luciferhez? Vajon keresnének utána vagy hagynának élni és Lucifer mennyire lenne ez miatt dühös rám? Crowley tuti majd megpukkadna mérgében annyi biztos. Most a kanapén fekszem éppen csukott szemmel a többiek valahol a házban vagy a birtokon vannak, amikor meg érzem mintha valaki piszkálná a hajamat így kinyitom a szemem és Lucifer térdel a kanapé mellett.

- Sammy azt hitted megszabadulhatsz tőlem, ha kijössz a ketrecből?

- Nem és nem is akarok szabadulni tőled soha. - ülök fel és simítom kezeim az arcára, hogy magamhoz húzzam egy csókra.

Amikor rájött mit szeretnék kikerekedtek a szemei és vörösen izzani kezdett dühös csillogással majd felemelte a kezét és ellökött magától az erejével, hogy a kanapé mögötti falra kenődtem fel. A vakolat körülöttem elkezdett potyogni nem kis mennyiségben és áu nem kicsit fájt a hátamnak. Még mindig a falon tart miközben előttem áll kinyújtott kézzel a szemei és arca arról árulkodik, hogy mindjárt felrobban dühében. De miért lenne mérges azért mert meg akartam csókolni? Hiszen együtt vagyunk! Éppen meg akartam volna szólalni, de rá kellett jönnöm egy sor tátogás után, hogy elvette a hangomat. Azt észrevette, hogy mondani akarok valamit így elkezdett beszélni.

- Te komolyan gondoltad azt, hogy meg akarsz csókolni?! - még mindig nem engedi, hogy beszéljek csak dühösen méreget.

Mi van elfelejtetted, hogy elvetted a hangom vagy mi?! Egyre mérgesebben néz. Majd az eddig zsebre dugott bal kezével homlokon csapja magát és folytatja a beszédet.

- Ja igen elvettem a hangod. De most már visszaadtam szóval válaszolj!

- Igen hiszen szeretlek és együtt vagyunk. Mi van veled?

- Velem mi van?! Te hiszed, hogy együtt vagyunk!!

- Igen mert együtt vagyunk! Majdnem egy hónapja!

- Miről beszélsz tegnap jöttek csak vissza az emlékeid a fal leomlása után és erre vártam, hogy újra a mélybe taszítsalak!

- Hogyan?! Ez nem lehet igaz Lucifer!

- De igen. Remélem tudod mi jön most. - vigyorodott el szadista módon.

Akkor az egész, amit eddig átéltem az mind álom lett volna?! Nem az nem lehet! Minden annyira valóságos volt!!

- Te nem vagy igazi! Hallucináció vagy!

- Ó, hogy nem vagyok igazi? Kipróbáljuk mennyire vagyok az? - ezzel le is engedte a kezét így a kanapén landoltam mire mellettem termett és megvágta a bal arcom egy késsel.

Honnan van neki kése?! Az előbb nem volt nála semmi!!

- Sam még mindig azt hiszed, hogy nem vagyok valós? - ért a sebhez az arcomon és mutatta meg a véres ujjait, amit utána lenyalt.

Démonok! Tudok démonokat hívni!

- Lucifer hallasz? - nem válaszol akkor nem marad más!

- Akárki, aki hallja a Pokolban most azonnal jöjjön Bobby Singer házába mert bajban vagyok!!